HTML

Pénzkapu

Ha már nagyon eleged van abból, hogy sose jössz ki a fizetésedből, és/vagy vállalkozóként kevés az árbevételed. Receptek, amikre sose gondolnál...

Nézz be a hasonló nevű honlapra is!

Címkék

Címkefelhő

4 órás munkahét – 2 lépésben

2015.04.12. 10:56 penzkapu

Valószínűleg hallottál már a 80/20-as szabályról. Egy mondatban úgy szokták megfogalmazni, hogy ez eredményeink 80%-a az értük tett erőfeszítés 20%-ának köszönhető. Nyilván ez a 80-as illetve 20-as szám nincs minden esetben kőbe vésve. A lényeg, hogy az eredmény nem egyenesen arányos a belé fektetett munkával.

Ennek az alapelvnek – Pareto-elvnek is szokták nevezni - könyvtárnyi szakirodalma van, ezért itt nem szeretnék mélyebben belemenni. Helyette nézzünk inkább egy gyakorlati hasznosítást.

Tegyük fel, hogy van egy teljes munkaidős állásod, amiben elégedett vagy a fizetéseddel. (Ha ez nincsen így, az nagy valószínűséggel pont annak köszönhető, hogy a munkahelyeden nem ismerik illetve nem alkalmazzák  a 80/20-as szabályt.) Ez azt jelenti, hogy a számodra elegendő 100 egység pénz megszerzése hetente kb. 50 órádat veszi igénybe.

Ebből az 50 órából 10 kell ahhoz, hogy megkeress 80 pénzt, a maradék 40 óra alatt csak 20 pénzt keresel. Számoljuk át óradíjba! Az egyik óra 8, a másik fél (0,5) pénzt hoz. Első látásra meglepő lehet, de 16-szoros a különbség. (Persze nyilván nem maga az idő, hanem a közben elvégzett feladatok okozzák a különbséget.)

2 lépést ígértem a címben.

Első lépés: az óránként 8 pénzt hozó feladatból vállalj be 20 órányit, a többiből semmit. Ezáltal 20 óra alatt 160 pénzt tudsz keresni. Ez még mindig túl sok idő.

Második lépés: Alkalmazd újra a 80/20-as szabályt! Ebből a 20 órából 4 az, ami a 160 pénz 80%-át hozza. Vagyis 4 óra alatt képes vagy 128 pénzt keresni.

És most jöjjön a kritika: Mi az a 3 tényező, ami Magyarországon a legtöbb embert megakadályozza, hogy eszerint cselekedjen?

  1. Gondolkodásmód. A többségnek rögtön az jut az eszébe, hogy nincs joga „kimazsolázni” a jó eredményt hozó feladatokat. Pedig van, de a mazsolázást külön meg kell tanulni.
  2. Hozzá kell szokni, hogy ne csak az eredményeinket, hanem a hozzá vezető tevékenységeinket is értékeljük. Keressük folyamatosan a legértékesebbeket, a többitől pedig szabaduljunk meg!
  3. Kommunikáció. Amire jutottunk, azt folyamatosan kommunikálni kell. Munkahelyen elsősorban a főnökkel. Legelőször őt kell meggyőznünk arról hogy a dolog működik.

 

Szólj hozzá!

Könyvismertető – 4 órás munkahét

2015.04.11. 19:57 penzkapu

A napokban sok helyen találkoztam ezzel a könyvvel (a szerzője Timothy Ferriss, és itthon a Bagolyvár Könyvkiadó jelentette meg), többen kérdeztek róla véleményt is. Magyarországi megjelenésekor, 2007-ben „csodaszámba” ment merész stílusával és mondanivalójával.

Egy kedves ismerősöm javasolta, hogy írjak róla könyvismertetőt. Ezúton is üzenem: Tudod, mit? Elfogadom a kihívást! Kihívás, mert rövid ismertetőt nem érdemes írni róla. Úgyhogy sorozat lesz belőle. Újraolvasom és ahogy haladok vele, készül az összefoglaló.

És azért is tekintem kihívásnak, mert egyben kritikát is írok róla. Már az első olvasáskor éreztem, hogy kevesen fogják tudni Magyarországon megvalósítani a benne foglaltakat. Most ilyen szemmel is fogom figyelni, és ahol tudok, teszek javaslatot rá, hogyan adaptáld az amerikai módszereket itthon.

A fő mondanivalója egy mondatban leírható: Jól megérdemelt nyugdíjaskori szabadságodat nem csupán egyben, 65 éves korod után veheted ki, hanem folyamatosan is. 2-3 havi munka után mindig menj el egy hónapra pihenni!

Ehhez csak 3 feltételt kell biztosítanod: időt, jövedelmet és mobilitást. A könyv ezek megteremtéséről szól.

Szólj hozzá!

Miért vagy öltönyben?

2015.04.10. 22:07 penzkapu

Pár éve történt, hogy megszólított a postás: „Temetésről jön?”

Néztem egy nagyot. Aztán rájöttem. Az átlagembernek lényegében 3 olyan alkalom van az életében, amikor öltönyt vesz. Születés (keresztelő), esküvő és temetés. (Esetleg színház.)

Egyébként nem meglepő módon ez a 3 egyben az is, amikor kevésbé sajnálja a pénzt az esemény körüli „felhajtásra”. Úgyhogy azok a vállalkozások, melyek ezek köré épülnek, a gazdaság általános állapotától függetlenül viszonylag stabilak.

Ami Neked munkaruha, azt egy másik ember egész más módon értelmezheti. Mások a szokásai. Ugyanez érvényes a szóhasználatára és még egy sor más szokására is.

Ezért fontos, hogy ha eladni akarsz, tanulmányozd leendő vevőid környezetét.

Különben ne csodálkozz, ha a „Hé paraszt, melyik út megyen itt Budára?” kérdésre azt a választ kapod: „A fizetős!”

Szólj hozzá!

Kísértés és lehetőség

2015.04.09. 21:18 penzkapu

A napokban olvastam egy jó szöveget: „A kísértés sokáig nyomja a csengőt, a lehetőség viszont maximum kétszer kopogtat be.”

Igen, valahogy így. Milyen jó lenne, ha fordítva lenne, ugye? Nos, van egy jó hírem: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor szabad Mohamednek menni a hegyhez. Mit akarok evvel mondani?

Azt, hogy viselkedhetsz Te fordítva: Állj ellen a kísértésnek és használd ki a lehetőségeket! Persze ebben az a nehéz, hogy mi emberek, pont fordítva vagyunk „behuzalozva”: Mindennek ellen tudunk állni, csak a kísértésnek nem. A lehetőségek mellett viszont vakon elmegyünk.

Gondolkoztál már rajta, vajon mi lehet ennek az oka? Mert én igen! Meg is osztom Veled, mire jutottam. Szeretünk potyázni. A kísértés magától ajánlkozik. Könnyű préda. A lehetőséggel meg kell dolgozni. Jobb szó talán, hogy ki kell dolgozni.

Ez pedig sokszor kemény munkával jár. És azt nemigen szeretjük. Először is föl kell tudni ismerni. Aztán meg ki kell tudni használni. A kísértés bezzeg jön magától is! Viszont van egy egyszerű módszer, hogy elkerüljük.

Mindannyiunkban bujkál egy kis lustaság. Érdemes kihasználni. Hogyan? Legközelebb, amikor elkezd kísérteni, állj meg egy percre, és kérdezd meg: Ráér később? Ha igen - márpedig többnyire ez a helyzet -, akkor halaszd el.

Próbáld ki, nagyon jól működik. Működik, amikor sütit majszolsz a tv előtt, működik, amikor éjszaka kinyitod a hűtőt, és akkor is, amikor épp rá akarsz gyújtani egy újabb szál cigire!

Ennyit a kísértésről. És mi a helyzet a lehetőséggel? Hallottad már azt a mondást, hogy: „A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.”? Akarod, hogy szerencséd legyen? Mert én igen!

Úgyhogy

Készülj! Ismerd föl! Használd ki!

Kopp-kopp!

Szólj hozzá!

Hajrá Ferencváros!

2015.04.08. 19:08 penzkapu

ferencvaros.jpg

Egy kedves ismerősöm kérdése jött ma velem szembe a Facebook-on: Hogyan lehet eljutni Dunaharasztiból Érdre?

Ugye mi sem egyszerűbb: Át kell kelni az M0 Duna-hídjain a budai oldalra. Mire végigolvastam a mondatot, kiderült, hogy nehezítő feltétel is van: Autó nélkül.

Szeretem az ilyen rejtvényeket, gyerekkoromban kívülről fújtam Budapest teljes villamoshálózatát (pedig akkor bővebb volt a mostaninál). BMV (busz, metró, villamos) ide nem elég, muszáj volt telefonos - akarom mondani modemes – segítséget igénybe vennem.

Ki mire tippel? Hány átszállás kell hozzá minimum? Egy? Kettő? Három?

Ugye a fő nehézséget az okozza, hogy Budapest területén nincs híd a Csepel-szigetről Budára. Tehát minimum a Ferencvárosig kell bejönni (Közvágóhíd H megállóig).

Aki (még) nem tudja, a „H” a HÉV-et, „M” a metrót jelenti. Vicces, mikor a metrópótlón bemondják: „Nagyvárad tér metróállomás”. Meg az is, hogy „Batthyány tér M+H”. Még jó, hogy nem H&M.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: Közvágóhídról Kelenföldre nemrég még volt egy közvetlen járat (a 103-as busz), onnan pedig akár busz, akár vonat indul Érdre. Igen ám, azonban az 1-es villamos Budára átvitelével a járatot sikerült lerövidíteni, így ma már nem megy átszállás nélkül.

1-es villamos plusz 103-as busz, vagy pedig 2-es villamos a Fővám térig és 4-es metró. Jut eszembe: Van viszont közvetlen 17-es villamospótló Óbudáról a Gellért térig! Tudtátok? A villamospótló már fonódik.

És akkor eszembe jutott Elvira! No nem kell semmi rosszra gondolni. Tánya, Éva és Kata az adótörvényekből ismerős, Elvira pedig a MÁV-tól (elvira.hu). Beírtam, kidobta. Van egy sor olyan vonat, aminek Kőbánya-Kispest a végállomása.

Így Ferencváros vasútállomás komoly csomóponttá lépett elő. Egyszer meg is fogom tekinteni.

Szóval a megoldás: 1 átszállás elegendő. Ráadásul viszonylag sűrűn vannak vonatok.

(A kép forrása: régi Cartographia Budapest térkép)

Szólj hozzá!

Hirdesd az eredményeid!

2015.04.07. 23:06 penzkapu

kakas.jpg

Legtöbben arra vagyunk szoktatva, hogy szép szerényen viselkedjünk, ha megoldottunk egy feladatot. Bármekkora is legyen a feladat! Hiszen az ember nem dicsekszik, nem tolja magát előtérbe.

Pedig figyeld meg a kakast. Minden reggel kukorékol. A Nap föl se kelne nélküle. Vagy a tyúk. Tojik egy tojást, és világgá kürtöli. Pedig a tojás mint tevékenység a világ legtermészetesebb eseménye. Vagy nem?

A helyzet az, hogy: Vagy nem! A tyúk számára ez egy különleges esemény. Legyen hát a Te számodra is!

Íme, a javaslatom:

Ha egy feladatot sikerült megoldanod (tűnjön az számodra bármilyen jelentéktelennek is), akkor egy pillanatra állj meg. Élvezd ki az eredményt. A jól végzett munka eredményét.

Ez azért fontos, mert legközelebb ebből fogod tudni az erőt meríteni. Nehezebb feladatnál több erőt kell merítened. Elárulok egy titkot: Azért érzed, hogy mások elhúznak melletted, mert ők nagyobb, nehezebb feladatokat tudnak megoldani.

Ezt pedig azért tudják megtenni, mert több erejük van hozzá. A több erő onnan származik, hogy ez előző feladatuk megoldásakor az utolsó cseppig kiélvezték a sikert. Megálltak, pihentek egyet, körülnéztek, és világgá kürtölték.

Tehát a Te számodra is a következő lépés, a jól végzett munka eredményének élvezete után a kukorékolás. Szó szerint. Tudasd a főnököddel, írd ki a Facebook-ra, készíts belőle egy blogbejegyzést.

Különben

  1. Egy szűk körön kívül senki nem fog róla tudni.
  2. Az a szűk kör pedig természetesnek fogja venni, és ezért
  3. legközelebb nehezebb feladatot kapsz.

Ezzel pedig ahelyett, hogy felértékelnéd, leértékeled a tudásodat. Egyre kevesebbet fognak érte fizetni.

Hát ezért kotkodácsol a tyúk is annyit: Hogy értékeld a tojását!

(A kép forrása: internet)

 

Szólj hozzá!

Hol keresd a vevőt?

2015.04.06. 19:09 penzkapu

A napokban részt vettem egy olyan baráti összejövetelen, ahol senkit nem ismertem előzőleg személyesen. Még a meghívómat sem. Annyira, de annyira jól sikerült, és remekül éreztem magam!

Mi lehet ennek az oka és miért írom le én ezt most Neked? Egyáltalán: Mi köze mindennek a vevőszerzéshez?

Nagyon is sok! Alap, hogy akkor fogsz tudni megélni, ha

  • elég kicsi hozzá a piacod, hogy elfogadható áron el tudd érni a vevőidet, és
  • elég nagy ahhoz, hogy legyen elegendően nagy az árbevételed.

Most utóbbin van a hangsúly. A hazai piacra dolgozó vállalkozók többsége érzi, hogy itthon nem elég nagy a fizetőképes kereslet. Kár szépíteni. Még akkor is ez van, ha a kincstári híradóban nem ezt hallod. Ott ugyanis az igazságnak csak egy része hangzik el.

Nem elemzem az okokat. Talán majd valamikor később. Inkább egy megoldási ötletet adok. Korrekt?

Az ötletnek a poszt elején említett találkozó az alapja. Ugyanis a csoport, aminek az "osztálytalálkozója" volt, a Facebook-on jött létre és össze. Tehát nem földrajzi alapon szerveződött. A közös érdeklődésen alapul.

Azért találkoztunk személyesen is, mert ez fizikailag megvalósítható volt. De ahhoz, hogy Te valamit az interneten keresztül eladj, nincs szükség fizikai kapcsolatra.

Lehet, hogy a magyar piac kicsi, de a nemzetközi piac nem! Egyik kedvenc professzoromtól – Mérő Lászlótól – származik az alábbi gondolat:

Ha van 5000 ember, aki minden hónapban 1 USA dollár értékben vásárol Tőled, abból urasan megélsz. Ha csak 200 forinttal szorzod, az is havi 1 000 000 forint. Jó sok nulla, igaz?

Számoljunk csak egy kicsit. Ma a világon bőven több, mint egymilliárd embert tudsz elérni. Ebből ötezer, az olyan, mint Magyarországon találni ötven rendszeres vevőt. Nem pofonegyszerű, de nem is lehetetlen.

Ja igen! Mondtam már, hogy van olyan dolog, amit rosszul is érdemes tudni? Ilyen például a nyelv. Angol, orosz, spanyol, kínai – mind nagy lehetőség számodra.

Kezdd el! A vevők csak Rád várnak!

1 komment