Pénzkapu

A napokban olvastam egy jó szöveget: „A kísértés sokáig nyomja a csengőt, a lehetőség viszont maximum kétszer kopogtat be.”

Igen, valahogy így. Milyen jó lenne, ha fordítva lenne, ugye? Nos, van egy jó hírem: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor szabad Mohamednek menni a hegyhez. Mit akarok evvel mondani?

Azt, hogy viselkedhetsz Te fordítva: Állj ellen a kísértésnek és használd ki a lehetőségeket! Persze ebben az a nehéz, hogy mi emberek, pont fordítva vagyunk „behuzalozva”: Mindennek ellen tudunk állni, csak a kísértésnek nem. A lehetőségek mellett viszont vakon elmegyünk.

Gondolkoztál már rajta, vajon mi lehet ennek az oka? Mert én igen! Meg is osztom Veled, mire jutottam. Szeretünk potyázni. A kísértés magától ajánlkozik. Könnyű préda. A lehetőséggel meg kell dolgozni. Jobb szó talán, hogy ki kell dolgozni.

Ez pedig sokszor kemény munkával jár. És azt nemigen szeretjük. Először is föl kell tudni ismerni. Aztán meg ki kell tudni használni. A kísértés bezzeg jön magától is! Viszont van egy egyszerű módszer, hogy elkerüljük.

Mindannyiunkban bujkál egy kis lustaság. Érdemes kihasználni. Hogyan? Legközelebb, amikor elkezd kísérteni, állj meg egy percre, és kérdezd meg: Ráér később? Ha igen - márpedig többnyire ez a helyzet -, akkor halaszd el.

Próbáld ki, nagyon jól működik. Működik, amikor sütit majszolsz a tv előtt, működik, amikor éjszaka kinyitod a hűtőt, és akkor is, amikor épp rá akarsz gyújtani egy újabb szál cigire!

Ennyit a kísértésről. És mi a helyzet a lehetőséggel? Hallottad már azt a mondást, hogy: „A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.”? Akarod, hogy szerencséd legyen? Mert én igen!

Úgyhogy

Készülj! Ismerd föl! Használd ki!

Kopp-kopp!

Egy kedves ismerősöm kérdése jött ma velem szembe a Facebook-on: Hogyan lehet eljutni Dunaharasztiból Érdre?

Ugye mi sem egyszerűbb: Át kell kelni az M0 Duna-hídjain a budai oldalra. Mire végigolvastam a mondatot, kiderült, hogy nehezítő feltétel is van: Autó nélkül.

Szeretem az ilyen rejtvényeket, gyerekkoromban kívülről fújtam Budapest teljes villamoshálózatát (pedig akkor bővebb volt a mostaninál). BMV (busz, metró, villamos) ide nem elég, muszáj volt telefonos - akarom mondani modemes – segítséget igénybe vennem.

Ki mire tippel? Hány átszállás kell hozzá minimum? Egy? Kettő? Három?

Ugye a fő nehézséget az okozza, hogy Budapest területén nincs híd a Csepel-szigetről Budára. Tehát minimum a Ferencvárosig kell bejönni (Közvágóhíd H megállóig).

Aki (még) nem tudja, a „H” a HÉV-et, „M” a metrót jelenti. Vicces, mikor a metrópótlón bemondják: „Nagyvárad tér metróállomás”. Meg az is, hogy „Batthyány tér M+H”. Még jó, hogy nem H&M.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: Közvágóhídról Kelenföldre nemrég még volt egy közvetlen járat (a 103-as busz), onnan pedig akár busz, akár vonat indul Érdre. Igen ám, azonban az 1-es villamos Budára átvitelével a járatot sikerült lerövidíteni, így ma már nem megy átszállás nélkül.

1-es villamos plusz 103-as busz, vagy pedig 2-es villamos a Fővám térig és 4-es metró. Jut eszembe: Van viszont közvetlen 17-es villamospótló Óbudáról a Gellért térig! Tudtátok? A villamospótló már fonódik.

És akkor eszembe jutott Elvira! No nem kell semmi rosszra gondolni. Tánya, Éva és Kata az adótörvényekből ismerős, Elvira pedig a MÁV-tól (elvira.hu). Beírtam, kidobta. Van egy sor olyan vonat, aminek Kőbánya-Kispest a végállomása.

Így Ferencváros vasútállomás komoly csomóponttá lépett elő. Egyszer meg is fogom tekinteni.

Szóval a megoldás: 1 átszállás elegendő. Ráadásul viszonylag sűrűn vannak vonatok.

(A kép forrása: régi Cartographia Budapest térkép)

Legtöbben arra vagyunk szoktatva, hogy szép szerényen viselkedjünk, ha megoldottunk egy feladatot. Bármekkora is legyen a feladat! Hiszen az ember nem dicsekszik, nem tolja magát előtérbe.

Pedig figyeld meg a kakast. Minden reggel kukorékol. A Nap föl se kelne nélküle. Vagy a tyúk. Tojik egy tojást, és világgá kürtöli. Pedig a tojás mint tevékenység a világ legtermészetesebb eseménye. Vagy nem?

A helyzet az, hogy: Vagy nem! A tyúk számára ez egy különleges esemény. Legyen hát a Te számodra is!

Íme, a javaslatom:

Ha egy feladatot sikerült megoldanod (tűnjön az számodra bármilyen jelentéktelennek is), akkor egy pillanatra állj meg. Élvezd ki az eredményt. A jól végzett munka eredményét.

Ez azért fontos, mert legközelebb ebből fogod tudni az erőt meríteni. Nehezebb feladatnál több erőt kell merítened. Elárulok egy titkot: Azért érzed, hogy mások elhúznak melletted, mert ők nagyobb, nehezebb feladatokat tudnak megoldani.

Ezt pedig azért tudják megtenni, mert több erejük van hozzá. A több erő onnan származik, hogy ez előző feladatuk megoldásakor az utolsó cseppig kiélvezték a sikert. Megálltak, pihentek egyet, körülnéztek, és világgá kürtölték.

Tehát a Te számodra is a következő lépés, a jól végzett munka eredményének élvezete után a kukorékolás. Szó szerint. Tudasd a főnököddel, írd ki a Facebook-ra, készíts belőle egy blogbejegyzést.

Különben

1. Egy szűk körön kívül senki nem fog róla tudni.
2. Az a szűk kör pedig természetesnek fogja venni, és ezért
3. legközelebb nehezebb feladatot kapsz.

Ezzel pedig ahelyett, hogy felértékelnéd, leértékeled a tudásodat. Egyre kevesebbet fognak érte fizetni.

Hát ezért kotkodácsol a tyúk is annyit: Hogy értékeld a tojását!

(A kép forrása: internet)

A napokban részt vettem egy olyan baráti összejövetelen, ahol senkit nem ismertem előzőleg személyesen. Még a meghívómat sem. Annyira, de annyira jól sikerült, és remekül éreztem magam!

Mi lehet ennek az oka és miért írom le én ezt most Neked? Egyáltalán: Mi köze mindennek a vevőszerzéshez?

Nagyon is sok! Alap, hogy akkor fogsz tudni megélni, ha

• elég kicsi hozzá a piacod, hogy elfogadható áron el tudd érni a vevőidet, és
• elég nagy ahhoz, hogy legyen elegendően nagy az árbevételed.

Most utóbbin van a hangsúly. A hazai piacra dolgozó vállalkozók többsége érzi, hogy itthon nem elég nagy a fizetőképes kereslet. Kár szépíteni. Még akkor is ez van, ha a kincstári híradóban nem ezt hallod. Ott ugyanis az igazságnak csak egy része hangzik el.

Nem elemzem az okokat. Talán majd valamikor később. Inkább egy megoldási ötletet adok. Korrekt?

Az ötletnek a poszt elején említett találkozó az alapja. Ugyanis a csoport, aminek az "osztálytalálkozója" volt, a Facebook-on jött létre és össze. Tehát nem földrajzi alapon szerveződött. A közös érdeklődésen alapul.

Azért találkoztunk személyesen is, mert ez fizikailag megvalósítható volt. De ahhoz, hogy Te valamit az interneten keresztül eladj, nincs szükség fizikai kapcsolatra.

Lehet, hogy a magyar piac kicsi, de a nemzetközi piac nem! Egyik kedvenc professzoromtól – Mérő Lászlótól – származik az alábbi gondolat:

Ha van 5000 ember, aki minden hónapban 1 USA dollár értékben vásárol Tőled, abból urasan megélsz. Ha csak 200 forinttal szorzod, az is havi 1 000 000 forint. Jó sok nulla, igaz?

Számoljunk csak egy kicsit. Ma a világon bőven több, mint egymilliárd embert tudsz elérni. Ebből ötezer, az olyan, mint Magyarországon találni ötven rendszeres vevőt. Nem pofonegyszerű, de nem is lehetetlen.

Ja igen! Mondtam már, hogy van olyan dolog, amit rosszul is érdemes tudni? Ilyen például a nyelv. Angol, orosz, spanyol, kínai – mind nagy lehetőség számodra.

Kezdd el! A vevők csak Rád várnak!

Bő két hete elhatároztam, hogy 30 napon keresztül minden nap írok egy-egy blogbejegyzést. A mai a 16. egyfolytában.

Ezen a héten sokat foglalkoztam sporttal – sznúkert néztem a tévében. China Open, Pekingben. Tegnap egy elég érdekes mérkőzés zajlott, az egyik elődöntő. A hazai (címvédő) versenyző és a világranglista 68. helyezettje csapott össze.

Szoros verseny volt, az utolsó játék (frame-nek nevezik) döntött. A kínai sportoló elég rosszul állt. Már nem szerezhetett annyi pontot, hogy utolérje a másikat. Illetve – a sznúkerben azzal is lehet pontot szerezni, ha a versenytársadat hibázásra kényszeríted.

Neki ez volt az egyetlen esélye. 5 hiba kellett neki. Az nagyon sok. Mit gondolsz, mit csinált? Feladta? Szó sincs róla! Először úgy tűnt, hogy csak a közönség kedvéért folytatta a játékot. De nem. Sorban lökte be a golyókat, aztán mikor odakerült a sor, váltott.

Onnantól kezdve arra játszott, hogy ellenfele hibázzon. És sikerült neki! Többször is - hátrányának több, mint a felét sikerült ledolgozni.

Miért írtam ezt? Ez a kínai versenyző nem adta fel. A siker egyik fontos tényezője, hogy soha ne add fel! Vagy másképp fogalmazva:

Mindig eggyel többször állj fel, mint ahányszor elesel!

(A kép forrása: internet)

Hiszel benne, hogy működik? Nem? Hadd adjak egy lehetséges magyarázatot:

Minden pillanatban rengeteg információ ér bennünket. Másodpercenként kb. egy Bibliányi zúdul ránk. Tudatos agyunk ennek csak töredékét képes feldolgozni. Vajon mi lesz a többivel?

El nem vész, az tuti! Feltételezhető, hogy az Univerzumnak legalább olyan jó (szerintem sokkal jobb) tárolási módszere van, mint az embernek. Egyre több jel mutat rá, hogy ezeket elő is tudjuk hívni.

Ma este éjszakai buszjáratokkal fogok utazni. Gyerekkoromban fejből tudtam a egész hálózatot (nem volt nehéz). Pár éve annyira átszervezték, hogy meg sem kísérlem megjegyezni.

Megnéztem a BKK utazástervezőjét. Nem mondom, jó játék. Elsőre javasolt egy laza egy kilométeres sétát az első buszig. Pedig tudom, hogy ott a sarkon is megáll egy. Pár paramétert be kellett állítani, mire emberi útvonalat adott.

Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy térképem, ami épp ezt a hálózatot ábrázolja. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy van-e átszállásmentes lehetőség. A megfejtéshez azt kellett tudnom, hogy az indulási és az érkezési pontokon külön-külön milyen buszok haladnak át, és hogy ezek között van-e átfedés.

Azt a kérdést, amit egy szoftver segítségével nem tudtam megválaszolni, egy térképpel a kezemben sikerült. Azért, mert egy kupacban összpontosult az információ, átlátható módon.

Amikor megérzésed van, ugyanez történik. Az Univerzum egésze rendelkezik az összes információval. Hogy hogyan szervezi, ma még nem tudjuk. Számára átlátható a rendszer, és a megérzéseden keresztül éppen a kulcsinformációt kapod meg.

Pont mikor egy logikai rejtvénynél rájössz a megfejtés lényegére. Ha megvan a kulcs, onnantól már pofonegyszerű. Életed nagy feladványainál ugyanezt a módszert tudod alkalmazni.

Hallgass hát a megérzéseidre!

Ahelyett, hogy magadra költenéd?

Azt ígértem, pénteken újra találkozunk.

Hét vége és hónap eleje van. Fizetésnap közeli időpont. Megdöbbentő dolgokat fogok írni. Azt hiszed, magadra költöd a fizetésed, pedig nem! Odaadod annak, aki ellát ennivalóval, fűtéssel, árammal. Aki biztosítja számodra a lakást, a ruhát.

De hát hogy is tehetnél mást? Hiszen ezeket nem Te készíted, vagyis fizetned kell értük. Fontosak számodra, tehát nem nélkülözheted. A fizetésed pedig kevés. Mit csinálj hát?

A gondolatok, amiket most megosztok Veled, nagyon fontosak. Nagy hasznukat fogod venni. És van egy jó hírem! A megértésükhöz pont elegendő az a fizetés, amivel pillanatnyilag rendelkezel.

A fent említett kiadások nem adnak számodra tartós értéket. Egyszerűen elfogyasztod rövidebb-hosszabb idő alatt. Az értük fizetett pénz pedig azokhoz vándorol, akik ezeket létrehozzák. Se pénz, se posztó.

Ráadásul van közöttük olyan, ami előbb-utóbb elromlik, vagy csak kimegy a divatból. Amikor újat veszel belőlük, akkor előfordulhat, hogy hitelt vagy kénytelen felvenni. Ugyanez előfordulhat bármely váratlan kiadás esetén.

A hitellel nem csupán az a baj, hogy vissza kell fizetni, hanem kamatosan kell visszafizetni. A pénz megint csak máshova vándorol, ráadásul ez esetben több pénz távozik Tőled, mint amennyit hitelfelvételkor kaptál. Nem hangzik túl jól, ugye?

Megteheted, hogy ezekre az eshetőségekre (elromlik a hűtő, új mosógépet kell venni, beteg leszel, és kiesik a fizetésed egy része) tartalékot képzel. Hidd el, sokkal olcsóbb lesz így, mint hitellel!

S végül következzen még egy jó hír! Tudtad, hogy vásárolhatsz olyan dolgokat, amik plusz pénzt hoznak a konyhára? Megveszed, és utána Neked fizetnek. Ilyenkor a pénz Hozzád áramlik, és nem el Tőled, máshoz.

Vajon vennél ilyen eszközöket? Mert igazából az ezekre költött pénzről mondhatod el, hogy magadra költöd!

Mondjuk rájuk hagyni egy tehermentes öröklakást? Mondok jobbat!

Ma a világgazdaság nagy átlagban évente legalább 3-4%-kal növekszik. Még akkor is, ha levesszük belőle az inflációt. Ez azt jelenti, hogy ha 1 forintot képes vagy magára hagyni, hogy növekedjen, akkor kb. 24 év múlva „magától” (pontosabban a kamatos kamat erejétől) megduplázódik.

48 (pontosabban 47) év múlva pedig már 4-szeresére nő. Na most, ha ezt az 1 forintot minden évben nélkülözni tudod, akkor a 47 év alatt szorgalmasan „magára hagyott” 47 forintból összesen 100 lesz.

Figyelem, most jön a varázslat!

Ha Te ezt évente nem 1, hanem 180 ezer forinttal játszod el, abból 18 millió (18 000 000) forint lesz. Ez már több is, mint egy lakás ára. Mi kell ahhoz, hogy ezt a varázslatot végrehajtsd? Sok idő és egy kevés pénz.

Honnan veszed az időt? Ha 18 éves korodban kezded a folyamatot, akkor mire eléred a nyugdíjkorhatárt (65 év), az épp 47 év. Jó, jó, tudom! Te már elmúltál 18. De várd ki a végét!

Honnan veszed a pénzt? A mai átlagbér nettó 150 ezer forint, aminek a 10%-a havi 15 ezer, évi 180 ezer. Ha ezt a 10%-ot képes vagy nélkülözni, jó. Ha nem, akkor használd ki jobban az idődet! Pár napja már volt erről szó. És ígérem, még lesz is!

Mit tehetsz ezzel a pénzzel?

Át tudod váltani jövedelemre. Továbbra is évi 3%-kal számolva, ez havi 45 ezer forint. És a tőke soha nem fogy el! Hát nem csodálatos? A nyugdíjadat ki tudod egészíteni havi 45 ezer forinttal, amit – ha Neked már nem lesz rá szükséged – gyermekedre hagyhatsz.

Tekintsük ezt 1 egységnek. Ha képes vagy 2 egységet is összerakni, akkor a 36 milliós tőkén felül havi 90 ezres stabil jövedelmet tudsz biztosítani. Ha ezt gyermeked is meg tudja csinálni, akkor az már havi 180 ezer forint. Mindezt az átlagfizetésből, kb. 70-75 év alatt.

Foglaljuk össze:

Mindössze 3 nemzedék alatt elérhető lenne, hogy mindenki - a mai szinthez képest - fejedelmi módon éljen.

Az önfejlesztő könyvek és motivációs idézetek azt javasolják, hogy lépj túl a komfortzónád határán. Szerintem meg nem mész sokra ezzel a tanáccsal. Lássuk, miért:

Ha az elmúlt 500 évben Magyarországon életben akartál maradni, már rég túlléptél a kényelem határain. Valahogy úgy hozta az élet, hogy a puszta túlélés is baromi kényelmetlen volt, hát még ha vinni is akartad valamire!

Miért van akkor, hogy ezek a – főleg Amerikából származó – könyvek mégis ezt javasolják? Figyelem: Tabudöntögetős rész következik!

• Először is, ezek a könyvek nem a mai magyar valóságból indulnak ki. Egy csomó minden itthon nem működik. Vagy nem úgy, mint ott.
• Másfelől pedig szerintem egyszerű félrefordításról van szó. Lehet, hogy az ottani környezetben megfelel a „komfortzóna” kifejezés. Nálunk szerintem a „biztonsági zóna” jobban illik a képbe.

Miért?

Mert olyan vizekre kell evezned, ahol nem érzed magad biztonságban. Főképpen azért, mert nem ismered. Nem tudod, mik a játékszabályok, nem tudod, mire számíthatsz. Félsz tőle. Veszélyesnek tartod.

Muszáj kilépned a biztonsági zónádból? Igen, mert a korábban járható, biztonságos utak sorra bezárulnak. Fel kell vállalnod a kockázatot. Hogyan tedd ezt? Meg kell tanulnod együtt élni vele.

Van egy tréningünk, ahol megtanítunk a kockázatkezelésre is. És még egy sor más készségre, amivel sikeres lehetsz a mai, változó világban.