Pénzkapu

Nemcsak térben, időben is. A költségekről nem is beszélve. Azért én örülök, hogy van! Arról pedig, hogy drágán épült egy földalatti villamos, ami szinte sehonnan sehova nem vezet, még sokan fognak szónokolni.

Inkább pár érdekességről írok. Kedves Olvasó, vajon tudtad-e, hogy…

A földalatti villamos koncepció a XIX. században jött elő, mivel nem akarták az Andrássy utat villamossal elcsúfítani. Ennek köszönhető, hogy Budapesté lett a kontinens első földalattija.

Sokáig épül egy vonal? Szintén nem újdonság. A kelet-nyugati vonal (M2) első szakasza húsz évig épült, igaz közben tíz évig szünetelt a munka. (Történt egy s más ezalatt…)

Sajnos a mélyvezetés is az akkori kor (ötvenes évek) „terméke”, a moszkvai metró másolataként. Csakhogy – és itt következzen néhány elgondolkodtató tény – Moszkvában alapvetően mások a viszonyok. Ma is.

Moszkva nagy város, és sokan laknak benne. Ehhez képest Budapest eltörpül. Tehát ott alapvetően más a metró funkciója. Sok utast kell rövid időn belül nagy távolságokra szállítani. Budapesten ez megoldható lenne más módon is.

Nálunk, ha az utazási időt számolod, akkor megtett megállónként úgy átlag másfél perccel számolhatsz. Ott ritkábban vannak az állomások: 3-4 percet töltesz az alagútban, és akkor még a ki-beszállást nem számoltuk. De előfordul 6-7 perces távolság is.

Moszkvában létezik olyan állomás, ahol 4 vonal találkozik. Általában sokat kell gyalogolni átszálláskor, viszont van olyan (nem is egy!) állomás, ahol két vonal ugyanarra a peronra fut be. Leszállsz, átmész a másik oldalra, és máris átszálltál. Emiatt sokszor érdemes egy-két megállóval tovább utazni, és ott átszállni, mint gyalogolni.

Azért ott sem fenékig tejfel – tavaly adtak át egy olyan vonalszakaszt, amit vagy 30 évvel korábbra terveztek. Képzeld el, ott annyira nagy a forgalom, hogy a korábbi végállomáson reggelenként sokan inkább az ellenkező irányba szálltak föl, és bementek a vonattal az üzemi területre, hogy egyáltalán fölférjenek a szerelvényre! Pedig az a vonal 8 kocsis vonatokkal üzemel.

Nem Moszkva, de érdekes: Kijevben az egyik állomás 105,5 méter mélyen épült (a korábban írt 95 m-re rosszul emlékeztem). Föllépsz a mozgólépcsőre, utazol két teljes percet, aztán átszállhatsz egy másik hasonlóan hosszú mozgólépcsőre. Aki bírja türelemmel, megnézheti: 

De most vissza Budapestre: A hármas vonalat (észak-déli) 5 szakaszban adták át (1976, 1980, 1981, 1984, 1990), de még mindig nincs kész. Az északi és a déli „vége” is hiányzik.

És a négyes: Eredetileg Dél-Buda-Rákospalota néven futott és nem Nyugat-Buda-Keleti pályaudvarként. Nézd meg a mellékelt sematikus térképet, ritkább volt a megállók kiosztása, és valóban lett volna rajta komoly utasforgalom.

Addig kombináltunk, míg két vonal helyett lett egy torzó, és azért kell Budán gyorsjáratú buszokat megszüntetni, hogy több utasa legyen a játékmetrónak. Bye-bye gyors hetes!

Itt a lux itt a lux itt a luxusvonat:

https://www.youtube.com/watch?v=3tG-VoymtPs

De tudjátok mit? Úgy legyen, hogy legyen bőven pénz! És ez lehetséges – némi gazdasági műveltség kell hozzá.

„Véletlenül” belenéztem tegnap a kincstári híradóba. Persze nem volt egészen véletlen. (Az a mondat piszkálta föl a csőrömet, hogy e hét végétől változik a budapesti felszíni tömegközlekedés. Pedig a múltkor még arról volt szó, hogy júniusig nem.)

Azon túl, hogy az eleje – gondolom, nem ez volt az első eset – tömény Fidesz-kampány volt (Orbán, Orbán, Orbán, Orbán, Tarlós), megütötte a fülemet a Lego-gyár bővítése.

60 milliárd forintból sikerült újabb 250 munkahelyet létrehozni. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy ha két számot látok, hallok, akkor rögtön keresem az összefüggést. No igen, fejenként 240 millió. Derék.

Nyilván nem emberbaráti szívességből került hozzánk az üzem, valószínű nyereséget is fog hozni a tulajnak. Mivel szeretett vezérünk nem szereti az extraprofitot, ezért számoljunk csak évi szerény 3%-kal. Az dolgozónként 7 millió forint. Reméljük, a fizetésük is van annyi.

A következő tudósítás már 500 új munkahelyről szólt. Itt 29 milliárdot kellett beletolni, ami fejenként ugye 58 millió. Az állam is rakott bele 2 milliárdot, vagyis 4 misit dolgozónként.

Tiszta szerencse, hogy van, aki még lát fantáziát a gyarmatosításunkban. Hiszen ha teljesen saját erőből (mondjuk állami pénzből) akarnánk egymillió – ráadásul ipari – munkahelyet létrehozni 10 év alatt, az a teljes költségvetést mindenestől felemésztené. Ugrana a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás.

Ugranának a képviselői tiszteletdíjak, az uzsitasik. Meglátnánk, mennyit érnek parlamenti embereink.

A vége egy kicsit demagógra sikerült. Viszont jól esett!

* A kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Lego, szerzője: Alan Chia

2014. április 6., vasárnap. 23 óra 35 perc.

Orbán Viktor gratulál Mesterházy Attilának: „Tisztességes küzdelemben alulmaradtunk.” És egyidejűleg bejelenti, hogy lemond a Fidesz elnöki pozíciójáról.

Szóljon, aki ezt el tudja képzelni. Magam részéről egy másik variációnak sokkal nagyobb esélyt adok.

Az elmúlt 25 év politikusai – tisztelet a kivételnek – leszerepeltek. A mi zsebünk helyett a sajátjukat tömték. Távozniuk kell. De hogyan? Reális forgatókönyv:

1. Az MSZP szétforgácsolódik. Idővel persze más néven és más alapelvek mentén újjászerveződik, de az már egy másik történet lesz.

2. A Fidesz egye meg, amit főzött! Nem irigylem őket, mert sz@r dolog lesz állandó kormányváltó hangulatban kommunikálni a nagy semmit. Előbb-utóbb ők is szétforgácsolódnak.

3. Jó, de mi lesz az Orbán-korszak után? Csak kormány- és gengszterváltás lesz, vagy sikerül a rendszert is lecserélni? Mert a Nemzeti Együttnemműködési Rendszer szintén leszerepelt.

4. A többség valami mást akar. De mit? Maga se tudja. Itt van a lényeg. Sodródunk az eseményekkel vagy kezünkbe vesszük a sorsunkat? Nekünk újra Mohács kell és második Trianon, vagy ezúttal meg tudjuk úszni nemzeti tragédia nélkül?

5. Rajtunk múlik. Oroszul már jól tudunk, de Moszkva messze van. Az Észak-atlanti térséghez nem akarunk tartozni, mert nem értjük a gondolkodásukat. Magyar Birodalom? Sokaknak jól hangzik, de irreális. Egyszer talán lehet, de nem most.

6. Lehet, hogy mégis meg kéne érteni a nyugati gondolkodást? Ártani biztos nem árt, mert választani csak úgy lehet, ha értjük, mit választunk. Ha pedig nem tetszik, és jobbat akarunk, akkor sem árt, ha tudjuk, mi az, amin javítani akarunk.

7. Szóval meg kéne ismerni a piacgazdaság és a demokrácia alapjait. A gazdaság részének megismertetését vállalom.

Naiv vagyok?

Tessék, lehet vitatkozni.