Pénzkapu

„Véletlenül” belenéztem tegnap a kincstári híradóba. Persze nem volt egészen véletlen. (Az a mondat piszkálta föl a csőrömet, hogy e hét végétől változik a budapesti felszíni tömegközlekedés. Pedig a múltkor még arról volt szó, hogy júniusig nem.)

Azon túl, hogy az eleje – gondolom, nem ez volt az első eset – tömény Fidesz-kampány volt (Orbán, Orbán, Orbán, Orbán, Tarlós), megütötte a fülemet a Lego-gyár bővítése.

60 milliárd forintból sikerült újabb 250 munkahelyet létrehozni. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy ha két számot látok, hallok, akkor rögtön keresem az összefüggést. No igen, fejenként 240 millió. Derék.

Nyilván nem emberbaráti szívességből került hozzánk az üzem, valószínű nyereséget is fog hozni a tulajnak. Mivel szeretett vezérünk nem szereti az extraprofitot, ezért számoljunk csak évi szerény 3%-kal. Az dolgozónként 7 millió forint. Reméljük, a fizetésük is van annyi.

A következő tudósítás már 500 új munkahelyről szólt. Itt 29 milliárdot kellett beletolni, ami fejenként ugye 58 millió. Az állam is rakott bele 2 milliárdot, vagyis 4 misit dolgozónként.

Tiszta szerencse, hogy van, aki még lát fantáziát a gyarmatosításunkban. Hiszen ha teljesen saját erőből (mondjuk állami pénzből) akarnánk egymillió – ráadásul ipari – munkahelyet létrehozni 10 év alatt, az a teljes költségvetést mindenestől felemésztené. Ugrana a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás.

Ugranának a képviselői tiszteletdíjak, az uzsitasik. Meglátnánk, mennyit érnek parlamenti embereink.

A vége egy kicsit demagógra sikerült. Viszont jól esett!

* A kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Lego, szerzője: Alan Chia

2014. április 6., vasárnap. 23 óra 35 perc.

Orbán Viktor gratulál Mesterházy Attilának: „Tisztességes küzdelemben alulmaradtunk.” És egyidejűleg bejelenti, hogy lemond a Fidesz elnöki pozíciójáról.

Szóljon, aki ezt el tudja képzelni. Magam részéről egy másik variációnak sokkal nagyobb esélyt adok.

Az elmúlt 25 év politikusai – tisztelet a kivételnek – leszerepeltek. A mi zsebünk helyett a sajátjukat tömték. Távozniuk kell. De hogyan? Reális forgatókönyv:

1. Az MSZP szétforgácsolódik. Idővel persze más néven és más alapelvek mentén újjászerveződik, de az már egy másik történet lesz.

2. A Fidesz egye meg, amit főzött! Nem irigylem őket, mert sz@r dolog lesz állandó kormányváltó hangulatban kommunikálni a nagy semmit. Előbb-utóbb ők is szétforgácsolódnak.

3. Jó, de mi lesz az Orbán-korszak után? Csak kormány- és gengszterváltás lesz, vagy sikerül a rendszert is lecserélni? Mert a Nemzeti Együttnemműködési Rendszer szintén leszerepelt.

4. A többség valami mást akar. De mit? Maga se tudja. Itt van a lényeg. Sodródunk az eseményekkel vagy kezünkbe vesszük a sorsunkat? Nekünk újra Mohács kell és második Trianon, vagy ezúttal meg tudjuk úszni nemzeti tragédia nélkül?

5. Rajtunk múlik. Oroszul már jól tudunk, de Moszkva messze van. Az Észak-atlanti térséghez nem akarunk tartozni, mert nem értjük a gondolkodásukat. Magyar Birodalom? Sokaknak jól hangzik, de irreális. Egyszer talán lehet, de nem most.

6. Lehet, hogy mégis meg kéne érteni a nyugati gondolkodást? Ártani biztos nem árt, mert választani csak úgy lehet, ha értjük, mit választunk. Ha pedig nem tetszik, és jobbat akarunk, akkor sem árt, ha tudjuk, mi az, amin javítani akarunk.

7. Szóval meg kéne ismerni a piacgazdaság és a demokrácia alapjait. A gazdaság részének megismertetését vállalom.

Naiv vagyok?

Tessék, lehet vitatkozni.

Miért nem elég nagy cél, hogy ki tudjuk fizetni a sárga csekkeket? Hiszen örülhetünk, ha lyuk van a fenekünkön! Vagy nem?

Attól függ, holnap is így akarunk-e élni vagy jobban? Kell-e a legújabb kütyü, vagy jó lesz az ötéves mobil? Aminél még mi vagyunk az okosabbak...

Nekünk vannak ilyen céljaink. Szeretünk értékes dolgokat alkotni, szeretjük, ha nem csak sodródunk az eseményekkel, hanem magunk is részt veszünk azok alakításában.

Céljainkért hajlandók vagyunk keményen és okosan dolgozni. Nem a sült galambra várunk, mint a legtöbben. De vajon a mai Magyarországon a környezet támogatja ezt?

Az átlagembernek nemigen vannak ambíciói. Úgy is mondhatnánk: fotelharcos. Pedig mennyi mindenre lenne képes, ha  fölállna a fotelból... Mi ehhez rendkívül értékes tudást és kiválóan működő gyakorlati technikákat tudunk adni.

De nem akarunk széllel szemben ...-ni. Ha kell, kell; ha nem, nem. Az elmúlt évtizedekben elég sok mindent letettünk már az asztalra. Vannak olyan kvalitásaink, amelyeket díjaznak valahol. Ha nem itthon, hát külföldön.

Jó lenne, ha nem kéne elmennünk!

Kérdezheted, hogyan tudok én havi 4-500 ezret elkölteni? Lássuk csak:

1. Hiszek abban, hogy a jelenlegi kormány megvédte a nyugdíjakat. Tőlünk, a most 40-es generációtól mindenképpen. Vagyis nekünk már nem jut majd. Ezt a korosztályt 4  teher is sújtja: El kell tartaniuk a szüleik generációját. (Nyugdíjjárulék formájában. Ha úgy jobban tetszik, hívhatjuk szociális hozzájárulási adónak.)

El kell tartaniuk magukat, a gyerekeiket, és félre kell tenniük a saját jövőbeni nyugdíjukra. Szerintem alsó hangon érdemes havi 50 ezer forint kiegészítésről gondoskodni. Fejenként. Ez azt jelenti, hogy két főre érdemes havi 100 ezer forintot félretenni a mostani jövedelmedből.

2. Néha le kell cserélni az autót, amennyiben rendszeresen használod. (Persze járhatsz tömegközlekedéssel és taxival is, ha belefér az idő- és pénzkeretedbe.) Nem létkérdés, de egy polgári színvonalhoz a mai világban hozzátartozik. Ha már régen cserélted, elég öreg lehet. A mienk az, mert az utóbbi években minden erőnket a Pénzkapu projektbe raktuk, még a korábbi évek tartalékát is.

Valószínűleg jobban jártunk volna, ha már korábban elhúztuk volna a csíkot Nyugatra. Mindenesetre kéne havi 100 ezer, hogy az időközben leamortizált cuccainkat pótoljuk. Szerintem sokan vannak így. Emlékszel, hogy jelenlegi jegybankelnökünk miniszter korában javasolta a hűtőszekrény lecserélését? Erről beszélek.

3. Szeretsz-e utazni? Magam részéről szívesen kiszakadok a magyar rögvalóságból. Legalább a nyaralás erejéig. Nem tolnak le az M7-esen, ha csak kiló negyvennel nyomod. Akkor is beengednek az autópályán, ha nincs gyorsítósáv. Nem idegbajos mindenki. Havi ötvenes elég rá? Vagy legyen száz?

4. Ez eddig havi 250. A napi megélhetésed mennyiből jön ki? Mozi, színház, koncert, könyvek, néha étterem. Egy kis extra. Benne vannak?

Nem vagyok sznob, csupán élvezem, amiért megdolgozom. Hogy legyen miért reggel felkelni! Persze az is lehet az életcélod, hogy ki tudd fizetni a sárga csekkeket. Én azért ennél többre vágyom. Baj?

3 témában kérünk segítséget:

a) A mai Magyarország – az elmúlt 25 évet tekintve - egyre jobban pocsékolja az erőforrásait, és üldözi el a tehetségeket. Ezt meg lehet fordítani! Hogyan? A honlapunkon szereplő ismeretek alkalmazásával.

Magyarország történelmi lehetőségek előtt áll. Lakói végre a megérdemelt színvonalon élhetnének – ha a tudásunkat el tudnánk juttatni hozzájuk.

Aki akar nekünk ebben segíteni, kérjük, nézzen be ide illetve a honlapra:

http://penzkapu.blog.hu/2014/01/13/eszrevetelek_612

www.penzkapu.hu

b) Ki mit gondol, mennyiből lehet ma itthon boldogulni? Mindannyian tudjuk, hogy már havi 47 ezer forintból! Sőt!

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ennyit_keresne_a_magyar_hogy_jol_eljen_mutatjuk_a_szamokat.573683.html

Mi aszerint élünk, amit tanítunk. 20 éve ezt csináljuk, eddig sikerrel. Nem a meglévő lehetőségekhez alakítjuk az igényeinket, hanem fordítva. Megszorítás és lemondás helyett inkább folyamatosan tágítjuk a lehetőségeinket. Tudjuk, ez a gondolkodás ma még szokatlan Magyarországon.

Mint mindig, most is olyan pénzkereseti alkalmat keresünk, ami összhangban van tanításainkkal. Ideális esetben olyat, ami átlag heti három nap feláldozásával havi nettó 4-500 ezer forintot biztosít két kereső számára. Lehetőleg nem alkalmazottként. 

Ha a sárga csekkek kifizetésénél nagyobb célja van az embernek, és nem csupán vegetálni kíván (mondjuk kényelmesebb lakást akar, autót, nyaralást, előtakarékoskodni  nyugdíjra…), akkor alsó hangon ennyi jön ki. (lásd még itt: http://penzkapu.blog.hu/2014/01/21/mennyi_az_annyi_700)

Van ilyen? Ha nincs, milyen van? Ki mit tud a számunkra?

Amúgy 3 eset van.

1. Lemondhatunk az igényeinkről és egyben az álmainkról. Sokan ezt javasolják. De álmok nélkül milyen életet lehet élni?
2. Megteremtjük hozzá itthon a feltételeket. Együtt! Mert csak közösen tudjuk egymást és az országot felhúzni!
3. Mi is „elhúzzuk a csíkot”.

Még hiszünk a 2. pontban...

c) Egy működő módszer:

1. Küldd ki a gyerekeidet egy normális helyre.

2. Ha tudod, húzd ki nyugdíjig.

3. Aztán menj utánuk.

Esetleg – a Túró Rudin kívül – valami konkrétum, ami visszatartana? Ötletek? Vagy mégis igény van a gazdasági műveltségre?

Érdemes ezen is elgondolkodni:

http://penzkapu.blog.hu/2014/01/21/ambiciok_943

Előre is köszönjük a segítséget. Mindenkinek létkérdés!

A kapott észrevételek alapján a honlap (www.penzkapu.hu) megosztotta az olvasókat. Egy részük szerint értékes kincseket gyűjtöttünk össze, mások számára nem derül ki, mivel foglalkozunk, elvesznek a részletekben.

Valóban szokatlan a "gazdasági műveltség" kifejezés. Mi úgy gondoljuk, a XXI. században ez olyan, mint az írni, olvasni, számolni tudás. Enélkül átver a bank, kizsákmányol a multi, az állam pedig nem véd meg. Nyilván nem fogsz beiratkozni a közgazdasági egyetemre, viszont a suliban nem tanítják.

Érettségizett felnőttek nincsenek tisztában a gazdaság alapjaival. De hogyan akarunk egészségesen működő piacgazdaságot enélkül? Jobban akarunk élni vagy elég, ami az államtól csurran-csöppen?

Sem a feudalizmus, sem a szocializmus nem igényli ezt a tudást. Ide akarunk visszatérni?

Úgy érezzük, valamiért "nem megy át" üzenetünk. Talán azért, mert annyira szokatlanul új ez a szemlélet, hogy nem csak alkalmazotti (ill. egyéni vállalkozói) szemszögből vizsgáljuk a témákat?

Kérjük segíts a honlap továbbfejlesztésében azzal, hogy válaszolsz néhány fölmerült kérdésünkre a saját nézőpontodból:

• Úgy érzed, nincs szükséged erre a tudásra?
• Nem hiszed el, hogy elérhető számodra a több pénz és több szabadidő?
• Rossz a marketingünk?
• Jobban kéne a "tananyagot" strukturálni?
• Nem ég még eléggé a ház? Nekünk tényleg Mohács kell?
• Használható az ingyenes tananyagunk? (http://penzkapu.hu/torzsanyag.htm#torzs_bevezeto)

Neked szeretnénk segíteni, kedves olvasó, mi szükség esetén el tudunk húzni külföldre. Jössz Te is?

Itt is hozzá tudsz szólni, és az iroda@penzkapu.hu címre is írhatsz.

Köszönjük a segítségedet!

... mert örül, ha él. Az év végi ünnepek kapcsán egy sor ismerősünkkel beszélgettünk. Nem veszik észre, de már elérték a "rabszolga" státuszt. Koszt-kvártélyért cserébe heti 60-70 órákat robotolnak, hogy aztán hétvégén passzív tevékenységekkel kipihenjék. Ambíció - ha volt is - mára nulla.

Milyen élet ez?

Ui.: Mától keményebb hangnemet fogunk megütni itt a blogon. A Te érdekedben.

ÉBRESZTŐ, míg nem késő!

(Kép forrása: http://mek.oszk.hu/04100/04148/html/hatter.htm)

Az első rész linkje:

http://penzkapu.blog.hu/2013/11/30/nekunk_igy_is_jo_i_a_kocsmak_tanulsaga

Sajnos Magyarország lakóinak többsége a harmadikba. Ennek részben történelmi okai vannak. A hatalomnak mindig az volt az érdeke, hogy a pesszimizmust elültesse az emberekben. Ez alól az elmúlt húszegynéhány év kormányai sem kivételek. Időnként ugyan kipréselnek magukból némi optimistának tűnő szöveget, de ez csak álca. Olcsó kampányfogás.

A rossz hír, hogy aki folyton panaszkodik, azon nem lehet segíteni, mert igazából nem is akarja. Ő az, aki visszahúz, ha ki akarsz mászni a mocsárból. Tetszik neki az áldozat szerep. Megszokta. Kényelmes.

Legalábbis kényelmesebb, mint a változással járó kényelmetlenségek. Egész addig, míg nem ég a ház. Ezt fejezi ki a népnyelv a „nekünk Mohács kell” mondással.

A kettes csoportnak íródik a blog meg a honlap. Azoknak, akik még nem adták fel a reményt. Akik élni akarnak, nemcsak vegetálni. Mert igenis lehetséges! Ha érdekel. Ha akarod. Ha legalább adsz magadnak egy esélyt.

Azért dolgozom, hogy aki nem tudja, hol keresse a segítséget, az is hozzájusson. Szűk ez a réteg, és erősen hat rá a harmadik csoport visszahúzó ereje.

Csak annyit kérek tőlük, hogy legalább jelezzenek vissza. Hogy lássam, érezzem, érdemes-e időt, energiát áldozni erre a projektre. Akad-e még, aki itthon szeretne boldogulni, de nem tartozik a „felső tízezerbe”?

Fogy a türelmem és az erőm. Nem óhajtok széllel szemben p…ni. Elég sok mindent raktam már le az asztalra, úgyhogy elhiheted: tudok más elfoglaltságot is magamnak.

Ha nem tartasz rá igényt, nem erőltetem, hogy kitalálj a taposómalomból! Várd a segítséget továbbra is felülről! Csak nehogy az derüljön ki, hogy a sült galamb nem mese, hanem nagyon is létezik! Vígan repül és szó szerint magasról tojik a fejedre.

Szóval ideje megválaszolni a címben feltett kérdést. Mert – ahogy Zorán énekelte – „jobb nem is jár, ha nekünk így is jó”.

A jó hír, hogy fizikailag nem fáj, ha átlépsz a kettes csoportba. Úgyhogy emeld föl a hátsó feled, és mozdulj, amíg nem késő!!! Mert akkor már fájni fog. Nem kicsit. Nagyon.

Direkt volt a hosszú szünet. Kíváncsi voltam, hiányzik-e valakinek a blog. Úgy látszik, nem. Pedig voltak olvasók. De hozzászólás, vélemény, kérdés, javaslat nulla! Csak a közöny.

Kedves Olvasó! Neked, Nektek készülnek a bejegyzések! Nem a magam kedvéért. Azért, hogy élhetőbbé tegyük Magyarországot. Amelyiknek minden lakosa érzi, hogy „jobban teljesít”.

Szerinted ki fogja ezt megadni Neked? A kormány? Az ellenzék? Nekik már sül a pecsenyéjük. És a Tiéd? Netán Te magad vagy a pecsenye?

Az utóbbi időben felfigyeltem rá, hogy egyre több kocsma húzza le a rolót. Ugye nem gondolod komolyan, hogy azért, mert az emberek egészségesebb életmódra tértek át?

Tudod, ez mit jelent? Ugyanazt, amit Te is érzel magadon: hogy egyre ritkábban ülsz le a haverokkal dumálni. Nincs időd rájuk. Örülsz, ha munka után beesel az ágyba. Örülsz, ha élsz. De élet ez? Vagy őrlődés a (taposó)malomban?

Akarod, hogy megváltozzon a helyzet? Dehogy akarod! Mert különben elfogadnád a segítséget. Tudod, ez a téma három, egymástól markánsan különböző csoportba sorolja az embereket.

Az egyik csoport magától is boldogul. Azért, mert tagjaik egymást segítik. A másiknak szüksége lenne külső segítségre, és el is fogadná, de nem tudja, hogyan kérje.

A harmadik folyton csak panaszkodik. Amikor azt hiszed, javítani akar a sorsán, és segíteni próbálsz neki, bebizonyítja, hogy Te vagy a hülye. Ő persze mindent tud. De sajnos „nincs lehetősége”, hogy kitörjön az áldozat szerepből.

Valóban nincs, mert akkor sem veszi észre a lehetőséget, ha az hangosan dörömböl az ablakán. Azért nem, mert valójában nem a lehetőséget keresi, hanem a „nincs lehetőség” bizonygatásával van elfoglalva.

Te hova tartozol?

folytatás:

http://penzkapu.blog.hu/2014/01/03/nekunk_igy_is_jo_ii_te_melyik_csoportba_tartozol

16. Más ötletek?

Miért nem fizeti a bank a korábbi nyereségéből a veszteséget? Ez egy darabig mehet ugyan, de csak egy határig. Ami nem a teljes korábban felhalmozott nyereség, hanem kevesebb.

Ennek nagyon érdekes oka van. Egy profi üzleti szereplő másképp gondolkozik, mint az átlagember. Van benne egy aszimmetria, ami abban nyilvánul meg, hogy a nyereség elől nem szalad el, de az esetleges veszteségét már jó előre korlátozza.

Vagyis ha nyer, annak egy részét mindig elrakja (bebiztosítja, elfogyasztja vagy más befektetésbe csoportosítja át), és csak a maradékot hagyja a meglévő üzletben. Az átlagember viszont hajlamos mindent kockáztatni.

A fenti viselkedés miatt a profi nem fogja teljesen fölélni korábbi nyereségéből származó tartalékát. Egy bank tulajdonosa meg különösen nem, főleg, ha azt időközben esetleg más, banktól különböző jövedelmező üzletbe fektette. Még időben becsukja a boltot. Hamarabb, mint gondolnád.

De ilyenkor mi lesz a kintlévőséggel? Azt egy másik bank is csak akkor képes és hajlandó átvenni, ha megéri neki. Veszteséget nem fog vállalni. Az eredmény ismét csak kamatemelés. Vagy a bezáró bank betétesei elvesztik pénzüket. Vagy az állam kifizeti őket a bank helyett. Vagy eleve megmenti a bankot. Széles a választék.

Összefoglalva: A külföldi banknak nem érdeke a devizahitel konstrukció további fenntartása. A belföldi banknak sem. A magyar államnak úgyszintén. Az adósnak meg pláne! Akkor már csak két kérdés van:

• Ha látszólag mindenki veszít, akkor ki nyer?
• Miért nem szállunk ki az egészből?

Az elsőre könnyű a válasz: Kovács János külföldi megfelelője, Hans Jürgen Schmidt. Csak belőlük sok van, ezért eloszlik közöttük, ezért nem feltűnő.

A másik kérdés már nehezebb. A továbbiakban megmutatom, hogyan dolgozható ki a megoldás. Ehhez viszont előbb meg kell néznünk, vajon ki mit tanult az eseményekből.

A tanulság elemzése nélkül ugyanis újfent csak félmegoldások születhetnek. Mondhatni „hibás termékek”.

Következik: IV. Mi a tanulság?

1. Mit tanulhattak a háztartások?