11. Hogy is van azzal a pisztollyal?
Sokan úgy érzik, szinte pisztolyt tartottak a fejükhöz, mikor a devizahitelt fölvették. Hiszen lakni kell, és ha nincs rá pénz, hitel kell hozzá - gondolkodtak. Jó ösztönnel ráéreztek, hogy 15-18% kamat túl magas. Az inflációs környezet nem indokol ekkora kamatot, tehát nem fogják tudni kifizetni.
Igazuk volt, a jegybanki alapkamat indokolatlan mértéke húzta föl a hitelkamatokat. Erre mi történt? Odamentek a bankhoz, hogy találjon ki nekik egy olyan konstrukciót, amiben alacsonyabb a kamat.
Ez pont olyan, mint amikor vegetáriánus akarsz lenni, de közben nem szeretnél lemondani a húsról. Persze megteheted, hogy úgy teszel, mintha… - de ez csak önámítás.
Őszintén: Ha valaki szembesítene Téged azzal, hogy csak áltatod magad, elfogadnád tőle? Sokan vannak, akik igen, és sokan, akik csak rámondják. Viszont szép számmal akadnak, akik nem hajlandók a tényeket elfogadni. Ők érzelemből döntenek. „Kerül, amibe kerül, csak olcsó legyen!” Ilyenek vagyunk. Lehet ugyan, de nehéz ezen felülemelkedni.
Mit csináltak a bankok? A vevő óhaja parancs, tehát összerakták. Nem kellett volna, de képzeld el azt a helyzetet, hogy beballagsz a bankba hitelért, ott pedig közlik: „Önnek jelenleg semmilyen körülmények közt sem tudunk hitelt adni. Túl kockázatos, nem fogja tudni visszafizetni. Talán jöjjön vissza egy-két év múlva, akkor meglátjuk. Nincs kiskapu!”
Mekkora lett volna a felháborodás! Hiszen nem azt várjuk el a banktól, hogy hitelt adjon, ha kérünk? Másfelől pedig – ahogy azt a hitel-lufinál írtam – a bank is bele volt abba kényszerülve, hogy akkor is adjon, ha tudja, hogy nem kapja vissza. Piramisjátékból menet közben már nem lehet kiszállni. Futunk a pénzünk után. De ő a gyorsabb. :-(
Ráadásul a magyar ingatlanpiac is összeomlott volna már úgy 2005 tájékán. Lehet, hogy jobban jártunk volna, mint így? Ki tudja…
Messzire vezetne, ezért most nem megyek bele, hogy egy banknak milyen szempontokat kell figyelembe venni egy hitelnyújtásnál. Sajnos nem teheti meg, hogy árfolyam- és hasonló kockázatokat vállaljon. Másfelől – és ezt nem ő találta ki, hanem a társadalmi elvárások kényszerítették rá – azt sem teheti meg, hogy bevállalja a tömeges hitelbedőlést.
Másképp fogalmazva, a mai bankrendszert társadalmilag úgy építettük fel, hogy a bank alapvetően ne a saját tőkéjéből, hanem a betétesek pénzéből hitelezzen. Ha ezt elveszíti, a teljes rendszer bedől, és annak az egész társadalom issza meg a levét.
Erre van egy angol kifejezés: „Too big to fail.” Ami azt jelenti, hogy túl nagyra nőtt. Ha összedől, maga alá temet mindent. Vagyis időről időre kénytelenek vagyunk megmenteni a bankrendszert az összeomlástól. Leginkább az adófizetők pénzéből. Róka fogta csuka.
Szerencsére azért nem ennyire fekete-fehér a helyzet, de nagyjából ez a lényege.
Következik: Hibás termék a devizahitel?
