16. Más ötletek?
Miért nem fizeti a bank a korábbi nyereségéből a veszteséget? Ez egy darabig mehet ugyan, de csak egy határig. Ami nem a teljes korábban felhalmozott nyereség, hanem kevesebb.
Ennek nagyon érdekes oka van. Egy profi üzleti szereplő másképp gondolkozik, mint az átlagember. Van benne egy aszimmetria, ami abban nyilvánul meg, hogy a nyereség elől nem szalad el, de az esetleges veszteségét már jó előre korlátozza.
Vagyis ha nyer, annak egy részét mindig elrakja (bebiztosítja, elfogyasztja vagy más befektetésbe csoportosítja át), és csak a maradékot hagyja a meglévő üzletben. Az átlagember viszont hajlamos mindent kockáztatni.
A fenti viselkedés miatt a profi nem fogja teljesen fölélni korábbi nyereségéből származó tartalékát. Egy bank tulajdonosa meg különösen nem, főleg, ha azt időközben esetleg más, banktól különböző jövedelmező üzletbe fektette. Még időben becsukja a boltot. Hamarabb, mint gondolnád.
De ilyenkor mi lesz a kintlévőséggel? Azt egy másik bank is csak akkor képes és hajlandó átvenni, ha megéri neki. Veszteséget nem fog vállalni. Az eredmény ismét csak kamatemelés. Vagy a bezáró bank betétesei elvesztik pénzüket. Vagy az állam kifizeti őket a bank helyett. Vagy eleve megmenti a bankot. Széles a választék.
Összefoglalva: A külföldi banknak nem érdeke a devizahitel konstrukció további fenntartása. A belföldi banknak sem. A magyar államnak úgyszintén. Az adósnak meg pláne! Akkor már csak két kérdés van:
- Ha látszólag mindenki veszít, akkor ki nyer?
- Miért nem szállunk ki az egészből?
Az elsőre könnyű a válasz: Kovács János külföldi megfelelője, Hans Jürgen Schmidt. Csak belőlük sok van, ezért eloszlik közöttük, ezért nem feltűnő.
A másik kérdés már nehezebb. A továbbiakban megmutatom, hogyan dolgozható ki a megoldás. Ehhez viszont előbb meg kell néznünk, vajon ki mit tanult az eseményekből.
A tanulság elemzése nélkül ugyanis újfent csak félmegoldások születhetnek. Mondhatni „hibás termékek”.
Következik: IV. Mi a tanulság?
1. Mit tanulhattak a háztartások?
