Pénzkapu

Találós kérdés: Brad Pitté rövid, Schwarzeneggernek hosszú, Madonnának nincs, a pápa pedig nem használja. Mi az?

Igen, a vezetéknév! Sokan nem is tudják, mekkora erő rejlik a vezetéknevükben, de a keresztnevükben is. Akadály lehet, ha hosszú és megjegyezhetetlen – mondjuk Nagybecserédi Kunigunda.

De megkeserítheti a gyerekkorodat, ha Éber Álmosnak hívnak vagy éppen az a neved, hogy Nemoda Buda. Viszont ugyanez ellenkező irányban is működik.

Gondolj bele, mekkora önbizalmat ad, ha Viktor a keresztneved. Akár még miniszterelnökségig is viheted! Pláne ha nem Te vagy az első generáció, akinek jól hangzó neve van. Mondjuk apukád Győző.

Számtalan íróról, színészről, humoristáról tudunk, aki megváltoztatta a nevét. Te is megteheted, még anyakönyvezni sem kell. Egyszerűen csak fölveszel egy művésznevet. Ha úgy tetszik, önmagában, ha úgy, akkor harmadik (negyedik) névként. (Vagy a negyedik helyett.)

Akarsz sikeres lenni? Hátha pont ez az, ami eddig akadályozott. Persze nem közvetlenül. Lehet, hogy épp csak az önbizalmadat ásta alá egy kicsit. Vess véget neki! Találj ki egy jól hangzó nevet, és kezdd el használni.

Tedd meg mihamarabb!

(A képet a http://pramit-shah.blogspot.hu oldalon találtam.)

A napokban elraktunk pár üveg baracklekvárt. Hogy megérte-e, abban nem vagyok biztos. Majd kiderül. Maradt viszont egy pici, ami pont nem fért bele az utolsó üvegbe. Akadt még egy kis rántott csirke ebédről.

Az „Egy bolond százat csinál” c. régi magyar filmben kiváló marketingje van a lekváros csirkének. Gondoltam, kipróbálom.

Nevetni fogsz, nem is olyan furcsa, mint amilyen képzetet társítasz hozzá. Sárgabarackban előadva kifejezetten kínai kajára emlékeztet. Édes-savanyú. Ha elég nyitott vagy, érdemes kipróbálni.

Részlet a filmből: (a csirke a végén van)

https://www.youtube.com/watch?v=N5Gmq2M3XmY

(A képet pedig a http://darkprincess.blog.hu/ oldalon találtam.) 

Párommal egy online marketing tanfolyamon veszünk részt. Az egyik házi feladat az volt, hogy kiderítsük, a blogok, fórumok és egyéb, az olvasóközönség által gyakran látogatott internetes helyek közül mely témák a legnépszerűbbek.

Érdekes eredményre jutottunk. Az egyik leglátogatottabb fórumokat gyűjtő blog egyik „menő” témája a „Barátok közt” c. sorozat taglalása.

Szintén népszerűek a „Hogyan vándoroljunk ki Magyarországról?” témához kapcsolódó információkról szóló oldalak.

Sokan olvassák még a „Jobban teljesít” és a köré csoportosuló kormánypropagandát kritizáló bejegyzéseket. Ezekkel tuti címlapra lehet kerülni.

Hálás téma még az édibédi cukipofi kutyi-macsi (süni már nem annyira) siti-süti. No meg az örökzöld: szex, celebek, külön-külön vagy együtt. Ki kivel és hányszor, vagy miért nem.

Én meg pont azoknak akarok segíteni, akik jelenleg kis fizetésből, itthon akarnak lehetőleg jobban boldogulni. Eddig eléggé szélmalomharcnak tűnik.  Szinte nulla az érdeklődés. Lassan kezdem elhinni a kormánypropagandát. Jól élünk, na!

Teljesen reménytelen? Mi a véleményetek?

A klasszikus sztori szerint Szindbád, utazásai során egyszer a kalifánál vendégeskedett, és annyira megnyerte annak tetszését, hogy választhatott egyet a kalifa háremhölgyei közül.

Persze nem akárhogyan: Az volt a feltétel, hogy a hölgyek egyesével, véletlenszerűen felvonulnak Szindbád előtt, és neki azonnal el kell döntenie, hogy azt a hölgyet kívánja-e, vagy inkább a következők közül valakit. Ha egyet kiválasztott, akkor annál kell maradnia. Aki már elment, az nem választható.

A kérdés: Milyen stratégiát kövessen Szindbád, ha minél nagyobb eséllyel a legszebbet kívánja választani? Azt tudja, hogy a kalifának pontosan hány háremhölgye van.

A megoldás: Nem foglalkozik az első kb. 37%-kal. (Tehát ha 100 közül kell választania, akkor az első 37-et csak megnézi, őket is csak azért, hogy legyen összehasonlítási alapja.) Viszont akik ezután érkeznek, azok közül kiválasztja azt, amelyik minden korábbinál szebb. Ha ilyen nincs, akkor az utolsót.

A matematikai levezetéstől természetesen eltekintünk, viszont fölmerül, hogy a való életben tényleg ennyire egyszerű lenne a kérdés? Hátha a szépségen kívül egyéb szempontokat is érdemes figyelembe venni.

Szinte közhelynek számít az a népi bölcsesség, hogy „hasonló a hasonlóval”. Meg az is, hogy „ellentétek vonzzák egymást”. Ezeknek megvan a maguk természetes magyarázata, hiszen hosszú távon se túl unalmas, se túl mozgalmas kapcsolatot nem szeretnénk.

Aztán itt van az abrosz-lepedő bölcsesség. Mármint, hogy ez a kettő rendben legyen. Én hozzátennék egy harmadikat, a pénztárcát. Az első kettő nem szorul magyarázatra. 16 éven aluliaknak nem ajánlott, a többiek pedig értik.

De vajon miért fontos a pénztárca? A népi hagyományok között azért nem szerepel, mert csak a mai a modern kor termelte ki azt az igényt, hogy komolyabban foglalkozni kelljen a pénzzel.

Ma viszont elengedhetetlen az összhang, különben tönkreteszi a házasságot. Amerikában már kimutatták, hogy jó részük a pénzzel kapcsolatos veszekedések miatt borul meg. Idő kérdése, hogy ez nálunk is kritikus legyen. No de ez már egy másik poszt témája lesz.

A kép forrása: Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig (Corvina Kiadó, 1972)

Gyerekkoromban a mai Corvin-negyed metróállomás közelében laktunk. Gyakran kirándultunk a budai hegyekbe. Felültünk a 63-as villamosra, majd a Városmajornál átszálltunk a Fogaskerekűre.

Ma már ez az utazás egy helyett csak két vagy három átszállással valósítható meg. A nagy modernizálás közepette megkurtították illetve szétszabdalták a budapesti villamoshálózatot.

Éppen ezért örülök minden értelmes vonal-újraegyesítésnek és bővítésnek. A Híradó tudósítása – többek között – arról szólt, hogy meg lehetne a fent említett járatot is hosszabbítani a metróig, de az járművenként egy milliárd forintba kerülne. Ja, meg arról, hogy emiatt 2020-ig biztosan nem valósul meg.

Ez utóbbin akadtam ki. A hírszerkesztő talán a jövőbe lát? Az ilyen önbeteljesítő jóslatokkal eleve kizárjuk, hogy valami létrejöjjön. Hiszen előre tudjuk, eldöntöttük.

Mivel most intenzíven angolt tanulok, sokszor jut eszembe angolos hasonlat. Present Perfect igeidő (többek között): „… a múltban kezdődött és a jelenben is tart.”

Az említett szemléletmód viszont egy olyan dologra utal, ami a jövőben már le is zárult, pedig a jelenben még el sem kezdődött. Akkor ez milyen igeidő?

És ha csak ez az egy eset lenne... De annyira jellemző a gondolkodásunkra! Pedig 6 év olyan hosszú idő, addig bármi elképzelhető (meg annak az ellenkezője is). New York-ban például egy építési vállalkozó pikk-pakk felújított egy korcsolyapályát, amivel a város önkormányzata évekig totojázott. S mindezt ajándékba.

Van egy mondás: „Ha meg sem próbálod, biztos nem fog sikerülni.” Hát még ha el se tudod képzelni...

A kép forrása: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – BKV kiadvány

Ez a poszt azért érdekes, mert a végeredmény sokkal jobban sikerült, mint gondoltam volna.

Az egész úgy kezdődött, hogy a nagy gyerek (azaz én) megéhezett. Ideje semmi (persze, mert blogot ír…), akkor most mi legyen? Volt otthon egy zacskó spagetti, ez volt az egyetlen biztos pont.

Akadt egy fej fokhagyma is a kamrában. Gondoltam, megpucolom, fölvágom vékony szeletekre, kis olajban megpirítom. Így is történt.

Aztán előkerült egy üveg sűrített paradicsom, és megnéztem, milyen fűszerek vannak otthon. Ha nincs fix receptem, mindig azt csinálom, hogy „végiglapozom” azt a tálcát, amin a fűszereket tartjuk. Amit jónak látok, az jöhet.

Most is ez történt. Nem emlékszem, pontosan mi került bele. Ami biztos: kurkuma, bors, szárított kaporlevél. Ami nem biztos: majoranna vagy oregano. Ja, és koriander.

Azt se vártam meg, hogy a paradicsompüré egyet rottyanjon, mikor nagyon kezdett köpködni, levettem a tűzről. Beleforgattam a kifőtt tésztába, és kész.

Finom lett, hamar elfogyott. Tanulság? Engem teljesen meglepett, hogy friss zöldségek vagy ragunak való hús nélkül is milyen jó fűszerezést lehet elérni. Ráadásul csupán annyi idő kellett hozzá, míg a spagetti megfőtt.

Kezdőknek bátran merem ajánlani. Ki-ki kísérletezze ki a saját ízvilágát.

Sajnos sokuk arról, hogy kitart hó végéig a fizetés. Írtunk erről néhány bejegyzést. Milyennek találjátok ezeket? Észrevételeiteket előre is köszönjük.

Kifolyik a pénz a kezemből...

Honnan vette a Fidesz a rezsicsökkentés ötletét?

Semmi gond, minden oké

Senki nincs otthon

Olyan nincs, hogy nincs

Főzőcske, de okosan

Rákok, hajrá!

Köztudott, hogy a nők ösztönösen a biztonságra törekszenek, és a férfiaknál jóval könnyebben teremtik meg az állandóságot a mai, változásokban gazdag világban is.

Egy férfiról könnyen el tudjuk képzelni, hogy elkártyázza – mai lehetőségekkel élve tőzsdei, vagy ami még gyorsabb: forex ügyletekben elveszíti – az összes jövedelmét.

Nőkkel ilyen nem fordul elő. Ha kockáztatnak, akkor sokkal inkább a lottójátékot tudjuk hozzájuk kötni. Ott limitálva van a veszteség. De sajnos a nyereség esélye is. (Lehet, hogy a nőknek kéne tőzsdézni és a férfiaknak lottózni?)

A Rák jegyűekre fokozottan érvényes mindez: „… szülöttei kemény lelki páncéllal védelmezik magukat és szeretteiket az élet megpróbáltatásaitól.” ^*

Most, a nyári napforduló kapcsán eljött az ő idejük. De nem csupán az övék: A következő napokban, hetekben egy sor biztonságos (kockázatmentes vagy kis kockázatú) receptet olvashatsz itt a blogon, melyek segíteni fognak anyagi helyzeted egyenesbe hozásában. Egyről nemrég írtam.

Az átlagember nehezen tudja a bizonytalan kimenetelű szituációkat kezelni. Ez nem csoda, hiszen évtizedeken keresztül megszoktuk, hogy a dolgok jó része elég jól kiszámítható. Legalábbis az volt pl. a Kádár-rendszer idején.

De egy ideje nagyot fordult a világ, és a legtöbben nem tudnak vele mit kezdeni. Van, aki sokat hezitál, és ezzel elveszíti a kiváló lehetőségeket (Rákokra különösen jellemző!).

Sokan pedig meggondolatlanul, még megérzéseiket is figyelmen kívül hagyva, hirtelen fellángolásból beleugranak mindenfélébe. Ezért rögtön megemlítek egy fontos, és nagyon jól használható szabályt:

Csak akkor menj bele egy helyzetbe, ha a várható nyereség jóval meghaladja a bizonytalanság miatt óhatatlanul is bekövetkező veszteséget.

^* Julia & Derek Parker: A Nap és a Hold jegyében – a Rák (Park Kiadó, Budapest, 1994)

A történet tanulsága nem csak vállalkozásokra érvényes.

Évek óta otthon dolgozunk. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja, milyen nehéz reggel (vagy előző este) arról dönteni, hogy a délelőttöt munkával vagy főzőcskézéssel töltsd.

Mert még a leggyorsabb receptek elkészítése is időbe telik, márpedig egy mikrovállalkozó életében minden percnek helye van. Egy rossz döntés az időbeosztásban sok-sok forintnyi elmaradt árbevételt jelenthet.

Ételrendelés?

Szerencsére föltalálták az étel-házhozszállítást. Ezzel rengeteg idő megspórolható. Sok különféle cég kínálja menüit, nagy a választék. Finomabbnál finomabbakat főznek, csak győzzed pénzzel.

„Egyszer hopp, másszor kopp”

Mint tudjuk, az árbevétel nem egyenletesen érkezik. Vannak időszakok, mikor csak úgy „dől a lé”, és van, mikor hónapokig semmi. Pörög az üzlet ezerrel, ilyenkor naná, hogy házhoz rendelünk!

A „kopp” időszakban viszont minden fillér számít. Ha korábban jól ment a szekér és sikerült tartalékot képezni a „nehéz időkre”, akkor minden rendben. De mi van akkor, ha hosszabb pangó időszakot fogtunk ki?

Különösen igaz ez a kezdő vállalkozásokra. Pénz nincs rá, hogy időt spóroljunk, viszont nem is lesz, ha főzéssel telik. Mi a megoldás? Sokan tapasztalatból tudják, de nem mindenki: Akkor éri meg a főzés, ha a ráfordított idő nagy hasznot hoz.

Pénzt vagy életet?

Ez háztartási nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ahol a készétel és az alapanyagok ára között nagy különbség van, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy házilag készítsük el. Ahol viszont kicsi a különbség, azt nem érdemes otthon megfőzni.

A mi tapasztalataink szerint ilyen pl. a főzelék. Viszonylag olcsón kapható készen, de macerás az elkészítése: Árához képest sok idő a beszerzés, megtisztítás, főzés.

Egy húsételnél viszont többet hoz az időnk: Készen nagyon drága, és ha az így nyert árkülönbözetet elosztjuk a szükséges idő mennyiségével, jobban jövünk ki, mint a főzeléknél.

És most figyelj:

Ez akkor is érvényes, ha nem vagy vállalkozó. Ha pl. egy tanfolyam elvégzésével, nyelvvizsga letételével várhatóan emelkedni fog a jövedelmed (fizetésed), akkor lehet, hogy főzőcske helyett jobban jársz, ha tanulással töltöd az időt. „Aki időt nyer, életet nyer.”

Előzmény: Senki nincs otthon

Ebben a részben mókát ígértem, úgyhogy rögtön kapsz egy házi feladatot. Fogadjunk, morogtál egyet. Miért? Mert ahhoz vagy szokva, hogy egy feladat szükségképpen unalmas. Az, hogy szórakoztató is lehet, hiányzik a világodból. Ha negatívan akarnék fogalmazni, azt mondanám: Eszedbe se jut.

És most jöjjön maga a feladat:

1.lépés:

Kapd rajta magadat vagy másokat negatív mondatfűzésen! Nézd a tévét, és figyelj oda, hogyan fogalmaznak a szereplők. Vegyél föl otthon mondjuk egy esti beszélgetést, és hallgasd vissza. Bőven elég lesz egy 15-20 perces anyag.

2. lépés:

Vegyél elő egy lapot vagy egy füzetet. Jegyzetelj! Írj föl minden olyan mondatot, amiben negatív megfogalmazást észlelsz. Kezdetnek elég, ha csak azokra figyelsz, amelyek tartalmazzák a „nem”, „sem”, vagy „nincs” szavakat.

3. lépés:

Most húzd át e szavakat (a „nincs” helyett esetleg írd be, hogy „van”), majd olvasd föl az így kidekorált mondatokat. Hogy tetszik? Ezt akartad mondani? Ugye mást? E mondatok sokszor épp az ellenkezőjét jelentik, mint amit eredetileg meg akartál fogalmazni.

Példa: Összeszidtad a gyereket: „Már megint nem gyakoroltál holnapra!” Vagy a párod: „Már megint nincs kész a vacsora időben!” Vagy magadat: „Már megint nem tettem semmit azért, hogy lerakjam a nyelvvizsgát.”

Viszont: Állj meg, és figyelj arra, mit jelentenek így ezek a mondatok. Sokkal jobban hangzanak, ugye?

De hogyan tudod akkor kifejezni a nemtetszésedet? Szándékosan használtam a „nem” szót. Valószínűleg sejted, mi lesz a megoldás.

Erről a következő részben.