Pénzkapu

Mi köze a sütinek egy háztartás-gazdasági bloghoz? Csak annyi, hogy a józan paraszti ész segítségével megvalósítjuk a lehetetlent. Kilépünk a megszokott és a környezet által ránk erőltetett gondolkodási sémákból, keretekből.

Ha egy születésnapi bulin két régi matematikus cimbora összejön, ott sok fura dolog történhet. Fölvetődhet például: hogyan vágja fel az ünnepelt a tortát úgy, hogy mindenkinek egyforma szelet jusson? Szögmérőt használni nem ér.

Nem az elmélet a lényeg: Ez lehetséges mondjuk 8, 10, 12, 15, 16, 17 (!) szeletnél, de lehetetlen 7, 9, 11, 13, 14 szelet esetén.

Na most a megtörtént eset 9 főről szólt. Ilyenkor mi van? Roppant egyszerű: Vágjuk 10 szeletre, és akkor az ünnepeltnek marad egy szelet másnapra is!

Az életben számtalan ilyen eset van, ami látszólag ellentmond a természettudományok törvényeinek. Pl. annak ellenére tudunk nyáron fagyit enni, hogy ellentmond a fizikának. A dongó is repül, pedig bizonyítható, hogy a levegőnél nehezebb valami nem repülhet, és még sorolhatnánk.

A lényeg: Ne hagyjuk magunkat! Mindig van megoldás, csak ki kell lépni a megszokásból.

Két érdekes ábra, ami összefügg a témával - köszönet érte Dr. Megyesi Lászlónak Szegedről:

(Bocs a rossz minőségért, csak így tudtam fölrakni.)

Aki pedig szereti a rejtvényeket, annak két hasonló fejtörő (ahol a keretekből kilépés segíti a – matematikailag ugyan nem precíz – megoldást. De kit érdekel a matek, ha működő módszereket keresünk?

1. Egy arab tevekereskedő fiaira hagyja állatait. A legidősebb kapja a tevék felét, a középső az egyharmadát, a legkisebb az egykilencedét. Hogyan osztoznak meg a 17 tevén?

2. Hogyan vágjunk föl egy tortát 3 vágással 8 egyforma méretű darabra?

Kéretik a poént nem a kommentek között lelőni.

Olvastam egy érdekes cikket. Lényegében azt taglalja, mit tud az embereknek a jelenlegi kormánypárt adni, amitől olyan sikeres a tevékenysége.

Adott pár gondolatot, amivel élhetővé tudjuk tenni Magyarországot.

„…a párt magára veszi a nép terheit, gondolkodik és cselekszik helyette, lélektani értelemben biztonságot és védelmet nyújt”

1. Valóban így érezzük, mert a legfárasztóbb fizikai munka is könnyebb, mint gondolkodni és döntéseket hozni. Legalábbis a legtöbb ember számára. Nekem az apukám sok-sok évvel ezelőtt azt mondta, örül, hogy olyan sokat tanultam, mert így sokkal könnyebben fogom keresni a kenyeremet, mint ő. Nem nehéz fizikai munkával.

Tudott valamit. Felismerte, hogy a jövő nem a munka alapú társadalomé. Legalábbis nem a fizikai értelemben vett munkára fog alapulni. Túl vagyunk a mezőgazdaság korán, amikor reggeltől estig túrtuk a földet (kivéve az „urakat”). És az ipari kornak is a végén járunk, amikor a gyári majd az irodai munka volt a jellemző. Sokszor a futószalag mellett.

Az információs korban nem mondják meg, mit „kell” csinálni. A legtöbb embert ez felkészületlenül éri. Nem várhatjuk el, hogy maguktól találják meg a megoldást: segítenünk kell nekik, tanítanunk kell őket.

2. Eszembe jutott a Maslow piramis. Első három szint: fizikai szükségletek, biztonság, szociális szükségletek. Bár azóta vannak kutatások, melyek módosították, de az eredeti modell szerint a további két szint szükségletei (elismerés igénye, önmegvalósítás) csak az első három szint kielégítése után következik.

Az 1990-es évek elején teljesen fölborult a társadalom legtöbb tagjának biztonságérzete. (Munka és ezáltal a stabil jövedelemforrás elvesztése kapcsán.)

A Fidesz-kormány ezt látszólag visszaállította. Azért csak látszólag, mert aki komolyabban beleásta magát a témába, az tudja, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika csak ideig-óráig fenntartható. Sajnos az ún. versenyszférában nem keletkezik elegendő új munkalehetőség. A külföldre vándorlás és a közmunka pedig nem megoldás. (Utóbbi ugyanis csak adóforintokból működik, amihez a versenyszféra adja a „muníciót”.)

3. Ahhoz, hogy a rendszerbe kódolt bukás ne „pofára esés” jellegű legyen, el kell kezdenünk felkészülni. Társadalmi szinten meg kell tudni egyezni, hogy merre tovább.

Átvehetjük az önfenntartó falu modelljét, de sajnos ez azzal jár, hogy sok mindenről le kell mondanunk. Autóról, gépekről, kényelemről. Működik, hisz évezredeken keresztül élt így az emberiség.

Vagy modern társadalmat szeretnénk, akkor pedig előre kell menekülni. Alulról építkezve, együttműködésre törekedve.

A cikk: http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/szorongaskezeles_nemzeti_meretben

Az önfenntartó faluról szóló cikk (a kép is innen származik):

http://www.elelmiszer.hu/greennovacio/cikk/peldaerteku_a_magyar__onfenntarto_falu