HTML

Pénzkapu

Ha már nagyon eleged van abból, hogy sose jössz ki a fizetésedből, és/vagy vállalkozóként kevés az árbevételed. Receptek, amikre sose gondolnál...

Nézz be a hasonló nevű honlapra is!

Címkék

Címkefelhő

Mire bukik az olvasó?

2014.06.26. 18:00 penzkapu

Windmill.pngPárommal egy online marketing tanfolyamon veszünk részt. Az egyik házi feladat az volt, hogy kiderítsük, a blogok, fórumok és egyéb, az olvasóközönség által gyakran látogatott internetes helyek közül mely témák a legnépszerűbbek.

Érdekes eredményre jutottunk. Az egyik leglátogatottabb fórumokat gyűjtő blog egyik „menő” témája a „Barátok közt” c. sorozat taglalása.

Szintén népszerűek a „Hogyan vándoroljunk ki Magyarországról?” témához kapcsolódó információkról szóló oldalak.

Sokan olvassák még a „Jobban teljesít” és a köré csoportosuló kormánypropagandát kritizáló bejegyzéseket. Ezekkel tuti címlapra lehet kerülni.

Hálás téma még az édibédi cukipofi kutyi-macsi (süni már nem annyira) siti-süti. No meg az örökzöld: szex, celebek, külön-külön vagy együtt. Ki kivel és hányszor, vagy miért nem.

Én meg pont azoknak akarok segíteni, akik jelenleg kis fizetésből, itthon akarnak lehetőleg jobban boldogulni. Eddig eléggé szélmalomharcnak tűnik.  Szinte nulla az érdeklődés. Lassan kezdem elhinni a kormánypropagandát. Jól élünk, na!

Teljesen reménytelen? Mi a véleményetek?

Szólj hozzá!

Címkék: szélmalomharc jobban teljesít

Szindbád és a háremhölgyek – nemcsak férfiaknak

2014.06.25. 13:39 penzkapu

szindbad2.jpgA klasszikus sztori szerint Szindbád, utazásai során egyszer a kalifánál vendégeskedett, és annyira megnyerte annak tetszését, hogy választhatott egyet a kalifa háremhölgyei közül.

Persze nem akárhogyan: Az volt a feltétel, hogy a hölgyek egyesével, véletlenszerűen felvonulnak Szindbád előtt, és neki azonnal el kell döntenie, hogy azt a hölgyet kívánja-e, vagy inkább a következők közül valakit. Ha egyet kiválasztott, akkor annál kell maradnia. Aki már elment, az nem választható.

A kérdés: Milyen stratégiát kövessen Szindbád, ha minél nagyobb eséllyel a legszebbet kívánja választani? Azt tudja, hogy a kalifának pontosan hány háremhölgye van.

A megoldás: Nem foglalkozik az első kb. 37%-kal. (Tehát ha 100 közül kell választania, akkor az első 37-et csak megnézi, őket is csak azért, hogy legyen összehasonlítási alapja.) Viszont akik ezután érkeznek, azok közül kiválasztja azt, amelyik minden korábbinál szebb. Ha ilyen nincs, akkor az utolsót.

A matematikai levezetéstől természetesen eltekintünk, viszont fölmerül, hogy a való életben tényleg ennyire egyszerű lenne a kérdés? Hátha a szépségen kívül egyéb szempontokat is érdemes figyelembe venni.

Szinte közhelynek számít az a népi bölcsesség, hogy „hasonló a hasonlóval”. Meg az is, hogy „ellentétek vonzzák egymást”. Ezeknek megvan a maguk természetes magyarázata, hiszen hosszú távon se túl unalmas, se túl mozgalmas kapcsolatot nem szeretnénk.

Aztán itt van az abrosz-lepedő bölcsesség. Mármint, hogy ez a kettő rendben legyen. Én hozzátennék egy harmadikat, a pénztárcát. Az első kettő nem szorul magyarázatra. 16 éven aluliaknak nem ajánlott, a többiek pedig értik.

De vajon miért fontos a pénztárca? A népi hagyományok között azért nem szerepel, mert csak a mai a modern kor termelte ki azt az igényt, hogy komolyabban foglalkozni kelljen a pénzzel.

Ma viszont elengedhetetlen az összhang, különben tönkreteszi a házasságot. Amerikában már kimutatták, hogy jó részük a pénzzel kapcsolatos veszekedések miatt borul meg. Idő kérdése, hogy ez nálunk is kritikus legyen. No de ez már egy másik poszt témája lesz.

 

A kép forrása: Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig (Corvina Kiadó, 1972)

1 komment

Címkék: abrosz-lepedő-pénztárca

Randevúzik-e a Fogas a metróval?

2014.06.24. 18:08 penzkapu

fogas_all.JPGGyerekkoromban a mai Corvin-negyed metróállomás közelében laktunk. Gyakran kirándultunk a budai hegyekbe. Felültünk a 63-as villamosra, majd a Városmajornál átszálltunk a Fogaskerekűre.

Ma már ez az utazás egy helyett csak két vagy három átszállással valósítható meg. A nagy modernizálás közepette megkurtították illetve szétszabdalták a budapesti villamoshálózatot.

Éppen ezért örülök minden értelmes vonal-újraegyesítésnek és bővítésnek. A Híradó tudósítása – többek között – arról szólt, hogy meg lehetne a fent említett járatot is hosszabbítani a metróig, de az járművenként egy milliárd forintba kerülne. Ja, meg arról, hogy emiatt 2020-ig biztosan nem valósul meg.

Ez utóbbin akadtam ki. A hírszerkesztő talán a jövőbe lát? Az ilyen önbeteljesítő jóslatokkal eleve kizárjuk, hogy valami létrejöjjön. Hiszen előre tudjuk, eldöntöttük.

Mivel most intenzíven angolt tanulok, sokszor jut eszembe angolos hasonlat. Present Perfect igeidő (többek között): „… a múltban kezdődött és a jelenben is tart.”

Az említett szemléletmód viszont egy olyan dologra utal, ami a jövőben már le is zárult, pedig a jelenben még el sem kezdődött. Akkor ez milyen igeidő?

És ha csak ez az egy eset lenne... De annyira jellemző a gondolkodásunkra! Pedig 6 év olyan hosszú idő, addig bármi elképzelhető (meg annak az ellenkezője is). New York-ban például egy építési vállalkozó pikk-pakk felújított egy korcsolyapályát, amivel a város önkormányzata évekig totojázott. S mindezt ajándékba.

Van egy mondás: „Ha meg sem próbálod, biztos nem fog sikerülni.” Hát még ha el se tudod képzelni...

 

A kép forrása: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – BKV kiadvány

Szólj hozzá!

Címkék: metró Fogas

Hamit mami! Éhes pici poci!

2014.06.23. 17:41 penzkapu

Ez a poszt azért érdekes, mert a végeredmény sokkal jobban sikerült, mint gondoltam volna.

Az egész úgy kezdődött, hogy a nagy gyerek (azaz én) megéhezett. Ideje semmi (persze, mert blogot ír…), akkor most mi legyen? Volt otthon egy zacskó spagetti, ez volt az egyetlen biztos pont.

Akadt egy fej fokhagyma is a kamrában. Gondoltam, megpucolom, fölvágom vékony szeletekre, kis olajban megpirítom. Így is történt.

Aztán előkerült egy üveg sűrített paradicsom, és megnéztem, milyen fűszerek vannak otthon. Ha nincs fix receptem, mindig azt csinálom, hogy „végiglapozom” azt a tálcát, amin a fűszereket tartjuk. Amit jónak látok, az jöhet.

Most is ez történt. Nem emlékszem, pontosan mi került bele. Ami biztos: kurkuma, bors, szárított kaporlevél. Ami nem biztos: majoranna vagy oregano. Ja, és koriander.

Azt se vártam meg, hogy a paradicsompüré egyet rottyanjon, mikor nagyon kezdett köpködni, levettem a tűzről. Beleforgattam a kifőtt tésztába, és kész.

Finom lett, hamar elfogyott. Tanulság? Engem teljesen meglepett, hogy friss zöldségek vagy ragunak való hús nélkül is milyen jó fűszerezést lehet elérni. Ráadásul csupán annyi idő kellett hozzá, míg a spagetti megfőtt.

Kezdőknek bátran merem ajánlani. Ki-ki kísérletezze ki a saját ízvilágát.

1 komment

Címkék: recept gyors vacsora időspóroló

süti beállítások módosítása