7. Éljen május elseje… (énekszó és tánc köszöntse?)
A kamatemelést nem sokkal megelőzően zajlott le a népszavazás az EU-hoz történő 2004-es csatlakozásról (tudod, amikor az volt a mézesmadzag, hogy nyithatsz majd Bécsben cukrászdát – no, ez is egy mókás kampány volt).
Arról már nem szólt senki, hogy a dolog fordítva is elsülhet (és el is sült) – hogy a krémest a „labancok” fogják majszolni, Budapesten. Ők nyitottak – ha nem is cukrászdát, de pl. bankot – nálunk.
Puff neki! Kitettük a pénzünket a világpiaci versenynek, majd nem sokkal később a piacunkat is. Már megint a kapkodás! Még nem volt elég erős ahhoz a magyar gazdaság, hogy helytálljon, de hát a magyar virtus...
Fontos megemlíteni, hogy már másodszor felejtette el az állam a polgárait tájékoztatni: 1989-90-ben arról, hogy ne várjon csodát a piacgazdaság bevezetésétől és 2003-2004-ben arról, hogy ne várjon csodát az EU-csatlakozástól (ami lényegében a piacgazdaság kiterjesztése volt világpiaci szintre).
Így aztán nem csoda, hogy ma oly sok a kiábrándult ember. Akkor most vissza az egész? Határozottan nem! Az irány jó volt és ma is az, csak elsiettük. Ha most hátraarcot csinálunk, akkor kezdhetjük az egészet elölről. Fél-Ázsia messze van. Földrajzilag és gazdaságilag egyaránt… (Most nem Ázsiáról és az ottani sokezer éves kultúráról beszélek.)
Hacsak nincs egy sajátos „harmadik út”, ami se nem a szocialista irány, se nem a szabad piacgazdaság útja. Ezt már korábban is kóstolgatták, ajánlom a „Mussolini” illetve „fasizmus” szócikkek tanulmányozását. Látszólag nagy siker volt - eleinte. Hosszabb távon viszont annyira mégse jöhetett be, hiszen szellemi atyja fejjel lefelé végezte.
Úgyhogy ha tényleg meg akarjuk oldani a devizahitel-problémát, akkor ne a múltban keressük az ötleteket, hanem a jövőben! Használjuk ki, hogy konvertibilis a forint, használjuk ki az Európai Uniós tagság előnyeit (mert azért szép számmal akad ilyen)!
Ja, és találjuk ki, hogy adottságaink milyen formában teszik lehetővé annak a bizonyos bécsi cukrászdának a megnyitását! Súgok: Ha jogosan vagyunk büszkék a magyar szürkeállományra, akkor ez a szellemi tőke meg fogja találni a módját, hogyan „gyarmatosítsa” Nyugat-Európát.
Következik: Amit bezzeg nem siettünk el
