Pénzkapu

4. Lufi-csoportok

Ha valahova túl sok pénz áramlik, akkor buborék keletkezik. Röviden: lufi.

A lufikat többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Néhány ilyen szempont:

• Szaporítható-e az az eszköz, amibe a pénz áramlik? Ha nem, akkor a lufi áremelkedésben fog megnyilvánulni. Ilyen a nyersanyag- és a tőzsdei lufi. Ha az eszköz szaporítható, akkor a felfúvódás kapacitásnövekedést okoz, így előbb-utóbb fölösleg fog benne keletkezni. Ez az eset bekövetkezhet a vállalkozásoknál, és ennek alcsoportjában, az ingatlanok esetén.
• Van-e tényleges értéke az eszköznek? Akkor van, ha az eszköz előállítása mögött valós teljesítmény áll, vagy az eszközzel valós teljesítményt lehet létrehozni. Nyersanyag esetében ugyan magát az anyagot nem mi hoztuk létre, de pl. a kibányászásához valódi teljesítmény szükséges. A vállalkozás pedig valós teljesítményt hoz létre, hiszen arra irányul, hogy megkönnyítse az életünket.
• Hova lesz az eszközből származó jövedelem? Nos, ez a jövedelem maradhat ez eszközcsoporton belül (tovább fújva a lufit). De ki is áramolhat belőle (gyorsan vagy lassan), és átvándorolhat más eszközbe illetve részesedhet belőle a háztartási szektor munkabér formájában.
• Hogyan ereszthető le a lufi? Leereszthető-e egyáltalán? Ha csak spekuláció táplálja, akkor az okos pénz nyerni akar, tehát tisztában van vele, hogy a fák nem nőnek az égig. Vagyis egy ponton túl (amikor már a pénz tulajdonosa elegendőnek érzi a nyereséget) nem tud tovább fúvódni. Az ésszerű nyereség természetes korlátot jelent. Ha valódi nyereség hozható ki az eszközből, akkor többnyire nem is keletkezik lufi, hiszen a nyereséget fölszívja a természetes gazdasági növekedés.
• Durranás akkor van, ha 1. Túl nagy lett a lufi. 2. Már nem fújható tovább. 3. Természetes módon nem tud leereszteni vagy valamilyen pánikot okozó esemény hatására hirtelen ereszt le.

Vajon e szempontok szerint hova soroljuk a hitelt?

Következik: A végzetes hitel-lufi

3. A fő eszközcsoportok jellemzői

Itt csak néhány, a téma szempontjából kiemelt jellemzőt mutatok be. Még a felszínt is épp csak megkapargatom. Alaposabb megismerésükhöz jóval mélyebb tudás szükséges!

Nyersanyag, áru, szolgáltatás: Mire jók ezek a cikkek? Elfogyaszthatjuk őket, vagy pedig továbbfelhasználhatók más termékek, szolgáltatások létrehozásához. Bizonyos esetekben – ilyenek például a nemesfémek, jellemzően az arany és ezüst – reménykedhetünk abban, hogy megőrzik értéküket.

Jövedelmet közvetlenül nem tudunk velük létrehozni, maximum egy vállalkozáson keresztül – mondjuk alapanyagként felhasználva. Szerencsés esetben – de ez már az emberek többsége számára a szerencsejáték kategória – nyerhetünk még velük úgy is, ha spekulálunk: mondjuk megvesszük és igyekszünk drágábban eladni.

Vállalkozás: Igazából ez az egyetlen eszközcsoport, amivel mindenki számára valódi nyereség érhető el. Ez a nyereség abban nyilvánul meg, hogy időt spórolsz a vállalkozás termékével vagy szolgáltatásával. Például elég csak fölkapcsolnod a villanyt, máris világos van. (Nélküle nézhetnéd gyertyafény mellett a tévét :-), vagy tekerhetnéd a szobabiciklit, hogy egy kis áramot csiholj.)

Itt nem akarom részletezni a működésüket, máshol részletesen kifejtem. (Keresd és kérd el a „Jómódod pillérei” anyagból a hatodikat!) Ráadásul a vállalkozás olyan, ami nem csupán a tulajdonosának hozhat hasznot, alkalmazottai is jól járhatnak vele.

Hitel, kölcsön, lekötött bankbetét, állampapír: Tulajdonképpen ezek csak a pénz másfajta formái. Biztos hallottál már róla, hogy a mai pénz úgynevezett hitelpénz. Ez azt jelenti, hogy valaki adósságaként jön létre. Sajnos ez a „valaki” adott esetben lehet, hogy épp Te vagy. A banknak lényegében az az egyik szerepe, hogy az általad vállalt adósságból pénzt csináljon.

Te aláírsz egy kötelezvényt, ezt a bankod hitelesíti. Ezután már bárki elfogadja fizetőeszközként. Formálisan ez úgy történik, hogy a bank magánál tartja a kötelezvényedet és helyette kapsz tőle valamilyen általánosan elfogadott fizetőeszközt – pl. ropogós bankjegyeket vagy egy combos jóváírást a folyószámládon.

A kérdés, hogy a nyújtott hitelből képződhet-e valódi jövedelem vagy csak virtuális (tehát csupán annak látszik)? A válasz az előbbiekből kiolvasható. Ha Te vettél föl hitelt, miből fizeted a kamatokat? Ha vállalkozói hiteled van és jól működik a céged, akkor annak jövedelméből.

De ha fogyasztási céllal vetted föl, akkor nincs miből. Kivéve, ha jól működik a gazdaság, és mondjuk rendszeres fizetésemelést kapsz (amihez megint csak jól működő vállalkozások kellenek). Egyébként kénytelen leszel újabb hitelt fölvenni, hogy a kamatot fizetni tudd. (Esetleg már meglévő értékeidet áldozod fel.)

Vagyis a hitel jövedelme, a kamat csak akkor valódi, ha jól működő gazdaságban, valódi gazdasági teljesítményből származik. Enélkül a kamat csak a forgalomban lévő pénzt szaporítja, valódi érték létrehozása nélkül. Sőt, a kamatfizetéshez – új értékek, valódi nyereség nem lévén – sokszor már meglévő értékeket kell beáldozni (ld. családi ezüst esete).

Értékpapírok: Az előző csoportok közül bármelyikkel lehet kapcsolatos. Arra jók, hogy nem kell sok pénzt belerakni (pl. nem kell egy egész vállalatot megvásárolni). Sokan elsősorban spekulációra használják.

• Például lehet szó egy nyersanyagokba fektető alapkezelő értékpapírjáról. Ilyenkor nem magát a nyersanyagot fogjuk birtokolni, hanem csak egy papírt, egy igazolást. Ennek értéke ugyan szorosan a nyersanyag árával együtt változik, de függ még magától az alapkezelő cégtől is.
• Tőzsdén jegyzett vállalkozás esetén részvényről beszélünk. Ilyenkor többedmagunkkal lehetünk résztulajdonosok egy működő struktúrában. Ha jól működik a cég, kaphatunk részt a nyereségből (osztalék), de bízhatunk a vállalat értékének növekedésében is. Ideális esetben a kettő kombinálható: megvesszük a részvényt olcsón, megvárjuk, míg fölmegy az értéke, majd hasznot húzunk az osztalékból. Természetesen a spekuláció önmagában is hozhat nyereséget.
• Adóssággal kapcsolatos értékpapírokkal az átlagember főként vállalati és államadósság formájában (pl. államkötvény) találkozik. Fő jövedelemformája a kamat, de kötvényekkel is szokás spekulálni.

Összefoglalva: Ha a spekulációtól eltekintünk, akkor a nyersanyagok elsősorban értékőrzésre, fogyasztásra és további felhasználásra valók. Vállalkozással valódi, nyújtott kölcsönökkel leginkább csak virtuális jövedelemre tudunk szert tenni.

Következik: Lufi-csoportok

2. Miért baj az, hogy a fogyasztás növekedését hitellel ösztönözzük?

Onnantól kezdve, hogy a bank és a pénz önálló életre kelt, olyan, mint egy élőlény. Többek között szaporodni akar. Ha pedig túl sok van belőle, elszívja más élőlényektől az erőforrásokat. Hogyan?

Ehhez ismerni kell a (mai) pénznek egy alapvető tulajdonságát – mindig mehetnékje van. Sokan tapasztalják, hogy állandóan kimászik a pénztárcájukból. :-)

Vajon hova szökik?

Ha ismered a fizetési mérleget, könnyű a válasz. Szerencsére én szakértő vagyok benne, és szívesen megosztom Veled a tudásomat. Ígérem, érthető leszek, és nem foglak szakmai részletekkel untatni.

Lényegében mindössze négy fő helyre, eszközcsoportba áramolhat a pénz. Ezeket egyesével meg fogjuk nézni, de előbb egy fontos megjegyzés:

Tudod, mi az infláció szó jelentése? Felfúvódás. (Mint egy lufi.) Olyankor következik be, amikor a pénz oda megy, ahova már nem kell belőle több. Például ha nyakon öntöd az ingatlanpiacot egy adag pénzzel (akár úgy is, hogy az állam megkönnyíti a lakáshitel felvételét), föl fognak menni az ingatlanárak. (Ez később még előkerül.)

Az infláció megnyilvánulhat nyersanyagok (vas, acél, réz, olaj), illetve fogyasztási célú árucikkek és szolgáltatások árának emelkedésében (első lehetőség). Második lehetőségként fújódhat értékpapír lufi, ha a pénz pl. a részvénypiacon köt ki.

Ha a harmadik utat választja, és vállalkozásokba megy (úgynevezett „működő tőkeként”), akkor ott kialakulhat kapacitásfölösleg. Ez pedig okozhat túltermelési válságot (amikor a kávét a tengerbe öntik).

A vállalkozás speciális esete az ingatlan, ilyenkor épülnek az eladhatatlan lakások és irodaházak. A végére hagytam a hiteleket, a hitelnyújtást. Ez a negyedik lehetőség a pénz számára, ahol helyet találhat magának.

Ha ide menekül, szinte fürödhetsz a pénzben, annyi van belőle. Olcsón, alacsony kamattal „vágják Hozzád” a hitelt. Csak győzzed visszafizetni. Vagy ellenállni a kísértésnek, hogy fölvedd.

Ez volt a négy fő eszközcsoport, több lehetőség nincs.

Következik: A fő eszközcsoportok jellemzői

II. Út az eladósodáshoz

1. Mi köze Kádárnak az 1930-as évek Amerikájához?

A minta, ahogy a gazdasági folyamatokat kezelte. Mindjárt kifejtem, előbb egy kis összefoglaló. Tanultuk a nagy gazdasági világválságot, tanultuk a New Deal-t. De azt kevesen tudják, hogy mindennek milyen súlyos kihatása van a jelenre.

Anélkül, hogy részletekbe mennénk, pár fontos összefüggés, jelentősen leegyszerűsítve: A válság lényege az volt, hogy a fizetőképes kereslet és a kínálat egyensúlya felborult. Az állam beavatkozása az egyensúlyt próbálta helyreállítani azzal, hogy pótlólagos keresletet generált állami megrendelések formájában. De!

Vajon honnan volt az államnak erre pénze? A suliban nyilván nem kapott hangsúlyt a kilábalás fontos pillére – hogy átmenetileg eladósodhat. Vagyis költhet többet, mint amennyi a bevétele. Aztán ha beindul a fogyasztás és a növekedés, akkor ebből vissza lehet fizetni az adósságot.

HA beindul, és HA az állam később hajlandó visszafogni magát. Sajnos az elmúlt évtizedek tanúsága szerint az állam egyre inkább rászokott arra, hogy a hitelfelvételt univerzális, minden gazdasági baj orvoslására alkalmas csodafegyverként használja. S persze figyelmen kívül hagyva, hogy az eredeti „recept” (az eladósodást illetően) úgy szólt, hogy „átmenetileg”.

A Kádár-rendszer alapvetően azzal tudta elfogadtatni magát, hogy minden áron - akár hitel felvételével is – lassan, de folyamatosan növelte a lakosság fogyasztását, életszínvonalát. Mesterségesen, nem a gazdaság természetes fejlődésén keresztül hozott létre fizetőképes keresletet. A visszafizethetőségről (annak fedezetéről) pedig egy idő után szó sem volt.

Tudtad, hogy már 1956 év végén sor került az első hitelre? A témában érdemes elolvasni Mong Attila „Kádár hitele” c. könyvét. Ebből az is kiderül, hogy sok gazdasági szakértő már az 50-es években tudta: a kívülről ránk erőltetett (szovjet) gazdaságpolitika Magyarországon bukásra van ítélve.

Sajnos mire ki tudtunk belőle kerülni, sikerült fülig eladósodni. (Azt még azért tegyük hozzá, hogy már akkor is sikerült összehozni néhány soha meg nem térülő beruházást - hitelből.)

Következik: Miért baj az, hogy a fogyasztás növekedését hitellel ösztönözzük?

9. Vajon milyen szerepet játszanak a bankok?

Az előbbiek ismeretében erre már viszonylag könnyű a válasz. A bank egy vállalkozás, tehát szintén a háztartási szektorból önállósította magát. Csakhogy egy speciális vállalkozás, a pénzre, a pénz kezelésére szakosodott.

Ugyanaz a baj vele, mint a többi nagy vállalkozással – hagytuk, hogy a szektor teljesen önállósítsa magát. Felette is vissza kell tehát vennünk a kontrollt. Újra szerszámként kell használnunk. Az a feladata, hogy megkönnyítse és nem az, hogy megnehezítse életünket.

Ehhez meg kell ismerkednünk a pénz alapvető szabályaival. Sajnos nincs könnyű dolgunk. A banknak többszáz éves előnye van. Lesz mit behozni! (Szerencsére nekünk a Pénzkapu projekt keretében pont van egy tanfolyamunk hozzá. :-))

Az eddigieket összefoglalva: Azt remélted, hogy az államtól kapod a segítséget, a multik és a bankok pedig ellenségesen viszonyulnak Hozzád. A meglepő valóság pedig – hogy ez épp fordítva van. Ha újra magadhoz tudod őket szelídíteni.

Most pedig tekintsük át nagy vonalakban, hogyan sikerült ennyi adósságot összegyűjteni!

Következik: Mi köze Kádárnak az 1930-as évek Amerikájához?

8. Az állam én vagyok… Vagy mégsem?

Az az igazság, hogy mégsem. Megfigyelted már, hogy az országgyűlési képviselőd nem a választóinak, hanem a saját pártjának az érdekeit képviseli? Csak addig vagy neki fontos, amíg rá szavazol, utána közel négy évig Rád se hederít. Közben pedig szeret a nagy jótevő szerepében tetszelegni.

Csakhogy erre alkalmatlan. Nem tud egyszerre több tízezer (ha az egész parlamentet vesszük, közel tíz millió) különböző érdeknek megfelelni. Ezt maga is tudja, ezért nem is törekszik rá. Úgy tesz, mintha. De ez egy nagy átverés. A saját érdeke az elsődleges.

Nyilván észrevetted, hogy amikor a képviselői díjazásról kell szavazni, feltűnően nagy az egyetértés a kormánypárt(ok) és az ellenzék között. Erről beszélek.

Ha a devizahiteles mentőcsomagban eddig történteket megnézed, van néhány figyelemre méltó momentum:

• A (kedvezményes árfolyamon történő) végtörlesztés kiválóan alkalmas volt rá, hogy néhány képviselő jó sokat nyerjen rajta.
• Az ócsai lakópark tök fölösleges pénzkidobás volt – de páran azért nagyon jól jártak vele.
• A kormány tudja a megoldást, de novemberig vár vele. Mi ez, ha nem a kampány része? Szavazatok reményében lebegtetik a témát, miközben gőzük sincs a megoldásról. A többi csak duma.

Úgyhogy ne számolj vele, hogy az állam bárkit is megment, saját magát leszámítva.

Magunkat kell hát menteni!

Következik: Vajon milyen szerepet játszanak a bankok?

7. Amikor az eszközök föllázadnak

Mi az, ami a mai vállalkozásokat jellemzi? Három kiemelt tényező:

• Nyereségorientáltak (ez arra vezethető vissza, hogy minden háztartás jobban szeretne holnap élni, mint ma, tehát nyereségre törekszik).
• Szükségük van a fogyasztókra, az általuk jelentett piacra.
• Feladatuk a munkalehetőség, a megélhetés biztosítása alkalmazottaik számára.

De akkor miért küldik el az embereket? Miért van munka- (pontosabban állás-) nélküliség? Miért lett a barátból ellenség?

Mert hagytuk, hogy teljesen önállósítsák magukat, hogy tőlünk függetlenül, csak a saját érdekeik szerint működjenek. Ha belegondolsz, a vállalat szintén egy szerszám a kezünkben. Az a fő feladata, hogy a háztartás számára időt spóroljon.

Ennek részben meg is felel, hiszen a profit kergetése egyben azt is jelenti, hogy egyre több fogyasztót egyre olcsóbban kell kiszolgálnia. Ma azért tudsz autót venni, mert a XX. század elején leszorították az autó előállítási költségét. Persze a folyamat csak akkor működik, ha hagyják neki, és az állam nem szól bele az alapvető működésébe.

Tehát a válasz az előző pont elején feltett kérdésre: A vállalat legyen miértünk! Biztosítson a háztartások számára megélhetést! Adjon egy részt a nyereségéből! Cserébe biztosítjuk részükre a piacot, ahol eladhatják termékeiket.

Vissza kell tehát vennünk a kontrollt felettük. De hogyan? Talán állami segítséggel?

Következik: Az állam én vagyok… Vagy mégsem?

6. Hogy is van azokkal a multikkal?

Ők vannak miértünk vagy fordítva? Ezen érdemes alaposan elgondolkodnunk. Hiszen a vállalkozások a háztartásokból nőttek ki, azoknak egy önállósult funkcióját jelentik. Lássuk a beígért részleteket:

Eleinte a szerszám készítője, tulajdonosa és működtetője ugyanaz a személy volt. Ugyanez a személy volt az előállított javak fogyasztója is. Később elindult egy szakosodás – már nem feltétlenül ugyanaz készítette a szerszámot, mint aki működtette. Voltak, akik szerszámok készítésével foglalkoztak, így meg is vásárolhattad tőlük, aztán Te működtetted.

Abban a korszakban, amikor elvették a szerszámaidat, a tulajdonos és a működtető funkciója vált ketté.

Aztán az egyre bonyolultabb szerszámok miatt már több ember volt szükséges a működtetéséhez. Ahol pedig több ember van, ott irányítani, vezetni kell őket. Tehát a működtetés is kettéválik – létrejön a vállalkozó és az alkalmazott szerepköre. Sőt, a vállalkozáson belül is külön terep a gyártás és az értékesítés.

Ki válhatott vállalkozóvá? Leginkább az, aki korábban tulajdonos volt. Emellett volt egy másik lehetőség, ha megalkotott egy szerszámot, és ezt nem adta ki a kezéből. A szerszámmal nem rendelkező, azt csak működtető ember számára csak az alkalmazotti szerepkör volt elérhető.

Még egy lényeges változást hozott az ipari kor – azt, hogy egy vállalkozásnak több, akár sok pici tulajdonosa is lehet. Ezáltal úgy is részesedhet valaki egy vállalkozás eredményéből, ha nem lesz belőle vállalkozó. Elég, ha tulajdonos. Ez megint fontos eleme lesz a devizahitel probléma megoldásának.

Következik: Amikor az eszközök föllázadnak

5. Az ipari kor első szakasza

Mai szóhasználattal élve azt mondanánk, hogy egy erőltetett beruházási folyamat zajlott le a fogyasztás rovására. Ekkor épült ki az alapvető infrastruktúra: vasút, gyárak, utak, alapvető termelési kapacitások (lényegében az eredeti tőkefelhalmozásról van szó).

A folyamatnak nyilvánvalóan rengeteg kárvallottja volt (róluk kizsákmányolt bérmunkásként tanultunk). De nézzük meg a másik oldalt! Hatalmas mennyiségű szerszám jött létre, ami az alapját képezi annak, amiben ma élünk – közüzemi hálózatok, közlekedés, bevásárlóközpontok.

Vajon mennyi idődbe telne minden nap vizet húzni a kútból, megmelegíteni, fát vágni, gyalog járni a munkába (kapálni a mezőre) meg a piacra? Hálásak lehetünk őseinknek, hogy bevállalták ezt a nagy áldozatot és a „csúnya” tőkéseknek is, hogy létrehozták az ipari kor alapvető szerszámait.

Az alapok kiépülése együtt járt néhány változással:

• Nagymértékben különvált a gazdaság termelés része a fogyasztástól (ennek részleteit mindjárt megnézzük). A háztartási szektorból kivált egy új, a vállalkozói szektor. Tulajdonképpen itt is kialakult egy munkamegosztás. Fogyasztani csak akkor tudsz, ha valaki azt előállítja. Viszont csak akkor érdemes előállítani, ha van aki elfogyasztja. Ha sokat akarunk fogyasztani, akkor hatékonyan kell előállítani. Tehát érdemes valakiknek a termelésre szakosodni.
• Valamint – ahogy az előbb szóba került – a fogyasztás teljesen visszaszorult, a termelés során keletkező hasznot a lehető legnagyobb mértékben újabb termelőeszközök beruházásába forgatták vissza.

Viszont az előbbiek következtében elfelejtettük, hogy ki a „főnök”: a család, a háztartás. Számukra valahol útközben elveszett a beruházás és a szerszámok birtoklásának fontossága. Pedig enélkül ki vannak szolgáltatva a vállalkozások által létrehozott gazdasági növekedésnek – hiszen csak ebből részesülhetnek (munkabér formájában).

Más szavakkal mondva, egy háztartás nem lehet kizárólag fogyasztó. Ez a megállapítás fontos eleme lesz a devizahitel probléma megoldásának.

Következik: Na hogy is van azokkal a multikkal?

4. A történelem közbeszól

Sajnos az emberi természet nem engedi meg, hogy a kép ilyen békés legyen. Megjelennek a színen marcona alakok, akik elveszik szerszámaidat, sokszor a szabadságodat is. Cserébe azért, hogy visszakapd illetve a későbbiekben ne kelljen félned attól, hogy újra elveszik, előfordulhat, hogy szerszámaidat más kezébe kell adjad. Vagy az általad előállított javak egy részét meg kell osztanod a marcona alakokkal. Ez a rabszolgatartó társadalmak és a feudalizmus kora.

Bár nem feltétlenül a Tiéd a termelőeszköz, de még mindig Te használod, a magad részére termelsz (vagyis azért, hogy elfogyaszd). Egy részét pedig átadod a termelőeszköz tulajdonosának.

De elérkezik az idő, amikor a kialakult rendszerből nem lehet többet kihozni. A föld adott mennyiségű termést ad, a napi használati tárgyak mennyisége kézműves módszerekkel nem növelhető tovább.

Szükségszerűen bekövetkezik egy robbanás. Rendszert kell váltani. A meglévőt az alapokig le kell bontani, és helyette egy teljesen új valamit fölépíteni.

A rombolás könnyen megy, ebben a természet erői is segítenek. Az építéshez új, még hatékonyabb szerszámokra és módszerekre van szükség. És láss csodát, mi történik?

• A pénzért kapható javak között előtérbe kerülnek a szerszámok.
• Elkezdődik, majd tömeges méretet ölt a szerszámok szerszámmal történő előállítása. A szerszámok egyre bonyolultabbakká válnak.
• Ezáltal a termelés során előállított javakból nem csupán a fogyasztás után megmaradó (viszonylag kis mennyiségű) fölösleg vihető ki a piacra, hanem a hangsúly áthelyeződik a fölösleg előállítására.
• Ennek révén a pénz már nem a folyamat végén, a cserénél kapcsolódik be, hanem az egész folyamatban részt vesz. (Ez az, amit a történelemórán úgy tanultunk, hogy az áru-pénz-áru folyamatot fölváltotta a pénz-áru-pénz folyamat.)
• S bizony, ha már az egész folyamatot végigkíséri a pénz, akkor már a holnapra többet, jobbat akarás is mérhetővé, kézzelfoghatóvá válik – világos alakot ölt a nyereség fogalma.

Következik: Az ipari kor első szakasza