Vajon elképzelhető-e még olyan eset, amikor egyszer dolgozol, de a munkádért többször is fizetnek? Hát persze! Csak nem szoktunk hozzá, ezért eszünkbe sem jut. Amit ismerünk, az az ingatlan bérbe adása. Csak egyszer kell megvenni, aztán havonta „tejel”. (Legalábbis a többség így vélekedik róla.)
Most ne foglalkozzunk a részletekkel, szorítkozzunk a lényegre! (Azért, hogy lássuk a fától az erdőt.) Amikor sablont készítesz, akkor is az történik, hogy egyszer dolgozol, de többször használod, tehát többször hoz hasznot.
Tehát egyáltalán nem szokatlan, hogy a természet az egyszeri munkádat többször honorálja. Csak mi, „dolgozó” emberek arra vagyunk szoktatva, hogy ezt ne fogadjuk el igazságosnak.
Ma, a XXI. században bárki szerezhet bérbe adható ingatlant. Csak ennek az ingatlannak más a megjelenési formája. Nem fizikai formában, hanem „virtuálisan” jelenik meg.
A mezőgazdaság korában a faültetés volt olyan, mint ma az ingatlan. Az ipari korban jól működött a bérbe adott lakás. De a történelemórán tanult figura, a csúnya kizsákmányoló, szivarozó tőkés a gyáraival pont ugyanezt játszotta: egyszer megszerezte és többször kapott érte „fizetést”.
Csakhogy beköszöntött az információs kor. Ma már csak akkor kaphat a gyáros „fizetést”, ha megvesszük a termékét, ehhez pedig nekünk is megfelelő jövedelemre van szükségünk. Amit a gyáros nem tud nekünk bérmunkából származó munkabér (milyen sokat mondó kifejezés!) formájában megadni.
Úgyhogy ideje azt a „csúnya tőkést” leutánozni, és tőkét gyűjteni. Például írhatsz egy szoftvert, amit többeknek bérbe adsz. Vagy írhatsz egy könyvet – J. K. Rowling számára is bejött a Harry Potter. Számtalan további példát lehetne sorolni.
De ez már nem a szőlő- hanem egy másfajta tőke esete.
A következő részben gyorsétterembe megyünk. De nem ebédelni!
