2. Halat vagy hálót?
Nagy hiba volt, hogy az állam nem teljesítette fő kötelezettségét: esélyt adni mindenkinek. Az emberek zömét fölkészületlenül érte az átállás. Halat kaptak az államtól, aki erre egyre kevesebbet tudott rászánni.
Holott ezt a keveset koncentrálhatta volna arra, hogy megtanítson halat fogni. Még mindig nem késő. Holnap viszont már az lesz, ezért ne várj rá. Kezdd el magadat képezni! Például nálunk, a Pénzkapu projekt keretében.
Mivel a fő téma a devizahitel, ezért ezen a ponton kapcsoljuk be a lakás, a lakhatás kérdését! Sok elemzés megállapítja, hogy a gazdaság fejlettségi (fejletlenségi) szintjéhez képest Magyarországon kiugróan magas a lakástulajdonosok aránya a bérlőkéhez képest. Ennek egyik fő oka az, hogy a nyugdíjak nem tartalmazzák a lakhatás költségeit.
Tehát mindenki arra törekszik, hogy mire nyugdíjba megy, rendelkezzen egy tehermentes lakással. Az 1990-es évek elején jócskán megcsappant jövedelmek ezt az igényt jelentős mértékben fölerősítették. Holott a gazdasági racionalitás más oldalról azt mutatja, hogy egy ország minél szegényebb, polgárainak annál inkább bérelnie kellene a lakást.
Biztos ismered a mondást: „Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsót vegyek.” Igen, a saját tulajdonú lakás hosszabb távon valóban olcsóbb – ha van miből megvenned. Ha nem, akkor eleinte a lakbért is hitelből fizeted. Ezzel pedig nagyon kiszolgáltatod magad a piacnak.
Következik: A lakást vagy a lakhatást kellene támogatni?
