Pénzkapu

Egy hónapja elhatároztam, hogy egy új szokás kialakítása érdekében 30 napon keresztül minden nap fogok írni egy-egy blogbejegyzést. Jelentem, letelt. A mai a harmincadik. Arról szól, milyen tapasztalatokat szereztem.

Először a célról. Mert minden új szokás felvételének célja van. Mivel a jövőben sokat akarok írni, ez egy fontos készség lesz számomra. Azt pedig a legjobban gyakorlással lehet kialakítani.

Könnyű volt végigcsinálni? Nem, egyáltalán nem. Az első néhány nap nehézségén a kitűzött cél lendített át. Nem vagyunk egyformák. Én ha kitűzök magam elé egy célt, azt végigcsinálom. Egy kivétel van: Ha közben a cél elérése értelmetlenné válik számomra.

Hogy értem el, hogy mindig akadjon témám? Gyűjtögetéssel. Ha akadt egy ötletem, rögtön papírra vetettem, ami eszembe jutott róla. Lényeg, hogy mindig legyen a kezed ügyében legalább egy cetli, amire írni tudsz. Elcsépeltnek tűnik, de hasznos: Szó elszáll, írás megmarad.

Sokáig tartott egy bejegyzés megírása? Eleinte igen. Bizony az első napokban sokszor későre járt már az idő, mire a poszt a helyére került! Aztán sikerült egyre hamarabb megírni. Kb. 3 hét után eljutottam oda, hogy az aznapi teendők közül az elsők közé került fontossági sorrendben.

Ha egy új szokás megtalálja a helyét a napirendedben, akkor elkezd automatikussá válni. Ehhez kb. 21 nap szükséges. Utána már „csak” erősíteni” kell. Nálam ideális esetben az írás az első helyre fog kerülni napon belül. Ehhez persze még gyakorolnom kell.

Egyszerre egyet! Nem volt célom sem a kereső-optimalizálás, sem a „csúcs” tartalom, sem a kiváló stílus. A szokás kialakulása lebegett a szemem előtt.

Fölmerülhet Benned: Mit csinálj akkor, ha alig vártad, hogy az egésznek vége szakadjon? Ez azt jelzi, hogy még nem állsz készen. Ha így van, akkor először is gratulálj magadnak, hogy sikerült. Jegyezd fel a sikernaplódba (ha van)! Tarts egy kis szünetet, s közben vizsgáld meg, valóban szükséged van-e erre az új szokásra!

Gondolom, még ezernyi kérdésed van az új szokások kialakításával kapcsolatban. Írd meg bátran ide kommentben! 

Van egy könyv, az a címe, hogy „Csináld, amit szeretsz –és a pénz követni fog!”. Vajon működik–e az e könyv címében javasolt recept? Ebben a posztban egy kicsit körbejárjuk a témát.

Nekem ha nincs kedvem dolgozni, akkor az egész csak kínszenvedés. Lehet, hogy kiizzadok magamból valami teljesítményt, de nem túl sokat. Nem tudom, Te hogy vagy vele. Gyanítom, hasonlóan.

Mit tudsz tenni a jobb teljesítmény érdekében? Azt, hogy jó kedvvel végzed a munkádat. Ezt kétféleképpen teheted meg. Tulajdonképpen elméletileg lehetne egy harmadik is, csak az nem működik. Megteheted, hogy jó képet vágsz hozzá, de az napról napra nem fog működni hosszú ideig.

Amit tehetsz, hogy

• olyan munkát választasz, amit eleve kedvelsz;
• vagy pedig fokozatosan megkedveled, amivel foglalatoskodsz.

Ez még nem fogja garantálni a jó keresetet, de szükséges hozzá. Vagyis enélkül nem fog menni.

Lassan megjelenik az első szabadföldi eper, és ezzel elindul a befőzési szezon. Elrakhatod befőttnek és fagyasztva is.

Egy biztos: Vagy elrakod, amikor terem, vagy télen fizetsz érte másnak, ha enni szeretnél. Ezt mindenki érti és elfogadja.

Ugyanígy vagyunk a munkával is. De jó lenne, ha konzerválni tudnánk! Ha el tudnánk tenni belőle a nehezebb napokra! Fiatalabb korunkban jobban bírjuk, később nem annyira. Hát akkor miért ne tennénk el belőle?

Sokan úgy gondolják, hogy nem lehet. Pedig amikor több napra előre főzöl, tulajdonképpen az is munka konzerválás. Pont, mintha üvegekbe raknád, és eltennéd későbbre.

A munka esetében ugyanúgy működik, mint a gyümölcsnél: Vagy elraksz belőle, amikor van belőle bőven (amikor fizikailag győzöd erővel), vagy fizetsz érte másnak. Olyannak, aki tudja, hogyan kell a munkát „befőzni”.

Érdemes hát Neked is megtanulni. Ennek az első lépése: Járj nyitott szemmel, és figyeld, hogy a „konzerv munkának” milyen formáival találkozol. Máris kezdheted, és egy filléredbe sem kerül.

(A kép forrása: Internet)

Vajon hogy hívták a mai Corvin-negyed metróállomást 1972-ben? Ferenc körút?

Nos, 1972-ben csak az aluljárót adták át, a metrót csak 1976-ban. Emlékszem, ott voltam az aluljáró átadásánál. Érdekes volt. Kicsit nosztalgiázom:

Akkoriban egy aluljáró építésekor folyamatosan jártak az ott közlekedő buszok és villamosok. A villamosok jó nagy ívben kerülgették a kiásott gödröt, az építők mindig át-és átpakolták a terelővágányokat.

A buszok pedig a szomszédos utcákon kerülték ki az építési területet. A 6-os és 12-es buszok a Tompa és Liliom utcában, sőt egy időben még a Futó utcában is közlekedtek. Hol van ez már? Ilyen számmal ma már nem is járnak buszok.

Mai szemmel nézve kicsit fura volt az aluljáró a metróbejárat nélkül. Ráadásul vele átellenben ott voltak még a korábbi villamosmegállóhoz vezető lépcsők az Üllői út közepén. Ezeket később, a villamos megszűnése után betömték, csakúgy, mint a Rákóczi úton.

És nem voltak ott a mai zebrák sem.

1976-ban aztán átadták a 3-as metró Deák tér – Nagyvárad tér közötti szakaszát. Aztán megszűnt a villamos. Emlékszem, az egész Üllői út teljes szélességében (6 sáv!) fel volt túrva. Bárhol átkelhettél, csak az építési (rombolási) akadályokat kellett kerülgetni.

Közlekedés-fanoknak hadd ajánljak egy jó oldalt, ahol a környékről régi és még régebbi képeket is láthatsz.

Ez most egy kötözködős poszt lesz.

„Furcsa dolgok történnek, amikor dollárt keresel, pesóból élsz, és rúpiában javadalmazol…” (idézet a könyvből).

A szerző arra gondol, hogy USA dollárban kapja az árbevételét, Argentínában lakik, és Indiába szervezi ki bizonyos tevékenységeit.

Máshol azt írja: „Tételezzük fel, hogy ötvenezer dollárt keresel, vagyis óránként huszonötöt…”. Illetve „Az indiai és kínai virtuális asszisztensek – akárcsak társaik zöme a többi fejlődő országban – óránként 4-15 dollárért tevékenykednek.”

Akkor számoljunk: Ha 6 ezer forint az órabéred (az havi kb. egymillió), akkor egész jól meg tudsz fizetni 3. világbeli embereket óránként 1-4 ezer forintért.

Ehhez nem kell nagy ész. Már az 1970-es, 80-as években járta nálunk az a „tanács”, hogy nyugaton kell a pénzt keresni, és keleten kell elkölteni.

És mi van akkor, ha Te magad vagy harmadik világbeli? Mert én Magyarországon lassan úgy érzem magam. A nettó átlagbér nem éri el az óránként ezer forintot. Egyre-másra épülnek az összeszerelő üzemek.

Az állam egy gumigyár üzemeléséhez kifizeti az ott dolgozók tízévi munkabérét, de ha Te akarsz vállalkozni, azonnal agyonvág a minimálbér igen magas járulékaival. Munkaalapú társadalom.

És igen! A magyar ember dolgozni akar! Mert az ideje nem drága. Először ennek kéne megváltozni, hogy szökelljünk előre.

Mindezek ellenére működik a kiszervezés. Azért csak óvatosan!

Előrebocsátom, hogy miről nem szól és miről szól ez a poszt.

Nem szól:

• Arról, hogyan alakult ki ez a probléma.
• Arról, hogy ki tehet róla.

Erről korábban épp eleget írtam. A honlapon el tudod kérni.

Szól viszont:

• Arról, mi okozhatja, hogy nagyobb a mostani tartozásod, mint amennyi hitelt fölvettél.
• Hogyan tudod elkerülni, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerülj.

Miért lehet az, hogy többel tartozol, mint amennyit annak idején fölvettél? Egész egyszerűen azért, mert van egy olyan szituáció a hitelek esetében, amikor egyre csak nő a tartozás. Akkor, ha a törlesztőrészlet még a kamatot sem fedezi.

Igen, jól hallod! Ez lehetséges. Ha valami miatt a bankok a futamidő első részében alacsony kamatot kérnek. Ilyenkor abban bíznak, hogy ez nekik később mégis jó lesz. Ráadásul Magyarországon ehhez még hozzáadódott egy különlegesen „hülye” gazdasági helyzet.

És most kapaszkodj meg! Voltak, akik tudták, hogy nem szabad devizahitelt felvenni. Nem, nem a bankok beépített emberei voltak. Egyszerűen csak követték az eseményeket, és megvoltak az alapvető pénzügyi ismereteik.

Ha több nem, legalább annyi, hogy érezték: A történet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mások pedig annyira el akarták hinni, hogy el is hitték. Hit kérdésében pedig nem szabad vitatkozni. Voltak, akik próbáltak lebeszélni másokat, hogy ilyen feltételekkel vegyenek föl hitelt. De őket nézték hülyének.

És íme a megoldás: Te mit tanultál az esetből? Ugyanis a pénz szabályainak megértését soha nem késő elkezdeni megtanulni. Te is bármikor megteheted. Akár nálunk, a Pénzkapunál.

Mert akik ismerik a pénz szabályait, mindig előnyben lesznek azokhoz képest, akik nem.

Miért, a kettő talán nem ugyanaz? Nagyon nem! Angolul tudóknak egy kis szójátékkal vegyítve: "Efficiency is doing things right, while effectiveness is doing the right things."

Egyik kedvenc példámmal jól meg tudom világítani a különbséget. Tegyük fel, hogy Te Budapestről a Balatonra szeretnél utazni. Viszont egy Debrecenbe tartó vonaton ülsz. Ebben az esetben melyik visz hamarabb a célodhoz? A személyvonat vagy a gyors?

A gyors hatékonyan juttat el Debrecenbe. De hiába: Nem erre az eredményre vágysz.

Persze a történetnek ennél azért több tanulsága van. Mit is jelent az a szó, hogy eredményes? Azt, hogy eredménye van. Vagyis ahhoz, hogy eredményesek legyünk, előbb fontos tisztázni a célt. Azt, hogy egyáltalán mit tekintünk eredménynek.

A hatékonyság inkább a folyamattal függ össze. Ezért is szokták azt mondani, hogy a menedzsernek az a feladata, hogy a dolgok jól haladjanak. A vezetőé pedig, hogy jó legyen az irány.

Ha választanod kell a kettő között, akkor az eredményesség legyen az! A debreceni vonat SOHA nem visz a Balatonhoz, akármennyire is gyors. Egy siófoki személlyel viszont előbb-utóbb célba érsz, még akkor is, ha minden görbe fánál megáll.

Ha igazán jót akarsz magadnak, akkor nem választasz a kettő között, ahogy Kazinczy Ferenc is javasolja:

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, 

Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot.”