2014. április 6., vasárnap. 23 óra 35 perc.
Orbán Viktor gratulál Mesterházy Attilának: „Tisztességes küzdelemben alulmaradtunk.” És egyidejűleg bejelenti, hogy lemond a Fidesz elnöki pozíciójáról.
Szóljon, aki ezt el tudja képzelni. Magam részéről egy másik variációnak sokkal nagyobb esélyt adok.
Az elmúlt 25 év politikusai – tisztelet a kivételnek – leszerepeltek. A mi zsebünk helyett a sajátjukat tömték. Távozniuk kell. De hogyan? Reális forgatókönyv:
1. Az MSZP szétforgácsolódik. Idővel persze más néven és más alapelvek mentén újjászerveződik, de az már egy másik történet lesz.
2. A Fidesz egye meg, amit főzött! Nem irigylem őket, mert sz@r dolog lesz állandó kormányváltó hangulatban kommunikálni a nagy semmit. Előbb-utóbb ők is szétforgácsolódnak.
3. Jó, de mi lesz az Orbán-korszak után? Csak kormány- és gengszterváltás lesz, vagy sikerül a rendszert is lecserélni? Mert a Nemzeti Együttnemműködési Rendszer szintén leszerepelt.
4. A többség valami mást akar. De mit? Maga se tudja. Itt van a lényeg. Sodródunk az eseményekkel vagy kezünkbe vesszük a sorsunkat? Nekünk újra Mohács kell és második Trianon, vagy ezúttal meg tudjuk úszni nemzeti tragédia nélkül?
5. Rajtunk múlik. Oroszul már jól tudunk, de Moszkva messze van. Az Észak-atlanti térséghez nem akarunk tartozni, mert nem értjük a gondolkodásukat. Magyar Birodalom? Sokaknak jól hangzik, de irreális. Egyszer talán lehet, de nem most.
6. Lehet, hogy mégis meg kéne érteni a nyugati gondolkodást? Ártani biztos nem árt, mert választani csak úgy lehet, ha értjük, mit választunk. Ha pedig nem tetszik, és jobbat akarunk, akkor sem árt, ha tudjuk, mi az, amin javítani akarunk.
7. Szóval meg kéne ismerni a piacgazdaság és a demokrácia alapjait. A gazdaság részének megismertetését vállalom.
Naiv vagyok?
Tessék, lehet vitatkozni.