Előzmény: Senki nincs otthon

Ebben a részben mókát ígértem, úgyhogy rögtön kapsz egy házi feladatot. Fogadjunk, morogtál egyet. Miért? Mert ahhoz vagy szokva, hogy egy feladat szükségképpen unalmas. Az, hogy szórakoztató is lehet, hiányzik a világodból. Ha negatívan akarnék fogalmazni, azt mondanám: Eszedbe se jut.

És most jöjjön maga a feladat:

1.lépés:

Kapd rajta magadat vagy másokat negatív mondatfűzésen! Nézd a tévét, és figyelj oda, hogyan fogalmaznak a szereplők. Vegyél föl otthon mondjuk egy esti beszélgetést, és hallgasd vissza. Bőven elég lesz egy 15-20 perces anyag.

2. lépés:

Vegyél elő egy lapot vagy egy füzetet. Jegyzetelj! Írj föl minden olyan mondatot, amiben negatív megfogalmazást észlelsz. Kezdetnek elég, ha csak azokra figyelsz, amelyek tartalmazzák a „nem”, „sem”, vagy „nincs” szavakat.

3. lépés:

Most húzd át e szavakat (a „nincs” helyett esetleg írd be, hogy „van”), majd olvasd föl az így kidekorált mondatokat. Hogy tetszik? Ezt akartad mondani? Ugye mást? E mondatok sokszor épp az ellenkezőjét jelentik, mint amit eredetileg meg akartál fogalmazni.

Példa: Összeszidtad a gyereket: „Már megint nem gyakoroltál holnapra!” Vagy a párod: „Már megint nincs kész a vacsora időben!” Vagy magadat: „Már megint nem tettem semmit azért, hogy lerakjam a nyelvvizsgát.”

Viszont: Állj meg, és figyelj arra, mit jelentenek így ezek a mondatok. Sokkal jobban hangzanak, ugye?

De hogyan tudod akkor kifejezni a nemtetszésedet? Szándékosan használtam a „nem” szót. Valószínűleg sejted, mi lesz a megoldás.

Erről a következő részben.