Ez most egy kötözködős poszt lesz.
„Furcsa dolgok történnek, amikor dollárt keresel, pesóból élsz, és rúpiában javadalmazol…” (idézet a könyvből).
A szerző arra gondol, hogy USA dollárban kapja az árbevételét, Argentínában lakik, és Indiába szervezi ki bizonyos tevékenységeit.
Máshol azt írja: „Tételezzük fel, hogy ötvenezer dollárt keresel, vagyis óránként huszonötöt…”. Illetve „Az indiai és kínai virtuális asszisztensek – akárcsak társaik zöme a többi fejlődő országban – óránként 4-15 dollárért tevékenykednek.”
Akkor számoljunk: Ha 6 ezer forint az órabéred (az havi kb. egymillió), akkor egész jól meg tudsz fizetni 3. világbeli embereket óránként 1-4 ezer forintért.
Ehhez nem kell nagy ész. Már az 1970-es, 80-as években járta nálunk az a „tanács”, hogy nyugaton kell a pénzt keresni, és keleten kell elkölteni.
És mi van akkor, ha Te magad vagy harmadik világbeli? Mert én Magyarországon lassan úgy érzem magam. A nettó átlagbér nem éri el az óránként ezer forintot. Egyre-másra épülnek az összeszerelő üzemek.
Az állam egy gumigyár üzemeléséhez kifizeti az ott dolgozók tízévi munkabérét, de ha Te akarsz vállalkozni, azonnal agyonvág a minimálbér igen magas járulékaival. Munkaalapú társadalom.
És igen! A magyar ember dolgozni akar! Mert az ideje nem drága. Először ennek kéne megváltozni, hogy szökelljünk előre.
Mindezek ellenére működik a kiszervezés. Azért csak óvatosan!
