Pénzkapu

9. Vajon milyen szerepet játszanak a bankok?

Az előbbiek ismeretében erre már viszonylag könnyű a válasz. A bank egy vállalkozás, tehát szintén a háztartási szektorból önállósította magát. Csakhogy egy speciális vállalkozás, a pénzre, a pénz kezelésére szakosodott.

Ugyanaz a baj vele, mint a többi nagy vállalkozással – hagytuk, hogy a szektor teljesen önállósítsa magát. Felette is vissza kell tehát vennünk a kontrollt. Újra szerszámként kell használnunk. Az a feladata, hogy megkönnyítse és nem az, hogy megnehezítse életünket.

Ehhez meg kell ismerkednünk a pénz alapvető szabályaival. Sajnos nincs könnyű dolgunk. A banknak többszáz éves előnye van. Lesz mit behozni! (Szerencsére nekünk a Pénzkapu projekt keretében pont van egy tanfolyamunk hozzá. :-))

Az eddigieket összefoglalva: Azt remélted, hogy az államtól kapod a segítséget, a multik és a bankok pedig ellenségesen viszonyulnak Hozzád. A meglepő valóság pedig – hogy ez épp fordítva van. Ha újra magadhoz tudod őket szelídíteni.

Most pedig tekintsük át nagy vonalakban, hogyan sikerült ennyi adósságot összegyűjteni!

Következik: Mi köze Kádárnak az 1930-as évek Amerikájához?

8. Az állam én vagyok… Vagy mégsem?

Az az igazság, hogy mégsem. Megfigyelted már, hogy az országgyűlési képviselőd nem a választóinak, hanem a saját pártjának az érdekeit képviseli? Csak addig vagy neki fontos, amíg rá szavazol, utána közel négy évig Rád se hederít. Közben pedig szeret a nagy jótevő szerepében tetszelegni.

Csakhogy erre alkalmatlan. Nem tud egyszerre több tízezer (ha az egész parlamentet vesszük, közel tíz millió) különböző érdeknek megfelelni. Ezt maga is tudja, ezért nem is törekszik rá. Úgy tesz, mintha. De ez egy nagy átverés. A saját érdeke az elsődleges.

Nyilván észrevetted, hogy amikor a képviselői díjazásról kell szavazni, feltűnően nagy az egyetértés a kormánypárt(ok) és az ellenzék között. Erről beszélek.

Ha a devizahiteles mentőcsomagban eddig történteket megnézed, van néhány figyelemre méltó momentum:

• A (kedvezményes árfolyamon történő) végtörlesztés kiválóan alkalmas volt rá, hogy néhány képviselő jó sokat nyerjen rajta.
• Az ócsai lakópark tök fölösleges pénzkidobás volt – de páran azért nagyon jól jártak vele.
• A kormány tudja a megoldást, de novemberig vár vele. Mi ez, ha nem a kampány része? Szavazatok reményében lebegtetik a témát, miközben gőzük sincs a megoldásról. A többi csak duma.

Úgyhogy ne számolj vele, hogy az állam bárkit is megment, saját magát leszámítva.

Magunkat kell hát menteni!

Következik: Vajon milyen szerepet játszanak a bankok?

7. Amikor az eszközök föllázadnak

Mi az, ami a mai vállalkozásokat jellemzi? Három kiemelt tényező:

• Nyereségorientáltak (ez arra vezethető vissza, hogy minden háztartás jobban szeretne holnap élni, mint ma, tehát nyereségre törekszik).
• Szükségük van a fogyasztókra, az általuk jelentett piacra.
• Feladatuk a munkalehetőség, a megélhetés biztosítása alkalmazottaik számára.

De akkor miért küldik el az embereket? Miért van munka- (pontosabban állás-) nélküliség? Miért lett a barátból ellenség?

Mert hagytuk, hogy teljesen önállósítsák magukat, hogy tőlünk függetlenül, csak a saját érdekeik szerint működjenek. Ha belegondolsz, a vállalat szintén egy szerszám a kezünkben. Az a fő feladata, hogy a háztartás számára időt spóroljon.

Ennek részben meg is felel, hiszen a profit kergetése egyben azt is jelenti, hogy egyre több fogyasztót egyre olcsóbban kell kiszolgálnia. Ma azért tudsz autót venni, mert a XX. század elején leszorították az autó előállítási költségét. Persze a folyamat csak akkor működik, ha hagyják neki, és az állam nem szól bele az alapvető működésébe.

Tehát a válasz az előző pont elején feltett kérdésre: A vállalat legyen miértünk! Biztosítson a háztartások számára megélhetést! Adjon egy részt a nyereségéből! Cserébe biztosítjuk részükre a piacot, ahol eladhatják termékeiket.

Vissza kell tehát vennünk a kontrollt felettük. De hogyan? Talán állami segítséggel?

Következik: Az állam én vagyok… Vagy mégsem?

6. Hogy is van azokkal a multikkal?

Ők vannak miértünk vagy fordítva? Ezen érdemes alaposan elgondolkodnunk. Hiszen a vállalkozások a háztartásokból nőttek ki, azoknak egy önállósult funkcióját jelentik. Lássuk a beígért részleteket:

Eleinte a szerszám készítője, tulajdonosa és működtetője ugyanaz a személy volt. Ugyanez a személy volt az előállított javak fogyasztója is. Később elindult egy szakosodás – már nem feltétlenül ugyanaz készítette a szerszámot, mint aki működtette. Voltak, akik szerszámok készítésével foglalkoztak, így meg is vásárolhattad tőlük, aztán Te működtetted.

Abban a korszakban, amikor elvették a szerszámaidat, a tulajdonos és a működtető funkciója vált ketté.

Aztán az egyre bonyolultabb szerszámok miatt már több ember volt szükséges a működtetéséhez. Ahol pedig több ember van, ott irányítani, vezetni kell őket. Tehát a működtetés is kettéválik – létrejön a vállalkozó és az alkalmazott szerepköre. Sőt, a vállalkozáson belül is külön terep a gyártás és az értékesítés.

Ki válhatott vállalkozóvá? Leginkább az, aki korábban tulajdonos volt. Emellett volt egy másik lehetőség, ha megalkotott egy szerszámot, és ezt nem adta ki a kezéből. A szerszámmal nem rendelkező, azt csak működtető ember számára csak az alkalmazotti szerepkör volt elérhető.

Még egy lényeges változást hozott az ipari kor – azt, hogy egy vállalkozásnak több, akár sok pici tulajdonosa is lehet. Ezáltal úgy is részesedhet valaki egy vállalkozás eredményéből, ha nem lesz belőle vállalkozó. Elég, ha tulajdonos. Ez megint fontos eleme lesz a devizahitel probléma megoldásának.

Következik: Amikor az eszközök föllázadnak

5. Az ipari kor első szakasza

Mai szóhasználattal élve azt mondanánk, hogy egy erőltetett beruházási folyamat zajlott le a fogyasztás rovására. Ekkor épült ki az alapvető infrastruktúra: vasút, gyárak, utak, alapvető termelési kapacitások (lényegében az eredeti tőkefelhalmozásról van szó).

A folyamatnak nyilvánvalóan rengeteg kárvallottja volt (róluk kizsákmányolt bérmunkásként tanultunk). De nézzük meg a másik oldalt! Hatalmas mennyiségű szerszám jött létre, ami az alapját képezi annak, amiben ma élünk – közüzemi hálózatok, közlekedés, bevásárlóközpontok.

Vajon mennyi idődbe telne minden nap vizet húzni a kútból, megmelegíteni, fát vágni, gyalog járni a munkába (kapálni a mezőre) meg a piacra? Hálásak lehetünk őseinknek, hogy bevállalták ezt a nagy áldozatot és a „csúnya” tőkéseknek is, hogy létrehozták az ipari kor alapvető szerszámait.

Az alapok kiépülése együtt járt néhány változással:

• Nagymértékben különvált a gazdaság termelés része a fogyasztástól (ennek részleteit mindjárt megnézzük). A háztartási szektorból kivált egy új, a vállalkozói szektor. Tulajdonképpen itt is kialakult egy munkamegosztás. Fogyasztani csak akkor tudsz, ha valaki azt előállítja. Viszont csak akkor érdemes előállítani, ha van aki elfogyasztja. Ha sokat akarunk fogyasztani, akkor hatékonyan kell előállítani. Tehát érdemes valakiknek a termelésre szakosodni.
• Valamint – ahogy az előbb szóba került – a fogyasztás teljesen visszaszorult, a termelés során keletkező hasznot a lehető legnagyobb mértékben újabb termelőeszközök beruházásába forgatták vissza.

Viszont az előbbiek következtében elfelejtettük, hogy ki a „főnök”: a család, a háztartás. Számukra valahol útközben elveszett a beruházás és a szerszámok birtoklásának fontossága. Pedig enélkül ki vannak szolgáltatva a vállalkozások által létrehozott gazdasági növekedésnek – hiszen csak ebből részesülhetnek (munkabér formájában).

Más szavakkal mondva, egy háztartás nem lehet kizárólag fogyasztó. Ez a megállapítás fontos eleme lesz a devizahitel probléma megoldásának.

Következik: Na hogy is van azokkal a multikkal?

4. A történelem közbeszól

Sajnos az emberi természet nem engedi meg, hogy a kép ilyen békés legyen. Megjelennek a színen marcona alakok, akik elveszik szerszámaidat, sokszor a szabadságodat is. Cserébe azért, hogy visszakapd illetve a későbbiekben ne kelljen félned attól, hogy újra elveszik, előfordulhat, hogy szerszámaidat más kezébe kell adjad. Vagy az általad előállított javak egy részét meg kell osztanod a marcona alakokkal. Ez a rabszolgatartó társadalmak és a feudalizmus kora.

Bár nem feltétlenül a Tiéd a termelőeszköz, de még mindig Te használod, a magad részére termelsz (vagyis azért, hogy elfogyaszd). Egy részét pedig átadod a termelőeszköz tulajdonosának.

De elérkezik az idő, amikor a kialakult rendszerből nem lehet többet kihozni. A föld adott mennyiségű termést ad, a napi használati tárgyak mennyisége kézműves módszerekkel nem növelhető tovább.

Szükségszerűen bekövetkezik egy robbanás. Rendszert kell váltani. A meglévőt az alapokig le kell bontani, és helyette egy teljesen új valamit fölépíteni.

A rombolás könnyen megy, ebben a természet erői is segítenek. Az építéshez új, még hatékonyabb szerszámokra és módszerekre van szükség. És láss csodát, mi történik?

• A pénzért kapható javak között előtérbe kerülnek a szerszámok.
• Elkezdődik, majd tömeges méretet ölt a szerszámok szerszámmal történő előállítása. A szerszámok egyre bonyolultabbakká válnak.
• Ezáltal a termelés során előállított javakból nem csupán a fogyasztás után megmaradó (viszonylag kis mennyiségű) fölösleg vihető ki a piacra, hanem a hangsúly áthelyeződik a fölösleg előállítására.
• Ennek révén a pénz már nem a folyamat végén, a cserénél kapcsolódik be, hanem az egész folyamatban részt vesz. (Ez az, amit a történelemórán úgy tanultunk, hogy az áru-pénz-áru folyamatot fölváltotta a pénz-áru-pénz folyamat.)
• S bizony, ha már az egész folyamatot végigkíséri a pénz, akkor már a holnapra többet, jobbat akarás is mérhetővé, kézzelfoghatóvá válik – világos alakot ölt a nyereség fogalma.

Következik: Az ipari kor első szakasza

3. Újabb, egyre rafináltabb szerszámok

További időmegtakarítási lehetőség, ha a munkamegosztást kiterjesztjük az ismerőseink közösségén túlra – idegenekkel is csereberélünk.

A pénz mint szerszám. Nehéz azt elképzelnünk, hogy egy éhes sebész addig keresgél, míg egy olyan pácienst nem talál, aki neki az operációért cserébe a maga termelte ennivalót ajánlja fel fizetségül.

Úgyhogy aki a pénzt (mint ötletet) kigondolta, nagyon sok időt spórolt és spórol meg mindannyiunk számára.

Ezen a ponton megint érdemes egy kicsit megállni.

• Kiderül, hogy pénzért nem csupán fogyasztási javakat kaphatunk, hanem szerszámokat is. (Hogy ez mennyire lényeges, az majd az ipari kor beköszöntével világlik ki!)
• Egyidejűleg kialakul az embereknek egy olyan csoportja, akik nem fogyasztási javak, hanem szerszámok előállítására szakosodnak.

Fölmerül viszont egy megoldandó probléma: A vevőnek és az eladónak egymásra kell találni. Ennek segítésére

• Megjelenik a piac, mint a csere lebonyolításának helyszíne. A piacon könnyebben egymásra találhat a vevő és az eladó, mint azon kívül.
• Megjelennek a kereskedők. Hasonló szerepük van, mint a piacnak.

És még egy szempont: Korábban elegendő volt jó minőségű javakat előállítani rövid idő alatt. Ehhez most már hozzájön az is, hogy e javakat el is kell tudni adni. (Sokszor nehezebb, mint maga a létrehozás.)

Az eddigieket összefoglalva: Saját vállalkozásodat menedzseled. Az önellátó gazdálkodás során azt állítasz elő, ami Neked tetszik, saját fogyasztásra. Csereberélsz a kis közösségeden belül, szerszámokat keresel és készítesz.

Később már idegenekkel is kereskedsz. Árut termelsz. A fölösleget kiviszed a piacra és pénzt kapsz érte, amit más árukra, részben szerszámokra költesz. A lényeg: a szerszámok mindvégig a Te kezedben vannak, Te rendelkezel fölöttük. A Te termelőeszközeid.

Alapvetően magadnak termelsz, és kiegészítésként keresel egy kis pénzt, amivel növeled a fogyasztásodat.

Következik: A történelem közbeszól