Pénzkapu

Sajnos sokuk arról, hogy kitart hó végéig a fizetés. Írtunk erről néhány bejegyzést. Milyennek találjátok ezeket? Észrevételeiteket előre is köszönjük.

Kifolyik a pénz a kezemből...

Honnan vette a Fidesz a rezsicsökkentés ötletét?

Semmi gond, minden oké

Senki nincs otthon

Olyan nincs, hogy nincs

Főzőcske, de okosan

Rákok, hajrá!

Köztudott, hogy a nők ösztönösen a biztonságra törekszenek, és a férfiaknál jóval könnyebben teremtik meg az állandóságot a mai, változásokban gazdag világban is.

Egy férfiról könnyen el tudjuk képzelni, hogy elkártyázza – mai lehetőségekkel élve tőzsdei, vagy ami még gyorsabb: forex ügyletekben elveszíti – az összes jövedelmét.

Nőkkel ilyen nem fordul elő. Ha kockáztatnak, akkor sokkal inkább a lottójátékot tudjuk hozzájuk kötni. Ott limitálva van a veszteség. De sajnos a nyereség esélye is. (Lehet, hogy a nőknek kéne tőzsdézni és a férfiaknak lottózni?)

A Rák jegyűekre fokozottan érvényes mindez: „… szülöttei kemény lelki páncéllal védelmezik magukat és szeretteiket az élet megpróbáltatásaitól.” ^*

Most, a nyári napforduló kapcsán eljött az ő idejük. De nem csupán az övék: A következő napokban, hetekben egy sor biztonságos (kockázatmentes vagy kis kockázatú) receptet olvashatsz itt a blogon, melyek segíteni fognak anyagi helyzeted egyenesbe hozásában. Egyről nemrég írtam.

Az átlagember nehezen tudja a bizonytalan kimenetelű szituációkat kezelni. Ez nem csoda, hiszen évtizedeken keresztül megszoktuk, hogy a dolgok jó része elég jól kiszámítható. Legalábbis az volt pl. a Kádár-rendszer idején.

De egy ideje nagyot fordult a világ, és a legtöbben nem tudnak vele mit kezdeni. Van, aki sokat hezitál, és ezzel elveszíti a kiváló lehetőségeket (Rákokra különösen jellemző!).

Sokan pedig meggondolatlanul, még megérzéseiket is figyelmen kívül hagyva, hirtelen fellángolásból beleugranak mindenfélébe. Ezért rögtön megemlítek egy fontos, és nagyon jól használható szabályt:

Csak akkor menj bele egy helyzetbe, ha a várható nyereség jóval meghaladja a bizonytalanság miatt óhatatlanul is bekövetkező veszteséget.

^* Julia & Derek Parker: A Nap és a Hold jegyében – a Rák (Park Kiadó, Budapest, 1994)

A történet tanulsága nem csak vállalkozásokra érvényes.

Évek óta otthon dolgozunk. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja, milyen nehéz reggel (vagy előző este) arról dönteni, hogy a délelőttöt munkával vagy főzőcskézéssel töltsd.

Mert még a leggyorsabb receptek elkészítése is időbe telik, márpedig egy mikrovállalkozó életében minden percnek helye van. Egy rossz döntés az időbeosztásban sok-sok forintnyi elmaradt árbevételt jelenthet.

Ételrendelés?

Szerencsére föltalálták az étel-házhozszállítást. Ezzel rengeteg idő megspórolható. Sok különféle cég kínálja menüit, nagy a választék. Finomabbnál finomabbakat főznek, csak győzzed pénzzel.

„Egyszer hopp, másszor kopp”

Mint tudjuk, az árbevétel nem egyenletesen érkezik. Vannak időszakok, mikor csak úgy „dől a lé”, és van, mikor hónapokig semmi. Pörög az üzlet ezerrel, ilyenkor naná, hogy házhoz rendelünk!

A „kopp” időszakban viszont minden fillér számít. Ha korábban jól ment a szekér és sikerült tartalékot képezni a „nehéz időkre”, akkor minden rendben. De mi van akkor, ha hosszabb pangó időszakot fogtunk ki?

Különösen igaz ez a kezdő vállalkozásokra. Pénz nincs rá, hogy időt spóroljunk, viszont nem is lesz, ha főzéssel telik. Mi a megoldás? Sokan tapasztalatból tudják, de nem mindenki: Akkor éri meg a főzés, ha a ráfordított idő nagy hasznot hoz.

Pénzt vagy életet?

Ez háztartási nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ahol a készétel és az alapanyagok ára között nagy különbség van, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy házilag készítsük el. Ahol viszont kicsi a különbség, azt nem érdemes otthon megfőzni.

A mi tapasztalataink szerint ilyen pl. a főzelék. Viszonylag olcsón kapható készen, de macerás az elkészítése: Árához képest sok idő a beszerzés, megtisztítás, főzés.

Egy húsételnél viszont többet hoz az időnk: Készen nagyon drága, és ha az így nyert árkülönbözetet elosztjuk a szükséges idő mennyiségével, jobban jövünk ki, mint a főzeléknél.

És most figyelj:

Ez akkor is érvényes, ha nem vagy vállalkozó. Ha pl. egy tanfolyam elvégzésével, nyelvvizsga letételével várhatóan emelkedni fog a jövedelmed (fizetésed), akkor lehet, hogy főzőcske helyett jobban jársz, ha tanulással töltöd az időt. „Aki időt nyer, életet nyer.”

Előzmény: Senki nincs otthon

Ebben a részben mókát ígértem, úgyhogy rögtön kapsz egy házi feladatot. Fogadjunk, morogtál egyet. Miért? Mert ahhoz vagy szokva, hogy egy feladat szükségképpen unalmas. Az, hogy szórakoztató is lehet, hiányzik a világodból. Ha negatívan akarnék fogalmazni, azt mondanám: Eszedbe se jut.

És most jöjjön maga a feladat:

1.lépés:

Kapd rajta magadat vagy másokat negatív mondatfűzésen! Nézd a tévét, és figyelj oda, hogyan fogalmaznak a szereplők. Vegyél föl otthon mondjuk egy esti beszélgetést, és hallgasd vissza. Bőven elég lesz egy 15-20 perces anyag.

2. lépés:

Vegyél elő egy lapot vagy egy füzetet. Jegyzetelj! Írj föl minden olyan mondatot, amiben negatív megfogalmazást észlelsz. Kezdetnek elég, ha csak azokra figyelsz, amelyek tartalmazzák a „nem”, „sem”, vagy „nincs” szavakat.

3. lépés:

Most húzd át e szavakat (a „nincs” helyett esetleg írd be, hogy „van”), majd olvasd föl az így kidekorált mondatokat. Hogy tetszik? Ezt akartad mondani? Ugye mást? E mondatok sokszor épp az ellenkezőjét jelentik, mint amit eredetileg meg akartál fogalmazni.

Példa: Összeszidtad a gyereket: „Már megint nem gyakoroltál holnapra!” Vagy a párod: „Már megint nincs kész a vacsora időben!” Vagy magadat: „Már megint nem tettem semmit azért, hogy lerakjam a nyelvvizsgát.”

Viszont: Állj meg, és figyelj arra, mit jelentenek így ezek a mondatok. Sokkal jobban hangzanak, ugye?

De hogyan tudod akkor kifejezni a nemtetszésedet? Szándékosan használtam a „nem” szót. Valószínűleg sejted, mi lesz a megoldás.

Erről a következő részben.

Előzmény: Semmi gond, minden oké

Múltkori ígéretünk szerint most példákat nézünk.

A cím angolul: „Nobody is at home.” Vagyis „Senki van otthon.” Az angol nyelv egyszeres, a magyar kettős tagadást használ. Pedig egy is bőven elég (lenne)! Ezen alapul az alábbi kis rejtvény (szóban jobban lehet előadni):

Senki és valaki lakik egy házban. Senki elmegy halászni, valaki elmegy vadászni. Ki marad otthon? A megoldás: „És” marad otthon. De ha jön a postás, akkor gondban van. Mégsem mondhatja: „Nobody isn’t at home.” A „Nobody is at home.” viszont nem fedi a valóságot. :-)

A magyar nyelv annyira leleményes, hogy még állító módon is tud tagadást (kételkedést) kifejezni: „Aha, persze…!” Kétszeres állítás, mégis nemet mond.

A legtöbb ember egy csomó dologban nem hisz, ezért is fogalmaz negatív módon, kétkedően. Ha megfigyeled, mit mondanak, hogyan fogalmaznak mások, szinte belelátsz a fejükbe. Gondolatolvasó lehetsz!

Megfigyeltem magamon, hogy sokszor használom az „Az a baj, hogy…” kezdetű mondatokat. Ajaj!  (Angolul: "Oh dear - tehát jajgatásról szó sincs.) Erről jó lesz sürgősen leszokni! (Még mielőtt tényleg baj lesz.) És egy pár mondatot összegyűjtöttem másoktól is, innen-onnan. Könyv, tévé, rádió, internet – kiapadhatatlan források.

„Nincsen semmi baj.” Három negatív szó, s megannyi negatív gondolat. Ha depressziós lennél, már készítenéd is a kötelet. (Nem megoldás: „akasztott embert még az ág is húzza” – bocs, ha túl bizarr.)

„Nem ülhetek ölbe tett kézzel…” Dehogynem! Épp azt fejezi ki, hogy csak a partvonalról kibicelsz. Jogot formálsz rá, hogy mindenbe beleszólj, anélkül, hogy a kisujjadat mozdítanád. Ma divatos kifejezéssel: fotelharcos vagy.

„Nem egyszerű…” Igen, minél többet mondogatod, annál bonyolultabb lesz. Holott eredetileg csak azt akartad kifejezni, hogy nehéz a feladat, félsz tőle, esetleg pillanatnyilag még nem ismered, vagy nem jut eszedbe a megoldás.

Aztán a végére már olyan bonyolultat csináltál belőle pusztán a gondolataid segítségével, hogy soha nem leszel képes hozzáfogni.

Ha figyelemmel kíséred ezt a sorozatot, képes leszel, mert rögtön a következő részben mókává alakítjuk a munkát. Katt ide: Olyan nincs, hogy nincs

Mielőtt belemennénk a múltkor említett dotálás izgalmas következményeibe, megmutatok egy technikát. Egy fillérbe sem kerül, abszolút kockázatmentes, mégis azonnali eredménye van. Ráadásul pozitívan hat az anyagi helyzetedre is.

Az elmúlt hetekben elkezdtem szisztematikusan felfrissíteni angoltudásomat. Rögtön az első leckében találkoztam egy kifejezéssel: „That’s OK.” Tudod, mit jelent? „Semmi gond.” Legalábbis ez a szabatos magyar fordítása.

Erről hirtelen beugrott egy régebbi emlék, mikor egyik ismerősünk a férjével meglátogatott minket. Az Egyesült Államokban élnek, három gyerekük van, a férj amerikai, a feleség magyar.

Körbevezettük őket lakásunkon. Műszaki ember lévén a férj nagyon érdeklődött a pince iránt. Ott ugyanis jól láthatók az alkalmazott gépészeti megoldások. Tél volt, és reflexből kicsúszott a számon: „Ne vedd le a kabátodat.” Persze a feleség azonnal fordított: „Leave the jacket on.”

És itt álljunk meg egy pillanatra! Mit is jelent az említett két mondat, ha nem annyira szabatosan fordítjuk? „Rendben van.” „Hagyd magadon a kabátot.” Ez kiválóan megvilágítja a kétféle szemlélet közti különbséget.

Mi itt Magyarországon annyira megszoktuk, hogy ha minden rendben van, azt úgy fejezzük ki, hogy nincs (semmi) gond. De miért is kéne gondnak lenni? Mondta valaki, hogy gond van? Nem, csak gondolatainkon keresztül mesterségesen hozzuk létre. Akkor is, ha nincs.

Mert az az alapértelmezett, azt vesszük természetesnek, hogy van. Ennek valószínűleg történelmi okai vannak, de ebbe nem kívánok belemenni. Sokkal érdekesebb, ha tovább boncolgatjuk a másik mondatot is. Az alap itt is az, hogy leveszed a kabátodat.

Lassított felvétel: Először leveszed a kabátodat. Majd miután érzékeled, hogy hideg van, visszaveszed. Fölösleges cselekvés. Nem lett volna egyszerűbb magadon hagyni? Persze, ez a vargabetű csak gondolatban zajlik le. Azonban sajnos nem mindig van így.

Sokszor előfordul, hogy a lendület hevében túlmozgunk, és csak aztán veszünk vissza belőle. Fölrakunk egy sorral több téglát, majd visszabontjuk. Elkészülünk a villamosvágány felújításával, aztán észrevesszük, hogy javítani kell. Holott lehetett volna előre gondolkozni és ezzel megspórolni egy csomó időt, energiát, költséget.

Szemléletmódunk, és az ebből eredő kimondott szavaink, mondataink miatt cselekedeteink kevésbé hatékonyak, mint ha tagadás helyett állító módon, pozitív mondatfűzéssel fogalmaztunk volna.

A következő részben erre nézünk majd további meghökkentő példákat.

Katt ide: Senki nincs otthon