Új kütyünk van. Örülünk neki. Kis helyes. Jó a színe. Belesimul a tenyerembe. És ami a legfontosabb, lehet vele telefonálni. 1986-ot írunk. Mivel jegyeztünk kötvényt, a Posta is teljesítette ígéretét – bekötötték a vezetékes telefont.
Mai szemmel mókás, mennyire élveztük. Pedig nem volt okos, és szelfizni se tudtunk vele. És hogy örültünk annak is, mikor a hétvégi házban fölkapcsoltuk a villanyt! Vagy amikor először hívtuk a vidéki nagymamát anélkül, hogy órákig vártunk volna a kapcsolásra!
Aztán az M1-es autópálya elérte az országhatárt. Nem használtuk. Drága volt. Később jött a „nem lesz gázáremelés”. Lett. Meg rezsicsökkentés. De előbb a 27%-os áfa. Elvégre az államnak is élnie kell valamiből!
Pedig mi, emberek hogy megvoltunk ezer évekig e szolgáltatások nélkül! Mára viszont beépültek életünkbe. Alapvetővé váltak. Nélkülözhetetlenné.
Nem kéne, hogy ilyen drágák legyenek, mint ahogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nem is azok. Azért, mert ott már nem számítanak újdonságnak. Jó régen kiépültek, és lecsökkent az áruk. Mindenki használja ezeket, ezért a szolgáltatóknak alacsony, de stabil nyereségük van belőlük.
Nálunk jócskán késett kiépülésük. Nem alakult ki verseny a szolgáltatók között, lehet, hogy már nem is fog. Ezért drágák. Egyszerű kereslet-kínálat.
És itt a lényeg! Az ipari kor infrastruktúrája az elmúlt 100 év során teljesen kiépült. Volt cég, amelyik a vasútépítésből szedte meg magát, pl. acélt gyártott a sínekhez. Volt, aki a városi elektromos hálózat kialakításából – nem az izzólámpa volt a nagy poén, az csak eszköz volt a célhoz.
Az információs kor infrastruktúrájának kiépülése a szemünk előtt zajlik. Milliárdosok már vannak, de ne gondoljuk, hogy a Windows vagy a Facebook lesz hosszú távon az egyedüli nyerő!
A lé csak nemrég kezdett el csordogálni. A java még hátravan, tessék időben beszállni!
