Pénzkapu

2. Miért baj az, hogy a fogyasztás növekedését hitellel ösztönözzük?

Onnantól kezdve, hogy a bank és a pénz önálló életre kelt, olyan, mint egy élőlény. Többek között szaporodni akar. Ha pedig túl sok van belőle, elszívja más élőlényektől az erőforrásokat. Hogyan?

Ehhez ismerni kell a (mai) pénznek egy alapvető tulajdonságát – mindig mehetnékje van. Sokan tapasztalják, hogy állandóan kimászik a pénztárcájukból. :-)

Vajon hova szökik?

Ha ismered a fizetési mérleget, könnyű a válasz. Szerencsére én szakértő vagyok benne, és szívesen megosztom Veled a tudásomat. Ígérem, érthető leszek, és nem foglak szakmai részletekkel untatni.

Lényegében mindössze négy fő helyre, eszközcsoportba áramolhat a pénz. Ezeket egyesével meg fogjuk nézni, de előbb egy fontos megjegyzés:

Tudod, mi az infláció szó jelentése? Felfúvódás. (Mint egy lufi.) Olyankor következik be, amikor a pénz oda megy, ahova már nem kell belőle több. Például ha nyakon öntöd az ingatlanpiacot egy adag pénzzel (akár úgy is, hogy az állam megkönnyíti a lakáshitel felvételét), föl fognak menni az ingatlanárak. (Ez később még előkerül.)

Az infláció megnyilvánulhat nyersanyagok (vas, acél, réz, olaj), illetve fogyasztási célú árucikkek és szolgáltatások árának emelkedésében (első lehetőség). Második lehetőségként fújódhat értékpapír lufi, ha a pénz pl. a részvénypiacon köt ki.

Ha a harmadik utat választja, és vállalkozásokba megy (úgynevezett „működő tőkeként”), akkor ott kialakulhat kapacitásfölösleg. Ez pedig okozhat túltermelési válságot (amikor a kávét a tengerbe öntik).

A vállalkozás speciális esete az ingatlan, ilyenkor épülnek az eladhatatlan lakások és irodaházak. A végére hagytam a hiteleket, a hitelnyújtást. Ez a negyedik lehetőség a pénz számára, ahol helyet találhat magának.

Ha ide menekül, szinte fürödhetsz a pénzben, annyi van belőle. Olcsón, alacsony kamattal „vágják Hozzád” a hitelt. Csak győzzed visszafizetni. Vagy ellenállni a kísértésnek, hogy fölvedd.

Ez volt a négy fő eszközcsoport, több lehetőség nincs.

Következik: A fő eszközcsoportok jellemzői

II. Út az eladósodáshoz

1. Mi köze Kádárnak az 1930-as évek Amerikájához?

A minta, ahogy a gazdasági folyamatokat kezelte. Mindjárt kifejtem, előbb egy kis összefoglaló. Tanultuk a nagy gazdasági világválságot, tanultuk a New Deal-t. De azt kevesen tudják, hogy mindennek milyen súlyos kihatása van a jelenre.

Anélkül, hogy részletekbe mennénk, pár fontos összefüggés, jelentősen leegyszerűsítve: A válság lényege az volt, hogy a fizetőképes kereslet és a kínálat egyensúlya felborult. Az állam beavatkozása az egyensúlyt próbálta helyreállítani azzal, hogy pótlólagos keresletet generált állami megrendelések formájában. De!

Vajon honnan volt az államnak erre pénze? A suliban nyilván nem kapott hangsúlyt a kilábalás fontos pillére – hogy átmenetileg eladósodhat. Vagyis költhet többet, mint amennyi a bevétele. Aztán ha beindul a fogyasztás és a növekedés, akkor ebből vissza lehet fizetni az adósságot.

HA beindul, és HA az állam később hajlandó visszafogni magát. Sajnos az elmúlt évtizedek tanúsága szerint az állam egyre inkább rászokott arra, hogy a hitelfelvételt univerzális, minden gazdasági baj orvoslására alkalmas csodafegyverként használja. S persze figyelmen kívül hagyva, hogy az eredeti „recept” (az eladósodást illetően) úgy szólt, hogy „átmenetileg”.

A Kádár-rendszer alapvetően azzal tudta elfogadtatni magát, hogy minden áron - akár hitel felvételével is – lassan, de folyamatosan növelte a lakosság fogyasztását, életszínvonalát. Mesterségesen, nem a gazdaság természetes fejlődésén keresztül hozott létre fizetőképes keresletet. A visszafizethetőségről (annak fedezetéről) pedig egy idő után szó sem volt.

Tudtad, hogy már 1956 év végén sor került az első hitelre? A témában érdemes elolvasni Mong Attila „Kádár hitele” c. könyvét. Ebből az is kiderül, hogy sok gazdasági szakértő már az 50-es években tudta: a kívülről ránk erőltetett (szovjet) gazdaságpolitika Magyarországon bukásra van ítélve.

Sajnos mire ki tudtunk belőle kerülni, sikerült fülig eladósodni. (Azt még azért tegyük hozzá, hogy már akkor is sikerült összehozni néhány soha meg nem térülő beruházást - hitelből.)

Következik: Miért baj az, hogy a fogyasztás növekedését hitellel ösztönözzük?