Pénzkapu

Előzmény: Kifolyik a pénz a kezemből...

Miért állítom azt, hogy a Kádár-rendszerben nem volt mire költeni? És miért volt elég az amúgy nem túl jó kereset?

Egy személyes sztori:

Amikor gyerek voltam három forint hatvan volt egy kiló kenyér. Ugyanennyibe került egy liter tej és tíz deka párizsi is. Én párizsis kenyéren és tejeskávén nőttem föl. Szinte mindig ezt kaptam reggelire.

Azóta sem nagyon bírom a tejet meginni, a kávéra pedig rá se bírok nézni. Na jó, ez utóbbi kicsit túlzás, de nem kávézom. Párizsi ritkán, de jöhet. Ha a minősége megfelelő. Kenyér? Igyekszem leszokni róla.

1994-ben az MSzP lényegében a három hatvanas kenyér ígéretével nyerte meg az országgyűlési választásokat.

De mi is volt ennek a szlogennek a jelentése?

Most az úgynevezett dotálásról írok. Sokan nem tudják, mi ez, bár ha így megy tovább, lassan újra divatba jön.

Nagyjából arról van szó, hogy az állam hatósági árat ír elő a termelő/szolgáltató számára. Ez többnyire jóval a piaci ár alatt van. Vagyis ha a kenyeret 250-300 forintért kapnám meg, akkor az állam arra kötelezi a péket (pontosabban az őt foglalkoztató állami üzemet), hogy nekem mondjuk 200 forintért adja.

Vajon ki fizeti a különbséget? Az állam. De – mint tudjuk – „az állam én vagyok”, meg Te meg Te, vagyis mindannyian adjuk össze azt a pénzt, amit végül is oda kell adnunk a péknek, hogy tudjon kenyeret sütni. Ez a Kádár-rendszerben lényegében így működött, egy bonyolult kézi vezérlésű szabályozó rendszeren keresztül.

Na jó, de mi ebben a buli?

Az, hogy a módszer kiválóan alkalmas volt arra, hogy a gazdaság működésének kockázatait szétterítse az egész társadalomra. Gondolj bele, mindenki meg tudta venni legalább a legalapvetőbb élelmiszereket. Cserébe viszont nem volt választék.

A dotálás miatt olcsó volt a gyerekruha. Mai szemmel nézve fillérekbe került a tömegközlekedés. Budapesten pl. egy forint volt a villamosjegy, és egyforintos érme kellett a metrón utazáshoz is (ld. a képet), egy ötvenbe került a buszjegy; a havi bérletért pedig 45 illetve 110 forintot fizettél. Vonat, távolsági busz hasonlóan.

Nemsokára megnézzük ennek a nagy olcsóságnak a következményeit.

Nem tudom, ki hogy van vele, mi társaságban pénzről sose beszélünk. A pénz hiányáról viszont annál többet. Egyik társunknak sosincs pénze huszadika után. A másik elég jól keres, de nem érti, mire megy el a teljes fizetése (néha még több is). A beszélgetés többnyire ott zárul, hogy nem értjük, más hogy tud kijönni a pénzéből.

Az évek során sokat gondolkoztam ezen, és most ott szeretném felvenni a fonalat, ahol ezek a beszélgetések zárulnak.

Mire számíts?

A pénz hiányának sokféle oka lehet. Először is, meg fogjuk nézni ezeket. Néhányat jobban ki is bontunk a következő részekben. Ezek közül lesz, ami tetszeni fog Neked, és lesz, ami nem.

Sokan azt mondják, abból tudsz a legtöbbet tanulni, amit a legfelháborítóbbnak tartasz. Lehet, hogy így van. Én ezúttal mégis azt javaslom, kezdd azzal, ami tetszik, amit könnyen el tudsz fogadni.

Aztán... Ha beteg vagy, mit szeretnél az orvostól? A tüneteket fedje el (kezelje) vagy a betegség kiváltó okát szüntesse meg? Könnyű rávágni, hogy az utóbbit, de ez sokszor elég bonyolult lenne, ráadásul még nehéz is. És magát a döntést meghozni se könnyű...

Te most abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy nem kell (most) eldöntened, mert mindkettőt elérheted. Gyors megoldást kapsz, aztán ha úgy gondolod, jobban is elmélyedhetsz a témában.

Az okok

1. A Kádár-rendszerben nem kerestél jól, viszont nem is volt mire költeni.

2. A fogyasztói társadalom Rád erőlteti a fogyasztást. Néha úgy érzed, szinte pisztollyal fenyegetnek.

3. A társadalom által elfogadott minták, a megszokás.

4. Kevés a fizetésed, valami Rajtad kívül álló ok miatt, pl. betegség.

5. A pénz tabu téma. Nem illik róla beszélni, csak a hiányáról.

6. És így tovább, napestig sorolhatnánk.

A következő részben: Honnan vette a Fidesz a rezsicsökkentés ötletét?