4. A történelem közbeszól
Sajnos az emberi természet nem engedi meg, hogy a kép ilyen békés legyen. Megjelennek a színen marcona alakok, akik elveszik szerszámaidat, sokszor a szabadságodat is. Cserébe azért, hogy visszakapd illetve a későbbiekben ne kelljen félned attól, hogy újra elveszik, előfordulhat, hogy szerszámaidat más kezébe kell adjad. Vagy az általad előállított javak egy részét meg kell osztanod a marcona alakokkal. Ez a rabszolgatartó társadalmak és a feudalizmus kora.
Bár nem feltétlenül a Tiéd a termelőeszköz, de még mindig Te használod, a magad részére termelsz (vagyis azért, hogy elfogyaszd). Egy részét pedig átadod a termelőeszköz tulajdonosának.
De elérkezik az idő, amikor a kialakult rendszerből nem lehet többet kihozni. A föld adott mennyiségű termést ad, a napi használati tárgyak mennyisége kézműves módszerekkel nem növelhető tovább.
Szükségszerűen bekövetkezik egy robbanás. Rendszert kell váltani. A meglévőt az alapokig le kell bontani, és helyette egy teljesen új valamit fölépíteni.
A rombolás könnyen megy, ebben a természet erői is segítenek. Az építéshez új, még hatékonyabb szerszámokra és módszerekre van szükség. És láss csodát, mi történik?
- A pénzért kapható javak között előtérbe kerülnek a szerszámok.
- Elkezdődik, majd tömeges méretet ölt a szerszámok szerszámmal történő előállítása. A szerszámok egyre bonyolultabbakká válnak.
- Ezáltal a termelés során előállított javakból nem csupán a fogyasztás után megmaradó (viszonylag kis mennyiségű) fölösleg vihető ki a piacra, hanem a hangsúly áthelyeződik a fölösleg előállítására.
- Ennek révén a pénz már nem a folyamat végén, a cserénél kapcsolódik be, hanem az egész folyamatban részt vesz. (Ez az, amit a történelemórán úgy tanultunk, hogy az áru-pénz-áru folyamatot fölváltotta a pénz-áru-pénz folyamat.)
- S bizony, ha már az egész folyamatot végigkíséri a pénz, akkor már a holnapra többet, jobbat akarás is mérhetővé, kézzelfoghatóvá válik – világos alakot ölt a nyereség fogalma.
Következik: Az ipari kor első szakasza
