Előzmény: http://penzkapu.blog.hu/2013/07/24/eleg_a_szegenysegbol
Kezdjük hát! A stílusról pár szót: Mivel „nem középiskolás fokon” szeretném a mondókámat mesélni, ezért senki ne várjon akadémiai szintű értekezést. Sokkal közelebb fog állni az ”óvodás” szinthez. Amolyan „János bácsis” lesz. (Sértődést elkerülendő: engem is Jánosnak hívnak.)
Szeretnék tegeződni. Hiszen – ahogy egyik tanárom mondta – „magától nem megy”.
Rövid, lényegre törő, szemléletes, jól érthető bejegyzésekre törekszem. Éppen ezért a nagy képet kicsike építőkockákra bontom. Egyszerre csak egyet. Így tán nem veszünk el a részletekben. Számítok a visszajelzéseitekre, hogy ez mennyire sikerül. Köszönöm, előre is.
Tulajdonképpen semmi meglepőt nem fogok írni. Fel fog Benned, kedves olvasó merülni, hogy mi ebben az újdonság, és hogy ha ez ennyire egyszerűen működik, miért nem alkalmazzák az emberek tömegesen.
Azért, mert most jött el az az időszak, amikor nagy tömegek is lehetőséget kaptak az alkalmazásra. Korábban jelentős erőket kellett volna mozgósítani, de az internet elterjedésével az információk könnyen hozzáférhetővé váltak.
Észak-Amerikából (főleg az Egyesült Államokból) már évtizedek óta több hullámban sok önképzésre alkalmas anyag érkezett és érkezik hozzánk. Ezek mind jól alkalmazhatók, de igazán eredményesen Magyarországon sajnos csak kevés működik belőlük. Az okokat most nem akarom részletezni, főként a szemléletbeli és a gazdaságok fejlettsége közti különbség a magyarázat.
Tudomásom szerint eddig senki nem vette a fáradságot, hogy ilyen mélységben kielemezze és – a hazai sajátosságokkal kiegészítve - nálunk is eredménnyel alkalmazhatóvá tegye a szóban forgó ismereteket.
Fogyasszátok hát egészséggel!
Egy sztori az elefántról
A történet lényege: Elefántos vándorcirkusz érkezik a faluba, ahol még sose láttak ilyen állatot. Három ember éjszaka belopózik az istállóba, hogy kielégítse kíváncsiságát. Nem akarják, hogy rajtakapják őket, ezért sietnek. Ráadásul - mivel sötét van -, csak tapogatózni tudnak.
Idő hiányában az egyik csak az ormányával tud foglalkozni, a másik csak a fülével, a harmadik a lábával. Hazafelé összegzik tapasztalataikat: Az első szerint az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó, a másik egy nagy legyezőhöz hasonlítja, a harmadik szerint inkább egy tömör, redős oszlop.
Valahogy így vagyunk mi is a világgal. Eddig „dolgozó” emberként a bérmunka, a reggeltől estig hajtás, a gürcölés, a kevés pénz adatott nekünk. De vajon csak ennyiből áll a világ?
Mit csinálnak azok, akik kényelmesen élnek, földjeik, házaik, gyáraik, befektetéseik vannak? Annyi pénzük van, hogy el se bírják költeni! Loptak, csaltak, hazudtak, szerencséjük volt, jól házasodtak? Örökölték?
Vagy csak az elefánt egy darabkáját látjuk, és valahogy meg kell magyaráznunk azt a részt, amit nem ismerünk?
Muszáj kibújni a biztonságosnak tűnő csigaházból, különben elvesztünk. Nézzük hát meg, mit látunk a dobozunkon kívül!
Ha kíváncsi vagy a teljes képre, akkor tarts velünk! Először a „Vajon hogyan tudnánk több bevételt szerezni?” témát járjuk körbe. A magam részéről hiszek abban, hogy Magyarország polgárainak jövedelemszerző kapacitása messze nincs kihasználva.
Ha csak ezen sikerül javítani, már az gyors előrelépést jelent.
Következik: Hogy ne a lekvár tegye el a nagymamát!
