HTML

Pénzkapu

Ha már nagyon eleged van abból, hogy sose jössz ki a fizetésedből, és/vagy vállalkozóként kevés az árbevételed. Receptek, amikre sose gondolnál...

Nézz be a hasonló nevű honlapra is!

Címkék

Címkefelhő

Devizahitel sztori III/1. rész - Elmúlt 8 év vagy AntallBorossHornOrbánMedgyessyGyurcsányBajnai?

2013.10.12. 13:49 penzkapu

III. A magyar út

1. Elmúlt 8 év vagy AntallBorossHornOrbánMedgyessyGyurcsányBajnai

netán MoszkvaBrüsszel?

A Kádár-korszakban hitelfelvétel volt a gazdaság által ki nem termelt fogyasztás fedezete. De mi következett utána?

Az 1990-es években annyiszor hallottuk, hogy „Addig nincs baj, amíg a folyó mérleg deficitjét a működő tőke beáramlás fedezi.” Lefordítom: A rendszerváltás után lényegében a családi ezüst (pontosabban az ország szerszámkészletének) kiárusítása, egy újfajta eladósodás következett.

Azért, hogy továbbra is lehessen költekezni. Persze ebből a háztartások közvetlenül nem sokat éreztek. Hacsak azt nem, hogy a már régóta elavult és csak veszteségek árán finanszírozható intézményi struktúra tovább működött. Volt nyugdíj, még nem omlott össze az egészségügyi ellátás, és Milka csokiért sem kellett már nagymamástól Bécsbe utazni.

Ez a korszak ágyazott meg a „Nem leszünk gyarmat” jelszónak. Nem leszünk, mert bizonyos értelemben egy ideje azok vagyunk. Azzal, hogy tovább már nem tartottunk igényt szerszámainkra, és az ebből származó jövedelemre. Ehelyett kizárólag a munkánkból kívántunk megélni, a szerszámok nagy részét a külföldi tulajdonosi hátterű vállalatokra hagyva.

Egyszerűbben fogalmazva, a munkamegosztásban a könnyebbik utat, az alkalmazott szerepkört választottuk, a tulajdonos funkciójával járó nehézségeket nem vállaltuk. Aminek egyenes következménye, hogy az előnyeiből sem részesülünk. Jórészt külföldiek kezébe került a kockázat és a nyereség, nálunk pedig csupán a munkabér maradt.

Vagyis szinte országos méretben egy minél alacsonyabb szintre leszorítandó költség lettünk a multik könyvelésében.

Sikerült a mezőgazdaságot nagyrészt, az ipart pedig elég jócskán szétverni. Az 1956-os „Ruszkik haza” szlogent felváltotta a „Товарищи – конец” (Elvtársak – vége van). Pedig független, az eseményektől távol élő szakértők óva intettek attól, hogy hirtelen feladjuk a volt Szovjetunió és a KGST jelentette piacokat. Hiszen a magyar gazdaságnak - akkori fejlettségi szintjén - a világpiacon esélye sem volt.

A hozzátartozókat is beleszámítva több millió ember veszítette el stabil megélhetését. Egy részüket sikerült a munkanélküliség elől rokkantnyugdíjba menekíteni, ami később további problémákat okozott.

Az 1990-es választásokon a többséget a „szociális piacgazdaság” vonzotta. Már akkor sem értettem, mi az. Valami kotyvalék?

  • Szociális(ta) – Hozzáállás a munkához: Hogy más is hozzáférjen!
  • Piac – Legyen teli áruval!
  • Gazda(g)ság – Jó sok zsetonom legyen vásárolni!

Csakhogy ez így nem működik. Ahogy a mondás szól: „Ön a háromból kettőt választhat.” Ennél többet majd csak akkor, ha meglesznek a piacgazdaság alapjai – legalább a fejekben. Fordítva nem működik.

 

Következik: Halat vagy hálót?

 

Szólj hozzá!

Címkék: devizahitel szociális piacgazdaság

süti beállítások módosítása