3. Újabb, egyre rafináltabb szerszámok
További időmegtakarítási lehetőség, ha a munkamegosztást kiterjesztjük az ismerőseink közösségén túlra – idegenekkel is csereberélünk.
A pénz mint szerszám. Nehéz azt elképzelnünk, hogy egy éhes sebész addig keresgél, míg egy olyan pácienst nem talál, aki neki az operációért cserébe a maga termelte ennivalót ajánlja fel fizetségül.
Úgyhogy aki a pénzt (mint ötletet) kigondolta, nagyon sok időt spórolt és spórol meg mindannyiunk számára.
Ezen a ponton megint érdemes egy kicsit megállni.
- Kiderül, hogy pénzért nem csupán fogyasztási javakat kaphatunk, hanem szerszámokat is. (Hogy ez mennyire lényeges, az majd az ipari kor beköszöntével világlik ki!)
- Egyidejűleg kialakul az embereknek egy olyan csoportja, akik nem fogyasztási javak, hanem szerszámok előállítására szakosodnak.
Fölmerül viszont egy megoldandó probléma: A vevőnek és az eladónak egymásra kell találni. Ennek segítésére
- Megjelenik a piac, mint a csere lebonyolításának helyszíne. A piacon könnyebben egymásra találhat a vevő és az eladó, mint azon kívül.
- Megjelennek a kereskedők. Hasonló szerepük van, mint a piacnak.
És még egy szempont: Korábban elegendő volt jó minőségű javakat előállítani rövid idő alatt. Ehhez most már hozzájön az is, hogy e javakat el is kell tudni adni. (Sokszor nehezebb, mint maga a létrehozás.)
Az eddigieket összefoglalva: Saját vállalkozásodat menedzseled. Az önellátó gazdálkodás során azt állítasz elő, ami Neked tetszik, saját fogyasztásra. Csereberélsz a kis közösségeden belül, szerszámokat keresel és készítesz.
Később már idegenekkel is kereskedsz. Árut termelsz. A fölösleget kiviszed a piacra és pénzt kapsz érte, amit más árukra, részben szerszámokra költesz. A lényeg: a szerszámok mindvégig a Te kezedben vannak, Te rendelkezel fölöttük. A Te termelőeszközeid.
Alapvetően magadnak termelsz, és kiegészítésként keresel egy kis pénzt, amivel növeled a fogyasztásodat.
Következik: A történelem közbeszól
