3. A lakást vagy a lakhatást kellene támogatni?
Magyarán: Ahhoz adjon az állam segítséget, hogy lakni tudjunk vagy pedig ahhoz, hogy lakáshoz jussunk? Tehát épüljenek olcsón bérbe vehető lakások nagy számban vagy ebből a pénzből épüljön inkább kevesebb, de saját tulajdonba vehető lakás?
Magyarországon ez utóbbinak van hagyománya, holott az állam számára többe kerül. Például úgy, hogy a bank piaci feltételekkel adja a lakáshitelt, de az állam a kamat egy részét kifizeti a banknak (kamattámogatás formájában), amit a bank továbbad a hitel felvevőjének.
Ez „tuti buli” a banknak, nagy támogatás a lakásvásárlónak, és bukta minden más állampolgár számára. Így a nyugdíjasoknak is, holott lehet, hogy ebből az összegből futná szociális bérlakások lakbérének támogatására. Tehát nem lenne létkérdés a saját tulajdonú lakás.
Az első Orbán-kormány által kitalált kamattámogatott forint lakáshitel egyszerre két pofont adott a gazdaságnak. Egyrészt viszonylag olcsó pénzt öntött az ingatlanpiacra nagy tömegben, ami azonnal fölverte a lakásárakat. Nem is kicsit: 2-3-szorosukra!
Másfelől hatalmas terhet rótt az állami költségvetésre. Bár elég hamar leállították, a korábban nyújtott hitelek támogatása mind a mai napig jelentős kiadási tétel. Ennek pedig bizony adóemelő hatása van!
Az ilyen fajtájú hitel nem előzmény nélküli. Az 1970-es, 80-as években jellemző volt, hogy – mai áron - olyan tízmillió forintnyi pénzt „vágtak” Hozzád. Amiért mindössze 3% éves kamatot kellett fizetned, miközben a betéti kamat ennél magasabb volt. Hosszú távon ez nyilván fenntarthatatlan. Meg is emelték a kamatot rendesen! (A „Szomszédok” című népszerű tévésorozat is foglalkozott vele.)
Még végtörlesztés is volt: ha egyben ki tudtad fizetni, majdnem a felét elengedték. Hát nem érdekes, hogy mennyire hasonlít a mostani „mentőcsomag” első lépésére? Csupa olyan családot mentett meg (akkor is, most is), akiknek lett volna elég pénze a további törlesztésre.
Látod, hogy az állam (pontosabban az általunk megválasztott képviselők) milyen hatékonyan bírja az adófizetők pénzét költeni? Hiszen nem az övé(k)…
Tanulság lehetett volna mind a kormány, mind a háztartások számára – csakhogy az ember gyorsan felejt, már 10-15 év elég hozzá.
Következik: Elsietett konvertibilitás
