Pénzkapu

2. Szerszámok

Mi egy szerszám lényege? Hogy a segítségével ugyanazt a tevékenységet rövidebb idő alatt tudod elvégezni, mint nélküle. Az így felszabaduló időben pedig csinálhatsz valami mást vagy ugyanabból többet.

Már egy hosszú bot is megteszi szerszámnak, ha le akarsz verni valamit a fáról. Hiszen időt spórolsz vele – nem kell felmásznod a fára. Ugyan nem fizikai formában találkozunk vele, de szintén szerszámnak tekinthető a munkamegosztás ötlete (egyikünk gyümölcsöt keres, másikunk vizet, aztán amit találtunk, annak egy részét elcseréljük). Sőt bármilyen ötlet, amivel időt nyersz.

Szerszám a sablon is. Amikor sok egyforma mütyürt kell létrehozni, akkor azzal segít, hogy a sablont csak egyszer kell megalkotni, utána már minden egyes mütyür előállítása gyorsabban megy. Amikor egy Excel táblát készítesz, az is egy sablon.

Vagy ha ugyanazt a műveletet sokszor egymás után kell elvégezni, írhatsz rá egy számítógépes programot. Ha a személyi jövedelemadó bevallásodat az adóhivatal honlapján található szoftver segítségével töltöd ki, ott pl. találkozhatsz egy ilyennel.

Itt álljunk meg egy kicsit, és jegyezzünk meg néhány fontos dolgot:

• Ha egyszer létrehoztál egy szerszámot vagy csak úgy ráakadtál, ne dobd el! Nem csak egyszer segít, többször is használhatod. Egész addig, míg tönkre nem megy (pl. eltörik a bot).
• Ahhoz, hogy holnap jobban élj, mint ma, az energiád egy részét érdemes szerszámok keresésére illetve létrehozására fordítani. Ez lényegében felfogható úgy, hogy a mai nap elfogyasztható javak egy részéről lemondasz, és átcsoportosítod a jövőbeni nagyobb fogyasztás reményében. Megjelenik a beruházás.
• Eleinte csak az idődet tudod átcsoportosítani (pl. még egy kosár gyümölcs leszedése helyett bot keresésére vagy egy dárda megfaragására).
• Tulajdonképpen a beruházás révén nyert szerszámok alapozzák meg a nagyobb kényelmet, a jobb életet.
• Mivel senki nem garantálja, hogy a holnap életben talál, ezért nem érdemes túl sok fogyasztásról lemondani. Van egy egészséges arány, bár ez időről időre változik. Ráadásul egyénfüggő is.

Következik: Újabb, egyre rafináltabb szerszámok

I. Az alapok

1. Világméretű szerepjáték

Elgondolkoztál-e már azon, hogy a világgazdaság nevű színdarabban ki milyen szerepet játszik? Mit csinál egy háztartás, egy vállalat, miért van egyáltalán bank a világon, és vajon mit tesz az állam – amikor egyáltalán tesz valamit?

Most szakadjunk el azoktól a sztereotípiáktól, közhelyektől, amiket az előző évtizedekben a média különböző csatornái rájuk aggattak! Talán szokatlan lesz, hogy a multinacionális vállalatban nem a csúnya profithajhászt, a bankárban nem a folyamatosan pénzét számoló alakot, az államban pedig mindenki jótevőjét, az igazságosztó bajnokot fogjuk elsősorban észrevenni.

De akkor kit? Kezdjük a háztartással, hiszen ez mindennek az alapja. Mit szeretnének egy háztartás tagjai? Az anya mindenekelőtt biztonságban szeretné tudni családját. Apa a fáradságos egész napi munkát leöblítendő egy jó hideg sört, egy kényelmes kanapét és nézhető tévéműsort.

A gyerekek eleinte azt, hogy legyen kihez odabújniuk, később némi zsebpénzt, még később pedig még több zsebpénzt, és azt, hogy hagyják őket békén. Ki-ki helyettesítse be magának a saját ízlésvilága és szokásai szerint!

Idilli a kép. Télen a kandallóban lobog a tűz, a fotelban esetleg még egy-két cica is dorombol. De nini, hirtelen mi történik? Felébredünk. A láng már nem ég, sötét és hideg van, s a távolból furcsa zajok hallatszanak. Mintha vadállatok ordítása lenne...

Megérkeztünk a … Hova is? Az emberiség múltjába. Amikor még a puszta életben maradás volt a fő cél. Meglehetősen nagy utat tettünk meg azóta. Csupa mesterséges holmival vagyunk körülvéve, a természettel sokunk egyre kevesebbet találkozik.

Érdekességnek számít, ha egy erdei kiránduláson szedret találunk. Legtöbben még háziállatot is csak képen vagy falumúzeumban láttak közelről. Feladja a leckét a tűzrakás, és az eső elől sem egy barlangba kell menekülnünk.

Minek köszönhető mindez? Miért nem bírtak őseink a fenekükön megülni? Mert hajtotta őket a vágy, hogy nagyobb biztonságban és nagyobb kényelemben éljenek. Vagyis az emberben megvan a természetes igény - mindig többet és többet akar.

És ehhez mindig megtalálja a megfelelő eszközöket. Mondhatni szerszámokat.

Következik: Szerszámok

… akkor ez az írás pont Neked szól.

Meghökkentő dolgokat fogsz megtudni. Többek között kiderül, hogy:

• Nem is gondolnád, miféle eszközök vannak a kezedben a hitelprobléma megoldására. Ha jól használod ezeket.
• Amikor az eszközök föllázadnak: Hogyan lett a barátból ellenség?
• Azok tudnak a segítségedre lenni, akiktől a legkevésbé várod, és fordítva.
• Mi köze Kádárnak az 1930-as évek Amerikájához?
• Elmúlt 8 év vagy AntallBorossHornOrbánMedgyessyGyurcsányBajnai netán MoszkvaBrüsszel?
• Túl korán nyíltak a bécsi magyar cukrászdák – elsietett konvertibilitás
• Pénzügyi felügyelet: tökös vagy töketlen fickók és fickónők?
• A bankok szerepe - Tettes és áldozat
• Vajon a hitelemet is ugyanúgy kinőhetem, mint a cipőm?

A témát - összetettsége miatt - nehéz egyszerűen és érzelmek nélkül megközelíteni. De remélem, tudok pár meghökkentő, számodra új ismerettel szolgálni. Nem azt fogom boncolgatni, ki milyen mértékben felelős a kialakult helyzetért. Ennél egy sokkal izgalmasabb történetet mesélek el, amiből végül az is kiviláglik majd, mi az igazi megoldás.

Először viszont jöjjünk tisztába az alapokkal!

Következik: Világméretű szerepjáték

1. Ha belegondolsz, a munkabér és a bérmunka kéz a kézben járnak. Az ipari kor "gyermekei". Emlékszel a történelemórán tanultakra? Tőkés és bérmunkás. Mit hasznosít a tőkés? A munkaerődet!

2. Ma már a nyers fizikai erőre a legkevésbé van szükség. "Ócó", mert automatákkal, gépekkel kiváltható. Inas, háztartási alkalmazott, cseléd is csak korlátozott számban kell. Nem kell vizet húzni a kútból, nem kell fát hasogatni. Tán a mezőgazdaságban akad még egy kevés nem igazán gépesíthető munkalehetőség.

3. De nézhetünk egy másik példát: színészek. Még mindig játsszák a filmjeiket. Pedig többségük már nem is él. (Találtam pár érdekességet, írok róla nemsokára egy bejegyzést.)

4. De mi lesz, ha egyre kevesebb ember talál magának bérmunkát? Van egy rossz hírem: Ma már rendkívül hatékony módszerek léteznek a "fölösleges" emberek "kiirtására". Különböző csoportok pillanatok alatt egymásnak ugraszthatók, máris kirobban egy háború. Vagy járványt tetszenek parancsolni? Az is könnyen megoldható! Soroljam még?

5. Magam részéről nagyon nem szeretnék a "fölöslegbe" tartozni. Mi lenne, ha a "vesztesnek" kiszemeltek nem felülről várnák a ("végső") megoldást, hanem kezükbe vennék sorsukat? Hogyan? Nekem van egy javaslatom! Egy könyv alcíme ("a tehetség táncoltatja a tőkét") adta az ötletet.

6. Táncoltassuk hát meg a tőkét! De nem úgy, hogy "legyőzzük", hanem úgy, hogy szövetkezünk vele, és részt kérünk a nyereségből. Már majdnem profitot írtam, de hát azt nem szeretjük. Főleg, ha extra. Nyerni viszont igen. Extrákat nyerni meg pláne.

7. Amit a fizikai illetve pénz formában rendelkezésre álló tőke nem "tud", azt a szellemi tőke igen. És megfordítva. (Mivel annak a "csúnya tőkésnek" nem volt ideje, hogy 20-30 évet töltsön az iskolarendszerben. Mi meg "dolgozni" szerettünk, nem pénzt "csinálni".) Egyesíteni kell erőinket, a szellemi, a fizikai és a pénz formájú tőkét. Az információs korban ez lesz a módi.

8. Ma pénz akad "dögivel", a jó ötletekben, a tehetséges emberekben van hiány. Magyarország ez utóbbi erőforrásoknak ma még bővében van. De a világ többi része hívja és szívja ezeket a forrásokat. Úgyhogy jó lenne sürgősen eldönteni, hogy feudalizmust és harmadik jobbágyságot vagy információs korbeli, tudás alapú társadalmat akarunk!

(A kép forrása: Balassa-Ortutay: Magyar néprajz; http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/26.html)

A másik tényező, ami az anyagi elúszást okozza, a sajátnak hitt, de valójában bérelt kiadás. Mit értek ezalatt? Lássuk:

Jellemzően mire adsz ki pénzt? Vásárolsz vagy bérelsz? Mibe, hogy kiadásaid nagy része bérleti díjra megy el, miközben nem is tudsz róla?

Az lenne a legjobb, ha minden, amire szükséged van, a saját tulajdonod lenne. Ez egy kiló almánál nyilván működik, de a repülőnél, amivel mondjuk Párizsba utazol (ha utazol egyáltalán) meg nyilván nem. Sok-sok évbe telne, amíg a repülőgép ára visszatérülne a megspórolt jegyárakból.

A saját autó és a saját lakás valahol a kettő között van. Az előző rész 2. pontja alapján hosszú távon ezeket is érdemes inkább megvenni, mint bérelni. Az a kérdés, hogy ez a hosszú táv mit jelent a Te számodra? Rövidebb, mint az életed vagy hosszabb? (Ha örökké élsz, bevállalhatod a repülőt is :-))

A problémát az okozza, hogy ezeket nem tudod azonnal megvenni, mint egy kiló almát. Előbb össze kell gyűjteni a rávalót, viszont addig is kiadást jelent. (Pl. közlekedni és lakni addig is kell.)

Amíg nincs saját, marad a bérlés. Két szempontot kell szem előtt tartanod:

1. Törekedj rá, hogy minél hamarabb meg tudd venni.
2. A bérleti díj minél kisebb legyen.

Ennek a bejegyzésnek a terjedelme nem teszi lehetővé a bővebb kifejtést, de vannak pdf fájlok, ahol ezt jobban részletezem. Tartalmaznak konkrét, általad is megvalósítható ötleteket. Elkérheted őket.

Amire nem gondolsz, hogy amikor hitelt veszel föl, akkor – ahogy az előző rész 5. pontjában szerepelt – akkor is bérelsz, méghozzá pénzt. Ez jelentősen drágítja a bulit.

A hitelnél ugyanis befigyel a kamatos kamat, ami hosszú futamidő (20-25 év) illetve magas kamat esetén nagyon-nagyon durva tud ám lenni! Lakásnál a felvett hitel összegének két- vagy háromszorosát, hitelkártyánál akár még ennél is többet kell visszafizetni.

Ami csak akkor gond, ha a fizetésed nem emelkedik megfelelő mértékben. Most épp ilyen időszakot élünk. Ilyenkor van az az eset, amikor megköszönjük a banknak a kívánt holmik megszerzéséhez felajánlott segítségét, de nem élünk vele. Különben a „hosszú távon a saját olcsóbb” bölcsességben a „hosszú táv” nagyon meg fog nőni. Akár életed hosszán túlra is.

Így pedig már nem biztos, hogy megéri a „saját”. Akkor hát mi a megoldás? Melyik a járható út?

A következő részben ezzel foglalkozunk.

Most, amikor mindenki kókadozik a melegtől, emlékezetünkbe idézhetjük a legutóbbi nagy hóesést. Azt, amikor vezér nélkül folyt a sakkparti.

Íme hát a nagy hó-teszt:

Senkit nem hagytak az út szélén, ugye?

a) Nem, mert az út közepén hagyták.

b) Nem, mert belökték az árokba.

c) Nem, mert a korrupció miatt ellopták az utat.

d) Nem tudom, mert úgyis megalakul a Kivizsgáló Bizottság. Majd ők eldöntik.

Szabad-e a hóviharnak autópályán közlekedni?

a) Igen, ha elég gyorsan (legalább 60 km/óra sebességgel) képes haladni.

b) Igen, de csak azután hajthat fel, ha meggyőződött róla, hogy az útmenti hófogókat kamionok helyettesítik.

c) Kizárólag akkor, ha a leállósávot szabadon hagyja.

Azt mondják „a piros pöttyös az igazi”. Önnek mi jut erről az eszébe?

a) A Túró Rudi.

b) A pöttyös labda.

c) A babapopsi.

Mi a megoldás a kialakult helyzet kezelésére?

a) A gép vegyen el kettőt.

b) Kérdezzük meg a közönséget, hibásnak érzi-e magát.

c) Mindenki hozzon még egy hólapátot.

Telefonáljunk-e?

a) Igen, Brüsszelbe, ha a Vezér éppen ott tartózkodik.

b) Nem. Várjuk meg, míg hazajön.

c) Igen. Telefonáljunk a szomszédba, hogy küldjenek segítséget. De előbb döntsük el, hogy hókotrót vagy hómarót.

d)  Konzultáljunk a szovjet elvtársakkal.

Küldjünk-e SMS-t?

a) Ne, mert a Nemzeti Mobilszolgáltató még nem alakult meg.

b) Feltétlenül, mert az olyan trendi. Persze csak ha a szolgáltató fizeti.

c) Inkább MMS-t küldjünk, azzal jobban megszívatjuk a szolgáltatót.

Mikor küldjünk SMS-t?

a) Bármikor, ha van otthon pudingpor.

b) Biztos, ami biztos, csak ha már mindenki meleg helyre húzódott.

c) Ha valakinek eszébe jutna hamarabb, akkor várjuk meg a központi döntést.

Kinek küldjünk SMS-t?

a) Főként azoknak, akik otthon ülnek a jó meleg szobában.

b) Mindenkinek, hogy a külhonban rekedtek is érezzék a törődést (nekik javasolt az üzenetben a Túró Rudira is utalni).

c) A hóviharnak, hogy ne alkalmazzon kettős mércét, mert minket úgyis mindenki bánt.

Kinek a nevében küldjük az SMS-t?

a) BM – hiszen ez belügy.

b) B. (mint bögyös) Maca – mert az jobban melegíti a férfiakat.

Lehet, hogy azt hiszed, az iskolában mindent megtanítottak, ami a mai élethez kell. Igen, mindent, ami ahhoz kell, hogy jó ALKALMAZOTT és jó FOGYASZTÓ legyél. Ami ezen felül van, arról nem esett szó. És a következmény?

Gondolj csak bele: Érezted már úgy, hogy szinte rabszolga vagy a munkahelyeden? Alig van beleszólásod a dolgok menetébe, a munkaidő és a feladatok beosztásába, de legfőképp a fizetésedbe. Az is valaki mástól függ, hogy mikor mehetsz eltávozásra (akarom mondani szabadságra).

Vagy megfigyelted, hogy az összes pénzed mindig valaki másnál köt ki, leginkább a bankok zsebében? Neked mindig csak fogy a pénzed, az időd, az energiáid, miközben "ők" egyre csak gyarapodnak?

Nagypályán focizol, a nagyfiúk szabályai szerint, ráadásul nem is ismered ezeket a szabályokat.

Így persze csak vesztes lehetsz! Ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen, meg kell ismerned a teljes képet.

S ha mindez hihetetlen számodra, gondolj arra, hogy matekból se tanítottak mindent. Pl. a komplex számokról hallottál már? Ha igen, tudod miről beszélek. Ha nem, elég most annyit tudnod róluk, hogy a komplex számok között a másodfokú egyenletnek MINDIG van megoldása. Akkor is, ha a valós számok között nincsen.

Hát nem izgalmas? Akkor is van megoldás, ha látszólag nincs. Csak ki kell egy kicsit bővíteni a világunkat.

Elég nyitott vagy rá?

Föl vagy rá készülve, hogy szokatlan megoldásokkal találkozol majd?

Arra, hogy újra iskolapadba ülj, de nem a hagyományos iskolarendszerben?

Arra, hogy esetleg több területen is bővítened kell tudásodat (gazdálkodás, pénzügyi ismeretek, kommunikáció, marketing, stb.)?

Arra, hogy önálló véleményt alkoss a dolgokról és ne csak mások elemzésére hagyatkozz?

Lényegét tekintve két tényező okozza, hogy az emberek többsége anyagilag el van úszva. Az egyik a bérelt bevétel. Mindjárt kifejtem. Szokás szerint egyszerű leszek. Először tekintsünk át néhány alapvető dolgot!

1. Ha valamit nem birtokolsz (nem Te vagy a tulajdonosa), de használni szeretnéd, azt csak úgy teheted, ha bérbe veszed. Ingyenesen vagy díj ellenében, attól függ, a tulajdonossal hogy sikerül megegyezni. Sokszor a tulajdonos biztosítékot is kér.

2. Bérelni valamit hosszú távon általában drágább, mint birtokolni. Nagy vonalakban az a lényeg, hogy a bérleti díjból mennyi idő alatt vehető meg a dolog.

3. Valami vagy már létezik készen vagy pedig létre kell hozni (meg kell alkotni). Tudom, hogy ez nagyon bugyután hangzik, de lényeges.

4. Hogyan szerezheted meg egy már létező valaminek a tulajdonjogát? Sokféleképpen, de alapvetően az alábbi módokon:

• Erőszakkal vagy fondorlattal elveszed a tulajdonosától.
• Cserélsz a tulajdonossal: valami olyat adsz neki, ami számára (abban a pillanatban) legalább annyira értékes, mint amit Te kapsz tőle. Sok esetben a cserében részt vevő dolgok egyike pénz. Pl. ha megveszed azt a valamit (pénzért).
• A tulajdonos önként odaadja Neked (ez lényegében a csere speciális esete).
• Szintén a csere speciális esete, amikor nem egyszerre, egy összegben, hanem több részletben fizetsz. Bérléssel is kombinálható (pl. lízing).

5. Speciális ügylet a hitel. Ilyenkor lényegében pénzt bérelsz. A bérleti díj a kamat, és többnyire egyéb költségek is merülnek még föl. És persze a tulajdonos (vagy a közvetítője - ami többnyire egy bank) biztosítékot is kérhet. Ha a bérelt pénzen vásárolsz valamit, az már egy önálló ügylet, egy csere. Sokan összemossák a kettőt, ezt nem szabad! Pl. ha hitelre veszel autót, az két külön ügylet: egy pénzbérlés és egy autóvásárlás.

Ezek tükrében mit is jelent a cím?

Most már rátérhetünk a cím magyarázatára. Először a bevétel oldalt vizsgáljuk meg, a kiadásra a következő részben kerül sor.

Egy „dolgozó” embernek honnan származik a bevétele? Tudjuk: munkabérből! És a munkabér? Az pedig – ahogy arra az elnevezés is utal – bérmunkából. Ami viszont azt jelenti, hogy a munkahely tulajdonosa bérbe vesz Téged – pontosabban az idődet illetve a munkavégző képességedet.

Volt olyan időszak a történelemben, amikor (rabszolgaként) birtokolhattak Téged, ma már szerencsére ez elmúlt. (De tartsuk észben: ha nem vigyázunk, bármikor visszajöhet!) Tehát a munkaadó kénytelen bérelni, és ezért bérleti díjat, fizetést kapsz tőle, mégpedig többnyire - néhány kivételes időszaktól eltekintve - pénz formában.

Ezt idáig Te is tudod. Amire nem gondolsz, hogy kié a munkahely. Hiába mondod, hogy van egy munkahelyed, az nem a Tiéd! Te csak használod. Pl. az irodát (műhelyt), a gépeket, a könyvelőt, az egész infrastruktúrát. Tehát kénytelen vagy bérbe venni.

No de hogy lehet az, hogy valamit bérbe veszel, és mégis Neked fizetnek érte? Úgy, hogy közben nem veszed észre, hogy Te is fizetsz, mégpedig súlyos árat. A legdrágább kincsedet adod oda: az idődet.

Számodra ez azért nem tűnik bérlésnek, mert ahhoz vagyunk szoktatva, hogy szinte minden fizetnivalót pénzben, annak egységeivel mérjünk. Pedig az idő egységeivel mérés természetesebb és ezért jobb megközelítés lenne. Pénzt lehet előállítani korlátlanul, időt semennyire.

Itt jön be az elején említett 3. pont. Az iskolában nem tanultuk meg, hogyan kell (saját) munkahelyet létrehozni. Úgyhogy vagy megtanuljuk, vagy pedig kénytelenek vagyunk bérelni egyet. Ez utóbbi pedig a 2. pont szerint többe kerül, mint a „saját”.

Összefoglalva: Az emberek jó része úgy jut bevételhez, hogy bérbe adja az idejét. Ez a korábbi részekben szereplő példákból a bérbe adott lakásra hasonlít. Egyszerre csak egyvalakinek tudod kiadni, nem alkalmas a többszörözésre. Másik hátránya, hogy a bérleti díjat nehezen tudod befolyásolni.

A következő részben: Megnézzük a kiadás oldalt.

A kormány ma úgy döntött, hogy kiterjeszti a családi adókedvezményt. Egyben arról is döntött, hogy dilettáns adótervezési módszereit szintén kiterjeszti. (Forrás: pl. http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=194290)

Nem azt nehezményezem, hogy a gyerekes családok jövedelme emelkedik. Nyilván van miből, hiszen „Magyarország jobban teljesít”. A bajom a móddal van. Pontosabban azzal az elvvel, hogy egyre jobban keveredik az adó a biztosítással. Ez súlyos szakmai hiba.

Miről van szó? Ma nagy divat pénzügyi szolgáltatások terén hibás termékről beszélni. Amit ma a kormány tett, az is egy ilyen valami. Lássuk miért!

Biztosítási szolgáltatást általában csak akkor vehetünk igénybe, ha kifizettük a biztosítás díját. A biztosítás speciális esete a társadalombiztosítás (TB). Ahol – különböző okoknál fogva – részben felborul ez az összefüggés. Részben. De hogy egyre jobban?

A TB két nagy alrendszere az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás. A lényeget kiragadva, az egyikért táppénzt és egészségügyi ellátást, a másikért nyugdíjellátást kapunk. A társadalom bizonyos rétegeinek régóta nem kell egészségbiztosítási díjat fizetni. De nyugdíjbiztosítási díjat igen!

Egy súlyos szakmai hibát már elkövetett a kormány, amikor a munkáltató által fizetendő TB-járulékot megszüntette, és helyette adót (a szociális hozzájárulási adót) vezetett be. Ez azért hiba, mert az adó az adó (és ezáltal bármire költhető), a járulék pedig a biztosítási díj, ami a biztosítási szolgáltatások fedezete.

Most tetézi a hibát. Ugyanis:

1. Egy biztosítási kedvezményt széleskörű társadalmi egyeztetés nélkül kiterjeszt. Ráadásul a kieső díj pótlását sem ártana egyeztetni az „alattvalókkal”.
2. Még nagyobb zűrzavart okoz a nyugdíjrendszerben. Pl. adott esetben valaki úgy is jogosulttá válhat nyugdíjra, hogy egy fillér járulékot sem fizetett. Persze, egy tollvonással meghozható a szabály, hogy „jár”. De vajon „jut” is, vagy csak a többiek rovására?
3. Mit szólnál hozzá, ha nem kéne a kötelező gépjármű felelősségbiztosításért fizetned, mert az állam úgy döntött, Te egy társadalmilag hasznos tevékenységet folytatsz, és ezt így honorálja? Cserébe mások díját megemeli. Jó lenne?
4. És ha a Te díjadat emeli meg, hogy másnak legyen kedvezménye? Ez nem mindenkinek tetszene. Egyetértesz? Miért gerjeszti az állam fölöslegesen a feszültséget?

Van Neked (vagy a gyereknek) kedvenc étterme vagy cukrászdája? Például azért, mert sehol máshol nem olyan finom a kaja vagy a süti, mint ott. Vagy különleges a kiszolgálás.

A gyorséttermekre nem ez a jellemző. Aki kedveli ezeket, hát nem a különlegességük miatt! Pont fordítva – mert kiszámíthatóak. Minden időben és a világ minden pontján ugyanazt a minőséget és többé-kevésbé ugyanazt a menüt találod.

Ha legközelebb a „McDonald’s-képviseletet” nem ebédelés, hanem tanulmányozás céljából keresed föl, könnyen észreveheted, hogy az csak egy klón. Az igazi, az eredeti, a tulaj kezében van – és hidd el, nem akarja kiadni a kezéből! Elég rendesen hoz neki a konyhára.

No de várjunk csak egy kicsit! A McDonald’s nem hamburgert árul? Nem bizony! Azt az étterem árulja. A tulaj nem árul semmit. Ő csak bérbe ad – mily meglepő – egy „virtuális” ingatlant!

Hát nem érdekes? Egyszer dolgozott, és többször kap „fizetést”. Ráadásul nem is csak egy helyről, hanem az összes étteremből. Azért ez nem semmi, ugye?

Tetszik az ötlet? A jó hír az, hogy a módszert bárki utánozhatja. A rossz, hogy egyszerű, de nehéz. Először is el kell fogadtatnod magaddal, hogy megérdemled az egyszeri munkáért többszöri fizetést. Másodszor – készülj föl a baracklekvárnál írt 3 pontra (sok munka, kockázat, de ha jól dolgozol, nagy hozam)!

(Itt találod: http://penzkapu.blog.hu/2013/07/24/1_mire_tanit_a_baracklekvar)

Milyen utak vannak? Ma is szerezhetsz földet és építhetsz gyárat. Berendezhetsz, de akár készen is vehetsz egy jól menő éttermet. Vagy befektetheted egy kiválóan működő cégbe, és csak az osztalékkal törődsz. Ha lenne rá pénzed, megtennéd. De nincs, ezért más utat kell választanod.

Első lépésben nem fizikai vagy pénz formájú tőkét kell gyűjtened, hanem szellemi tőkét. Tanulj! Bármit, ami érdekel. Szivacsként szívd magadba a tudást! Könyvtár, internet. Ha gyorsan akarsz haladni, találj meg minket a honlapunkon (itt nem akarom reklámozni)!

A következő részben arról lesz szó, hogy mi a legnagyobb hiba a pénzkezelésedben, és hogyan tudod könnyedén korrigálni.