HTML

Pénzkapu

Ha már nagyon eleged van abból, hogy sose jössz ki a fizetésedből, és/vagy vállalkozóként kevés az árbevételed. Receptek, amikre sose gondolnál...

Nézz be a hasonló nevű honlapra is!

Címkék

Címkefelhő

3. Ne döntsd, inkább gyűjtsd! (mármint a tőkét)

2013.07.24. 15:39 penzkapu

Vajon elképzelhető-e még olyan eset, amikor egyszer dolgozol, de a munkádért többször is fizetnek? Hát persze! Csak nem szoktunk hozzá, ezért eszünkbe sem jut. Amit ismerünk, az az ingatlan bérbe adása. Csak egyszer kell megvenni, aztán havonta „tejel”. (Legalábbis a többség így vélekedik róla.)

Most ne foglalkozzunk a részletekkel, szorítkozzunk a lényegre! (Azért, hogy lássuk a fától az erdőt.) Amikor sablont készítesz, akkor is az történik, hogy egyszer dolgozol, de többször használod, tehát többször hoz hasznot.

Tehát egyáltalán nem szokatlan, hogy a természet az egyszeri munkádat többször honorálja. Csak mi, „dolgozó” emberek arra vagyunk szoktatva, hogy ezt ne fogadjuk el igazságosnak.

Ma, a XXI. században bárki szerezhet bérbe adható ingatlant. Csak ennek az ingatlannak más a megjelenési formája. Nem fizikai formában, hanem „virtuálisan” jelenik meg.

A mezőgazdaság korában a faültetés volt olyan, mint ma az ingatlan. Az ipari korban jól működött a bérbe adott lakás. De a történelemórán tanult figura, a csúnya kizsákmányoló, szivarozó tőkés a gyáraival pont ugyanezt játszotta: egyszer megszerezte és többször kapott érte „fizetést”.

Csakhogy beköszöntött az információs kor. Ma már csak akkor kaphat a gyáros „fizetést”, ha megvesszük a termékét, ehhez pedig nekünk is megfelelő jövedelemre van szükségünk. Amit a gyáros nem tud nekünk bérmunkából származó munkabér (milyen sokat mondó kifejezés!) formájában megadni.

Úgyhogy ideje azt a „csúnya tőkést” leutánozni, és tőkét gyűjteni. Például írhatsz egy szoftvert, amit többeknek bérbe adsz. Vagy írhatsz egy könyvet – J. K. Rowling számára is bejött a Harry Potter. Számtalan további példát lehetne sorolni.

De ez már nem a szőlő- hanem egy másfajta tőke esete.

 A következő részben gyorsétterembe megyünk. De nem ebédelni!

 

Szólj hozzá!

2. Érik a szőlő...

2013.07.24. 15:07 penzkapu

A szőlőnél elég régen kialakult a konzerválás. Gondoljunk csak a borra meg a mazsolára! Ráadásul ezek jó sokáig elállnak. Azon kívül – csakúgy, mint a barackfáról – a szőlőtőkéről többször is szüretelhetünk.

Az előző részben csupán „spájzoltunk” – átcsoportosítottunk a jelenből a jövőbe. Most viszont már az egyszeri konzerválásnak többször fogjuk élvezni a gyümölcsét.

Egyszeri ráfordítás, többszöri hozam. Hogyan? Csak meg kell figyelni a természetet és követni (leutánozni) a rendjét. Egyáltalán nem bonyolult!

A barackfa és a szőlő évelő növény, ami azt jelenti, hogy egyszer kell elültetni és utána többször hoz termést. Akár úgy is, ha nem nagyon gondozod. Hát még akkor, ha igen!

Ültess fát! Ez megint egy nagyon fontos megállapítás. Annyira, hogy külön bejegyzést érdemel.

 

A következő részben: Döntsd a tőkét?

Szólj hozzá!

1. Mire tanít a baracklekvár?

2013.07.24. 15:04 penzkapu

Egy bűvészmutatványra. Arra, hogyan csináljunk a „semmiből” valamit. Télen nem terem gyümölcs, mégis ehetünk, ha elraktuk. Igaz, hogy konzerv, de azért jó, hogy van.

Jó, persze, nem a semmiből csináltuk, hanem átcsoportosítottunk. Amikor volt, egy részét lecsíptük és elraktuk arra az időre, amikor majd nem lesz. Vajon ha kevés barack terem, akkor is rakunk el? Vagy ilyenkor mindet elfogyasztjuk?

Ez csupán tőlünk függ. Ha szeretjük a viszonylagos kiszámíthatóságot, akkor mindig megtehetjük, hogy átcsoportosítunk későbbre. Nyilván így most kevesebb marad, de ez még mindig jobb, mint a későbbi semmi.

Ha szeretünk izgalmasan élni, akkor nem muszáj átcsoportosítani. Majd csak lesz valahogy. Hiszen „úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna”. De akkor érjük be azzal, ami akkor lesz!

Ez tényleg ennyire egyszerű! Tudom, hogy bonyolultabbra számítottál, de a barack nem járt iskolába, úgyhogy csak ilyen egyszerűen tud minket tanítani.

Érdemes a jövővel számolni és felkészülni rá, mert előbb-utóbb itt lesz. Hamarabb, mint gondolnánk. Az a „büdös kölök” hipp-hopp 18 éves, mi meg lassacskán készülhetünk a nyugdíjas korra. Ha időben átcsoportosítottunk. De ha nem, akkor is eljön. Csak a nyugdíjat nem fogja magával hozni.

Amikor fizikailag jobban bírjuk, vagy ha több időnk van dolgozni, akkor érdemes belehúzni és a munkabíró képességünkből készíteni némi „konzervet”. Hogyan? Igyekezzünk meglátni a lényeget! Hogyan készül a baracklekvár?

1. Rengeteg időt és munkát rakunk bele, pedig helyette nézhetnénk mondjuk a kedvenc sorozatunkat – ki-ki helyettesítse be a legjobb időtöltését. Ez volt a dolog ráfordítás része.

2. Semmi garancia nincs rá, hogy nem penészedik meg. Ha igen, akkor fölöslegesen dolgoztunk. Kidobott idő, kidobott munka. Bizony, a konzerválás kockázatokkal jár! De szerencsére megtanulhatók azok a módszerek, amikkel ez jelentősen csökkenthető.

3. Most pedig nézzük a hozamot! Hideg téli estéken a kandalló mellett ülve felidézhetjük, milyen érdekes volt a szappanopera 158. része, amikor a főhős... Vagy pedig kenhetünk egy lekváros kenyeret. (Sőt, közben akár felidézhetjük a lekvárfőzés emlékeit is.)

Az alapötlet ugyanúgy alkalmazható az általában vett munkára. Valamibe bele kell rakni, ami eláll - azaz később is fogyasztható. Ez nyilván sok ráfordítással és – az azonnali fogyasztáshoz képest - bizonyos kockázattal jár -, de hozama is lesz.

Ebben a példában ugyan csak átcsoportosítottunk a jelen és a jövő között, de már ez is eredmény: Ugyanis megcsináltuk a „lehetetlent”. Télen nincs gyümölcs, ennek ellenére ehetjük. Azért ez mégis valami, igaz?  

 

A következő részben ennél tovább lépünk: Érik a szőlő…

Szólj hozzá!

Elég a szegénységből! - II.

2013.07.24. 14:06 penzkapu

Előzmény: http://penzkapu.blog.hu/2013/07/24/eleg_a_szegenysegbol

Kezdjük hát! A stílusról pár szót: Mivel „nem középiskolás fokon” szeretném a mondókámat mesélni, ezért senki ne várjon akadémiai szintű értekezést. Sokkal közelebb fog állni az ”óvodás” szinthez. Amolyan „János bácsis” lesz. (Sértődést elkerülendő: engem is Jánosnak hívnak.)

Szeretnék tegeződni. Hiszen – ahogy egyik tanárom mondta – „magától nem megy”.

Rövid, lényegre törő, szemléletes, jól érthető bejegyzésekre törekszem. Éppen ezért a nagy képet kicsike építőkockákra bontom. Egyszerre csak egyet. Így tán nem veszünk el a részletekben. Számítok a visszajelzéseitekre, hogy ez mennyire sikerül. Köszönöm, előre is.

Tulajdonképpen semmi meglepőt nem fogok írni. Fel fog Benned, kedves olvasó merülni, hogy mi ebben az újdonság, és hogy ha ez ennyire egyszerűen működik, miért nem alkalmazzák az emberek tömegesen.

Azért, mert most jött el az az időszak, amikor nagy tömegek is lehetőséget kaptak az alkalmazásra. Korábban jelentős erőket kellett volna mozgósítani, de az internet elterjedésével az információk könnyen hozzáférhetővé váltak.

Észak-Amerikából (főleg az Egyesült Államokból) már évtizedek óta több hullámban sok önképzésre alkalmas anyag érkezett és érkezik hozzánk. Ezek mind jól alkalmazhatók, de igazán eredményesen Magyarországon sajnos csak kevés működik belőlük. Az okokat most nem akarom részletezni, főként a szemléletbeli és a gazdaságok fejlettsége közti különbség a magyarázat.

Tudomásom szerint eddig senki nem vette a fáradságot, hogy ilyen mélységben kielemezze és – a hazai sajátosságokkal kiegészítve - nálunk is eredménnyel alkalmazhatóvá tegye a szóban forgó ismereteket.

Fogyasszátok hát egészséggel!

Egy sztori az elefántról

elefant3.jpg

A történet lényege: Elefántos vándorcirkusz érkezik a faluba, ahol még sose láttak ilyen állatot. Három ember éjszaka belopózik az istállóba, hogy kielégítse kíváncsiságát. Nem akarják, hogy rajtakapják őket, ezért sietnek. Ráadásul - mivel sötét van -, csak tapogatózni tudnak.

Idő hiányában az egyik csak az ormányával tud foglalkozni, a másik csak a fülével, a harmadik a lábával. Hazafelé összegzik tapasztalataikat: Az első szerint az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó, a másik egy nagy legyezőhöz hasonlítja, a harmadik szerint inkább egy tömör, redős oszlop.

Valahogy így vagyunk mi is a világgal. Eddig „dolgozó” emberként a bérmunka, a reggeltől estig hajtás, a gürcölés, a kevés pénz adatott nekünk. De vajon csak ennyiből áll a világ?

Mit csinálnak azok, akik kényelmesen élnek, földjeik, házaik, gyáraik, befektetéseik vannak? Annyi pénzük van, hogy el se bírják költeni! Loptak, csaltak, hazudtak, szerencséjük volt, jól házasodtak? Örökölték?

Vagy csak az elefánt egy darabkáját látjuk, és valahogy meg kell magyaráznunk azt a részt, amit nem ismerünk?

Muszáj kibújni a biztonságosnak tűnő csigaházból, különben elvesztünk. Nézzük hát meg, mit látunk a dobozunkon kívül!

Ha kíváncsi vagy a teljes képre, akkor tarts velünk! Először a „Vajon hogyan tudnánk több bevételt szerezni?” témát járjuk körbe. A magam részéről hiszek abban, hogy Magyarország polgárainak jövedelemszerző kapacitása messze nincs kihasználva.

Ha csak ezen sikerül javítani, már az gyors előrelépést jelent.

 

Következik: Hogy ne a lekvár tegye el a nagymamát!

 

Szólj hozzá!

Elég a szegénységből! - I.

2013.07.24. 13:53 penzkapu

Mutassuk meg, hogy Magyarország egy gazdag ország! No nem úgy, hogy alagutat építünk a domboldalba meg viaduktot a síkságon. Meg milliós apanázst fizetünk dilettáns képviselőinknek. Bár azt mondják, minden nép olyan vezetőket kap, amilyet megérdemel.

Mutassuk meg, hogy jobb vezetőket érdemlünk! Hogyan? Úgy, hogy nem várunk rájuk, hanem kezünkbe vesszük sorsunkat. Hát hol az a híres szürkeállomány, amire olyan büszkék vagyunk?

Mert szellemiekben igenis gazdagok vagyunk, csak ezt többnyire nem tudjuk jól anyagi javakra váltani. Nem, mert az elmúlt párszáz évben nemigen volt erre a készségre igény. Valahogy anélkül is elevickéltünk a történelem viharában.

De ennek az időnek vége! Beköszöntött az információs kor, és ez egyben történelmi lehetőséget hozott az ország számára – ha megtanulunk jól sáfárkodni az „ásványkincseinkkel”.

Egyben módunk van arra is, hogy kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget, és örökre elsüllyedjünk a változások tengerében. Vörösmarty sorai rég nem voltak ilyen aktuálisak: „S a sírt, hol nemzet sűlyed el…”

Mert igen, az is benne van a pakliban, hogy Magyarországot hosszú időre letörlik a térképről. Csak ezúttal senki nem fog egy könnyet se ejteni értünk.

Hihetetlen? Akkor nézzük! A berlini fal leomlásával egyben ledőlt az utolsó akadály az előtt, hogy Európa is belépjen az információs korba. Egy letűnőben lévő kor nem működő struktúráinak romjait hagytuk magunk mögött.

A „létező” szocializmus romjait, a jóléti állam romjait, és azt az ideát, hogy fogyasztási hitelekre lehet működő gazdaságot építeni. Ezek a romok sokakat maguk alá temettek. Aki az elmúlt húszegynéhány év vesztese, az ezt a saját bőrén érzi.

Pedig Magyarországnak nem kis szerepe volt a berlini fal leomlásában.

Ennek ellenére magunk előtt görgetjük ezeket a romokat, ahelyett, hogy megszabadulnánk tőlük. Túllépnénk rajtuk, és fölhasználnánk az új kor fölépítéséhez. Egyszerűen beépítenénk az új struktúrákba, és végre jól élhetnénk.

Az el nem takarított romok nagyon veszélyesek. Mert a letűnőben lévő kor struktúráit létrehozó és éltető gondolatok a romok alatt tovább működnek és további szegénységet hoznak létre.

Mire gondolok? A minden áron egyenlőségre törekvés felfalja a kiválóságra törekvést (ami a húzóerő lenne), ezáltal középszerűséget és nyomort hoz magával. A jóléti állam felfalja a középosztályt, minden terhet az ő nyakába rak, a végeredmény megint csak nyomor. A fogyasztási hitel éppen azt falja föl, amiért létrejött: a fogyasztást.

Mára elértük, hogy az állam teljesen ránk telepedett. Ahelyett, hogy az érdekünkben járna el, választott képviselői(nk) útján uralkodik rajtunk. Márpedig az uralkodó csak egy szűk réteg érdekeit tudja képviselni, és ezek soha nem esnek egybe az alattvalók többségének érdekeivel.

Erős középosztály nélkül egyetlen közösség sem lehet erős. Nem erős (minden erőforrás fölött rendelkezni kívánó) államra, hanem erős állampolgárokra van szükség.

Odáig rendben van, hogy „a krumplileves legyen krumplileves”! De azt már hadd ne az állam mondja meg, hogy mikor mi legyen az ebéd! Főleg, ha neki a krumplileves ízlik a legjobban, én meg inkább zöldséglevest óhajtok kanalazni. Most. Máskor meg mást.

Ne várjunk hát az államra! Ne várjunk arra, hogy mindent megold helyettünk és megvéd a viharos sebességgel átalakuló gazdasági környezet hatásaitól. A nyugdíjunkat és a munkahelyeinket már megvédte (nem csak nálunk), ki tudja mi lesz a következő lépés.

Itt az ideje a saját lábunkra állni, de ehhez az kell, hogy legalább a gazdaság alapvető fogalmaival és összefüggéseivel tisztában legyünk. Hogy jártasak legyünk abban, ahogyan ezeket saját érdekünkben használhatjuk, és senki ne tudja ellenünk fordítani.

Ehhez az irományhoz az utolsó lökést adta, amikor megtudtam, hogy az érettségi nem követeli meg pl. a részvények ismeretét sem. De könyörgöm: Hogyan lesz itt bármilyen piacgazdaság, ha az alapokat se tanítjuk meg? Vagy inkább ne legyen piacgazdaság? „Kérem, szavazzanak!”

Ezért most nagy fába vágom a fejszémet. Igyekszem emberi nyelven elmondani a történelmi lehetőség kihasználásához szükséges alapvető minimumot. Előrebocsátom, hogy nem kell velem mindenben egyetérteni. Sőt, akár semmiben. Senkire nem akarom ráerőltetni a véleményemet.

Fogjuk fel úgy, hogy ez is egy érdekes nézőpont. Vitaalapnak talán jó lesz.

Folyt. köv.

Szólj hozzá!

A szörnyű igazság - a részvényről és a tőzsdéről

2013.07.19. 14:55 penzkapu

1. Magyarországon egy átlagembernek a témáról kb. annyi jut az eszébe, hogy "eltőzsdézték" a nyugdíjvagyont, és ezt vagy elhiszi, vagy nem. Pedig a részvény ennél sokkal többet tud!

2. A részvénytársaság feltalálásának köszönhetjük, hogy ma iparszerűen állíthatóak elő mindazok a dolgok, amiket "iparcikk" néven ismerünk. Ezért tudunk elérhető áron hozzájutni mosógéphez, fürdőkádhoz, konyhai eszközökhöz. Ezért nem luxuscikk az autó (bár ma megint egyre inkább annak tűnik...), ezért tudjuk megfizetni a villamosjegyet vagy a repülőt (már aki).

3. Egy cég részvényeit a legjobb a cég elindításától a megszűnéséig birtokolni. Ha jól működik, a nyereség egy részét (vagy akár az egészet) általában kiosztják a részvénytulajdonosok között. Ezt hívják osztaléknak. A részvényt leginkább ezért érdemes tartani. Persze csak ha jó a cég.

4. A részvénnyel kapcsolatban kialakult előítéletek többsége a tőzsdéhez és a tőzsdézéshez kapcsolható. Mert ott "spekulálni", "nyerészkedni" lehet. És azt nem szeretjük. Mármint, ha a másik nyer - irigyek vagyunk.

5. Pedig a tőzsdében semmi misztikum nincs, az egy piac. Csak ott nem zöldséget árulnak. Azért van rá szükség, hogy ha egy vállalkozásba beszálltál, de később másra kell a pénz, ne csak be, de ki is tudj szállni, el tudd adni a részvénye(i)det.

6. Tudtad, hogy időnként Te is spekulálsz a piacon? Például ha megvárod a zárást, hátha akkor olcsóbban megkapod a maradékot. De lehet, hogy nem - lásd karácsonyfa december 24-én. Vagy ha a kereslethez képest kevés és kiváló minőségű volt az áru. Pont mint a tőzsdén.

Szólj hozzá!

A szörnyű igazság - a bankokról

2013.07.19. 14:49 penzkapu

1. Tudod, miből élnek a bankok? Igen, a hitelezésből. És azt is tudod, miből élnek ennyire jól a bankok? Az átlagember pénzügyi ismereteinek hiányából! Leginkább azt használják ki, hogy sokan akkor is a bankba mennek pénzért, ha lenne más, olcsóbb megoldás is.

2. A bankok nem a pénzt őrzik, hanem a pénz titkait. Például tudják, hogyan kell pénzt csinálni. Szerencsére ma már ezek a titkok egyre kevésbé számítanak titoknak. Akár Te is megismerkedhetsz velük.

3. Hatalmukat az előző két pont adja. Az átlagember túl nagy jelentőséget tulajdonít a pénznek. Ráadásul nem veszi a fáradságot, hogy megtanulja, hogyan teremtse elő a szükséges mennyiséget belőle. Inkább készen akarja, ezért bemegy a bankba, ahol viszont tudják. Pénzük ugyan nincs, de kérésre szívesen "nyomtatnak". Persze nem ingyen.

4. Ez egy drága megoldás. A bankok zsebét tömöd. Gyakorlatilag nekik dolgozol, mint egy rabszolga. Közben nem veszed észre, hogy nem a bank, hanem a pénz rabszolgája vagy! Mégpedig önként. Hiszen egy kis szorgalommal, utánajárással, ismereteid kibővítésével elleshetnéd a titkok jó részét. Aztán már csak alkalmaznod kell azokat a saját életedben.

5. Melyiket választod? Továbbra is inkább hibáztatni akarod a bankokat meg az államot meg a többi "rossz fiút" azért, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Vagy pedig megtanulod a saját javadra alkalmazni a pénz szabályait, és jól élni?

Szólj hozzá!

Nemzeti zseton

2013.07.17. 23:20 penzkapu

A nemzeti dohány után a nemzeti zsetont is lenyúlják? Olvasom a napi sajtóban, hogy hamarosan 10 új kaszinó nyílhat a tavalyi bezárások után. A nemzetgazdasági miniszter javaslata „kizárólag költségvetési megfontolások alapján” született. (Forrás: http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=194104 – a szöveget l. a 4-5. bekezdésben.)

Magyarul az államnak kell a zseton. Ez mondjuk nem újdonság. Ami elgondolkodtató, hogy az ugyanezen miniszter által jegyzett egyik jogszabálymódosítási javaslatban a „tranzakciós illeték elmaradását pótló egyszeri befizetés” kifejezés szerepel. (Forrás:  http://www.parlament.hu/irom39/11563/11563-0013.pdf - a 3. oldalon.)

Vagyis mivel nem folyt be a tervezett adó, ezért adópótló adót vezetünk be. A miniszter szerint azért van erre szükség, mert a gazdaság szereplői okosan reagáltak az év elején bevezetett tranzakciós illetékre – igyekeztek csökkenteni költségeiket. Ami számomra azt jelenti, hogy „költségvetési megfontolások alapján” hozták a döntést.

Emberi nyelvre lefordítva: a háztartási költségvetés nem bírta el ezt az adót. Az emberek nem tudták vagy nem akarták befizetni.

És erre hogy reagál az állam? Adót emel. Kicsit demagóg módon fogalmazva első lépésben megkéri a derék polgárokat: ugyan támogassák meg az államot minden készpénzfelvételüknél az amúgy is soknak tartott összeg duplájával. Második lépésben már az a kérés, hogy fáradjunk el a kaszinóba és űzzünk szerencsejátékot.

Ismétlem: „kizárólag költségvetési megfontolások alapján”.

Akkor mi is fontoljuk meg! Ha első lépésben sokallottuk az átutalásnál és készpénzfelvételnél levont adót, akkor második lépésben nem fogunk csak azért kaszinóba menni, hogy a költségvetés lyukait tömködjük. Tehát ezek a lépések valószínűleg szintén nem fogják hozni a várt eredményt.

Vajon mi lesz a harmadik lépés? Őszintén? Nem érdekel! Azért nem érdekel, mert ha ezt a dilettáns adótervezést folytatja a kormány, akkor mindegy is. Úgyse fog működni. Mint ahogy a metrópótló hajó se működik.

Én a kormány helyében elgondolkodnék. Azon, hogy kaptam egy finom figyelmeztető jelzést a gazdaság szereplőitől: elfogyott a zseton! De ha tovább feszítik a húrt, a következő figyelmeztetés lehet, hogy jóval durvább lesz –  a húr el fog pattanni. És akkor a teljes költségvetés borulni fog. Nem kicsit, nagyon.

Mert ha az embert arra kényszerítik, hogy döntsön: eszik vagy adózik, nem kétséges, hogy a többség az adózást evést fogja választani. Ami nagyon durván leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az államnak is döntenie kell majd: Foci vagy nyugdíj?

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: foci nyugdíj zseton dohány kaszinó 10 új kaszinó

A pénz...

2013.07.14. 17:58 penzkapu

"... nem a legfontosabb dolog az életben, de
olyan eszköz,
ami megkönnyítheti azt,
hogy időt találjunk más,
még fontosabb dolgokra."
(Michael Masterson után szabadon)

Vagyis a pénz...
  • egy eszköz, tehát nem cél
  • könnyebbé teheti életünket, ha jól bánunk vele
  • segítségével időnk szabadulhat fel (ez jóóóó!)
  • és akkor a pénznél jóval fontosabb dolgokra is jut időnk!!!


Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása